Viszlát Uber!

Másfél hónapot voltam Amerikában. Az Airbnb-n béreltem lakást, Uber-rel, Zipcar-ral és biciklivel közlekedtem, a Waze és a Google segített tájékozódni és elkerülni a dugókat, a Foursquare súgta meg, hol egyek, ha a legjobb helyekre akarok menni, vagy melyik boltban vegyek biciklit. Két nap után otthon éreztem magam, úgy éltem, mint a helyiek. Két napja jöttem haza és épp azon lamentáltam, ha lenne itt is Zipcar, nem is kéne kocsit tartanom. De nem, itt nem az lesz, hogy jön a Zipcar, hanem az, hogy megy az Uber. Ha otthon érzed magad a fejlett világban, ne érezd otthon magad itthon?!

Búcsú a taxisoktól

Holnaptól az ellenőrök leszedhetik a rendszámot az autóról, amennyiben azzal engedély nélkül végeznek személytaxi-szolgáltatást; márciustól pedig az engedély nélkül végzett diszpécserszolgálati tevékenységet is büntetni fogják. Ezt sikerült a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium illetékeseinek összehozni az Uber magyarországi visszafejlesztése érdekében. Az alábbi bejegyzésben nem mélyedek bele jogi és adózási elmélkedésbe, hanem a kérdést a (gazdasági) fejlődés oldaláról közelítem meg.

Mit ér a kamionos GPS nélkül?

Az e-kereskedelem immár lassan 20 éves fejlődése során a webshopok mellett létrehozott egy rohamosan fejlődő digitális ökoszisztémát is, melynek egyes elemei a hagyományos kereskedők számára is kiaknázható erőforrásokat jelenthetnek. Mindennek tetejébe az okostelefon teljesen átformálja a vásárlói szokásokat is, ami nem a webshopoknak kedvez.

Addig nyújtózkodj, amíg a webshopod ér

Az e-kereskedelem aránya a kiskereskedelmen belül a G20 országok átlagában 6%, Magyarországon kevesebb, mint 3%. Ebből elméletileg az következhetne, hogy az előttünk álló egy-két évben az e-kereskedelem forgalma legalább megduplázódik, azaz a mai 200-210 milliárd forintról 400 milliárdra, vagy afölé nő. De nem az a kérdés, hogy így lesz-e, hanem az, hogy mit fogunk e-kereskedelem alatt érteni...

Honnan veszi el a vevőket az e-kereskedelem?

Nemrégiben körbejárta a sajtót, hogy egy holland kutatás szerint az e-kereskedelem annyira fejlődik, hogy sorban zárnak be miatta a hagyományos kereskedők, és "rövid időn" belül a kiskereskedelmi egységek akár negyede is megszűnhet. Persze több orgánum is rárepült a szenzációsnak hangzó állításokra, holott az igazság szerintem pont az ellenkezője: az e-kereskedelem a hagyományos kereskedelmet is serkenti!

A hatodik kihívás: korrózió

A technológiai innováción alapuló iparágak - mint amilyen az e-business is - nagyjából a vasút feltalálása óta hasonló életciklus görbén mennek keresztül: egy viszonylag rövid hőskort (bevezetés) követő hirtelen, nagy növekedés, ennek nyomán széleskörű társadalmi és gazdasági hatás és paradigmaváltás után visszafogottabb, ám tartós fejlődés (telítettség vagy lehiggadás). Eddig a pontig nagyjából egyformán zajlottak a folyamatok, legyen szó vasútról, autóiparról, vagy e-businessről. Az életciklus modell (Raymond Vernon) következő két szakasza az érettség, majd a hanyatlás, a vasúti közlekedést már elérte, és jól látszik, hogy az autóipar is most van valahol e két szakasz határán.

E-commerce, m-commerce, smart commerce

Évek óta kerülgetjük ezt a mobil-témát. Eleinte m-commerce-ről beszéltünk és arról, hogy a webshopoknak lassacskán el kell gondolkozniuk, mit kezdenek az okostelefonnal. Nagyjából akörül forogtak a kérdések, hogy elég-e a mobilra optimalizált online áruház, vagy kell applikáció is, illetve hogyan fogják a vevők a kis képernyőn nézegetni a termékeket. Bevallom őszintén, hosszú ideig fogalmam sem volt, mi lesz, csak annyi derengett, hogy ez a mobilra optimalizálás nem lesz elég.

Az utóbbi fél évben szerintem összeállt a kép.

A jövő a kütyükben lakozik?

Csütörtökön kezdődik a konferencia. A tizedik. Ez több szempontból is mérföldkő. Egyrészt mert tavaly már érzékeltük, egy korszak lezárulóban van az e-kereskedelem történetében, nem véletlenül adtuk a Túl a kamaszkoron (?) alcímet, a zárójeles kérdőjellel érzékeltetve a bizonytalanságokat. Másrészt, mert a kerek számoknak mindig van egyfajta varázsa: az embereken kitör a nosztalgia, meg az összegzési vágy. (Lásd az erről szóló infografikánkat!) Harmadrészt úgy tűnik, minden eddiginél többen leszünk!

SmartCommerce - a jövő (e-)kereskedelme

Az már évekkel ezelőtt is világos volt, hogy az okostelefonok és táblagépek elterjedésével az e-kereskedelem is meg volt változni, ezért elkezdtünk m-commerce-ről, azaz mobil kereskedelemről beszélni. Arra mostanában jöttem rá, hogy a folyamat ennél bonyolultabb: nem pusztán arról van szó, hogy az eddigi webes vásárlás a mobilra költözik, sokkal fontosabb, hogy a mobil által a hagyományos kereskedelem kap egy olyan eszközt, amely segítségével egy pályán versenyezhet az e-kereskedelemmel. A gondolatmenetet újévi blogbejegyzésemben kezdtem el, de azóta már a nevét is megleltem a kereskedelem és e-kereskedelem konvergenciájával létrejövő újfajta kereskedelemnek: ez a smart commerce, azaz az okos kereskedelem.

A kifejezést magam találtam ki, miközben alcímet kerestem a X. Elektronikus Kereskedelem Konferencia számára, de rögtön tudtam, hogy biztosan mások is használták előttem. (A Google szerint a fogalom 2011-ben bukkan fel először, majd az IBM fejlesztési koncepciót épít rá „smarter commerce” néven.)

Mitől lesz okos a kereskedelem?

A smart commerce fogalma egy olyan új kereskedelmi struktúrát jelöl, amelyben a hatékonyság maximalizálása érdekében, a teljes értékláncba és az összes üzleti folyamatba beépülnek a legkorszerűbb elektrotechnikai és digitális eszközök, valamint az ezekhez kapcsolódó üzleti megoldások, alkalmazások.

A smart commerce technológiai alapjai:

• smart mobilok (okostelefonok és táblagépek) + smart tv (és ami még jön)
• digitális adatátviteli technológiák
• vonalkód, QR-kód, RFID
• globális helymeghatározó rendszer (GPS)

És az ezekre épülő alkalmazások:

• e-commerce, m-commerce
• elektronikus és mobilfizetési megoldások
• hely-alapú szolgáltatások
• termékfelismerésre és vevőazonosításra szolgáló megoldások
• Internet of Things
• kiterjesztett valóság (AR)
• Big Data, mesterséges intelligencia (AI), üzleti intelligencia (BI)
• social media
• kereskedelmi és logisztikai rendszerek

Kik lesznek sikeresek?

Minél magasabb szinten sikerül ezeket az eszközöket a teljes üzleti folyamatba integrálni, annál okosabb lesz a kereskedelem. Lényegében minden eszköz adott, de a technológiai fejlődés olyan gyorsan hozta létre körülöttünk a smart commerce elemeit, hogy még nem volt időnk felismerni, kipróbálni és kikísérletezni a legjobb megoldásokat. Számos elszigetelt kezdeményezés van a világban az okos hűtőszekrénytől a virtuális próbafülkén át az intelligens kameráig, de az egész még nem állt össze egységes egésszé. A mainál sokkal okosabb, hatékonyabb, gazdaságosabb kereskedelem kialakulásának egyik fő korlátja az emberi kreativitás: hiába gyorsult fel az élet, még mindig kell száz sikertelen ötlet, hogy találjunk egy nyerőt - és ez bizony időigényes.

Ne legyenek kétségeink: a smart commerce itt van a küszöbön, úgyhogy nem dőlhetünk hátra, ha szeretnénk, hogy termékeink és szolgáltatásaink pár év múlva is láthatók legyenek még, amikor a vevők a világot már a Google GLASS-en át szemlélik.

(A fenti gondolatokhoz fog kapcsolódni a X. E-Kereskedelem Konferencia - SmartCommerce: a jövő (e-)kereskedelme címmel, 2013. május 9-10-én.)

2013 - A web vége?

Azzal sokkoltam mostanában néhány ügyfelemet, hogy megkérdeztem: miért akarnak webshopot indítani, amikor hamarosan eltűnik a web? A web végéről beszélni talán egy kicsit túlzás, de abban egészen biztos vagyok, hogy amit a kifejezés alatt értettünk eddig, az nagyon rövid időn belül teljesen át fog alakulni. Szerintem ez lesz a 2013-as évvel kezdődő új időszak egyik legfontosabb trendje, ami az online tartalomfogyasztás minden formájára ki fog hatni és átalakítja az e-kereskedelmet is.

Erőforrás-megosztás - Gondolatok a napozóágyról

Így október és a nyári időszámítás végén jól esik felidézni, milyen volt a nyári hőségben a strandon heverészni. A múlt nyáron több fürdőhelyen jártam mindenfelé az országban, köztük néhány nagyon szép, kulturált, jól felszerelt strandon is. Volt két-három olyan, ahol a közönség számára nagy mennyiségű napozóágy állt rendelkezésre. Megfigyeltem, hogy a gyakorlott helyiek - vagy azok, akik már több napja tartózkodtak ott - mindig igyekeztek korán a helyszínre érni és a család számára elegendő mennyiségű napozóágyat lefoglalni. A szabad napozóágyak általában kora délelőtt elfogytak. A fűben egy törölközőn heverészve volt időm felmérni a helyzetet és megállapítani, hogy a jól ismert Pareto-elv itt több szinten is érvényesül: egyrészt a nap folyamán, bármely tetszőleges időpontban a napozóágyak legalább 80%-án nem hevert senki, pusztán törölközővel, táskával és egyéb leleményes technikákkal foglalta őket magának. Másrészt egy adott napozóágyat vizsgálva a teljes nyitvatartási időnek legfeljebb 20%-ában használta azt valaki ténylegesen. Harmadrészt a fűben heverészők száma jól láthatóan sosem haladta meg az üres napozóágyak számát, sőt, általában inkább jóval alatta maradt. Mi ebből a tanulság? Elsősorban az, hogy ha senki sem rezervált volna magának saját napozóágyat, akkor az épp pihenni vágyók egész nap minden időpillanatban elegendő szabad helyet találtak volna a heverészéshez. Másodsorban pedig az, hogy egy adott rendszeren belül az erőforrások kimerülése esetén nem feltétlenül az újabb erőforrások bevonása a megoldás.

Az élet számos területén foglalunk le jelentős erőforrásokat akkor is, amikor épp nem használjuk őket, ezzel ésszerűtlen költségekkel terhelve nem csak saját magunkat, hanem az egész társadalmat. A leginkább kézenfekvő példa a személyautó: Magyarországon körülbelül 3,2 millió fut az utakon. Ha kiszámolnánk, hogy ezek bekerülési ára és fenntartási költsége mekkora, 10 ezer milliárdos nagyságrendű számokat kapnánk! (Tessék csak a 3,2 milliót egy átlagos autó árával megszorozni!) Persze ennek a hatalmas összegnek jelentős része egyéb módokon hasznosul: például ezzel finanszírozzuk a teljes infrastruktúrát, ami az autózáshoz kell, az utaktól az autószalonokig. Miközben bármely adott pillanatban az autók nagyon jelentős része üresen áll, még csúcsforgalom idején is. Ha nem így lenne, soha nem lennének parkolási gondjaink. Persze a napozóágy és az autó között van egy nagyon jelentős különbség: a napozóágyak megosztásához elég megváltoztatni a gondolkodásunkat, ha ugyanezt az autóval szeretnénk tenni, a hozzá tartozó teljes üzleti- és infrastruktúrát is meg kéne változtatni!

Agyoncsépelt közhely, hogy az internet megváltoztatta a világot, mégis azt mondom: a legnagyobb változás még hátravan, de bele van kódolva az internet logikájába. A világháló, mint fizikai és logikai eszközök rendszere, az erőforrás-megosztáson alapul, hiszen ősét, az ARPANET-et részben éppen ezért hozták létre. A cél a számítási kapacitások megosztása mellett az volt, hogy olyan decentralizált hálózatot építsenek, amely egy atomtámadás esetén is működőképes marad. Így született meg a TCP/IP protokoll, amely az információt csomagokba rendezve osztja és küldi el. Ennek egyik fontos következménye, hogy míg például a hagyományos telefonvonal két végén egyszerre csak két ember tudott beszélni, ezzel teljesen lefoglalva az adott vonalat időben is, addig ma (az ADSL esetében például fizikailag ugyanazon a régi rézdróton) nemcsak beszélni tudnak rajta többen is akár, hanem közben még adatcsomagok is közlekedhetnek, azaz internetezni is lehet.

Az interneten belül az erőforrások megosztásának és az ésszerű erőforrás-gazdálkodásnak szép korai példája a SETI@home projekt, és jellemző mai példája a cloud computing, avagy a számítástechnikai felhő. De az internet, és általában a hálózati digitális technika arra is alkalmas, hogy olyan erőforrások megosztásában segítsen, amelyek rajta kívül találhatók. Persze erre még kevés jól működő példa van, de látszik, hogy ha megvan a kellő társadalmi motiváció, bármi működőképes. Itt van helyi példaként a 2010-es BKV-sztrájk nyomán született BKV-pótló, vagy a Párizsban épp most indult innovatív kísérlet, az autolib', amelynek egyelőre bukást jósolnak - de mindenki tudja, előbb-utóbb valaminek történnie kell a városi közlekedéssel.

A napozóágyon gondolkozva az autón kívül is rengeteg példát találhatunk az erőforrások pazarlására. Látva a világ jelenlegi állapotát, mindenki számára világos, bolygónk teherbíró-képessége véges, valamit tenni kell. Meggyőződésem, hogy az egyik kulcs az erőforrás-megosztás lehet, és erről fog szólni a 21. század, ez lehet a világ gazdasági és társadalmi jövője, csak így lesz fenntartható fejlődés.