Szárnyal az e-kereskedelem

Szárnyal az e-kereskedelem - és bár eljátszottunk a papírrepülővel, de azért jól láthatóan ma már óriásgépek flottája van a levegőben, professzionális személyzettel, precíz földi irányítással és 3,5 millió utassal évente.

Császármorzsa

Legendák szólnak arról, hogy született egy-egy étel tévedésből vagy elrontott receptből. Ezek a történetek többnyire hihetőek és logikusak, de van egy kivétel: a császármorzsa. A mítosz szerint maga Ferenc Jóska találta ki a receptet, de valószínűbb, hogy a szakácsa volt - akárhogy is történt, semmilyen ésszerű magyarázatot nem találok arra, mi motiválta az alkotót, hogy egy szemmel láthatóan reménytelen és sehová sem vezető folyamatot - minden korábbi tapasztalatnak ellentmondva - következetesen végigcsináljon.

Bizonyára több olvasóm van, aki készített már császármorzsát. A jó smarni titka a minden kételyt felülmúló kitartás, ugyanis fél órán át kell kevergetni egy masszát, ami eleinte egyre inkább összetapad, csirizessé válik, ráragad a fakanálra, majd 20 perc elteltével az emberben az a határozott érzés alakul ki, hogy elrontotta és ki kell dobni a kukába. Nagyjából a huszonharmadik perc után azonban hirtelen megfordul a folyamat, és az addigra már lejárt szavatosságú csemperagasztóra hasonlító trutyi elkezd szétesni és a hátralévő néhány perc alatt aranysárga, gusztusos morzsává válik. A lényeget minden recept hangsúlyozza: keverd fél órán át a masszát, míg morzsa nem lesz belőle. Amikor az ember életében először csinál császármorzsát, le kell győznie a saját kételyeit, amiben segítségére van a szakácskönyv vagy a nagymama határozott utasítása, később meg már csak a megfájdult csuklójára koncentrál, de tapasztalatból tudja, hogy meglesz a kitartó munka gyümölcse. De vajon mi vezette I. Ferenc József osztrák császár és magyar király szakácsát, amikor a történelem során először elkészítette ezt az egyébként mennyei finomságot? Miből gondolta, hogy az egyre nehezebbnek és reménytelenebbnek tűnő folyamat végül mégis eredményes lesz?

Mi köze mindennek az e-kereskedelemhez? Bizony sok: a császármorzsa nem más, mint gasztronómiai innováció, valami olyasminek a létrehozása, ami nem rendelkezik előképpel, ami gyökeresen eltér attól, amiből született. A smarni eredetileg palacsintatésztából készül, de technológiai, formai szempontból teljesen eltér tőle, és az eredmény sem hasonlít a palacsintára: más az íze, illata, állaga, színe - ennek megfelelően a célcsoport is lehet egészen más, hiszen ha valaki szereti a palacsintát, nem feltétlenül szereti a császármorzsát is.

Az e-kereskedelem kereskedelemből készül, mégis nagyon-nagyon másfajta gondolkodást igényel, mert más a technológia, mások a folyamatok - és egészen más a fogyasztói élmény, ennek megfelelően maga a fogyasztó is. A jó kereskedő nem feltétlenül jó e-kereskedő, de ahhoz, hogy valaki jó e-kereskedő legyen, feltétlenül jó kereskedőnek is kell lennie. Értenie kell a különbségeket, legyen szó folyamatokról, fogyasztói igényekről vagy terméktulajdonságokról, és tudnia-éreznie kell, mikor milyen szempont számít. És nem csak értenie kell, hanem hinnie is kell abban, hogy jól érti, és képesnek kell lennie a látásmódját a napi gyakorlatra lefordítani.

Az e-kereskedelem múltja immár másfél évtizedes, rengeteg olyan dolog van, ami mára evidenciává vált, kialakulóban van egyfajta tudás arról, mik a működő megoldások, és mivel nem érdemes kísérletezni. De messze nem tartunk még ott, ahol mondjuk a pláza-építészet tart, azaz nem áll rendelkezésre egy stabil, a részkérdések döntő többségére választ adó, intézményesült tudás, aminek megszerzéséhez csak be kell ülni a megfelelő iskolapadba. Ezáltal felértékelődik az egyéni intuíció, a tapasztalati úton megszerezett saját tudás, és az eredményekkel alátámasztott magabiztosság. Tanácsadóként számomra ez sokszor jelent kihívást, hiszen ahhoz, hogy a munkám eredményes legyen, nem elég elmondanom a császármorzsa receptjét, az ügyfél hitére és kitartására is szükség van, mert neki kell aztán a csirizt fél órán át kavargatni.

A sikert néha úgy lehet elérni, ha valami olyasmit csinálunk végig következetesen, amiben rajtunk kívül szinte senki más nem hisz, mert nem látja azokat az összefüggéseket, amiket mi látunk, vagy nincs meg benne a szükséges intuíció. Ezzel küzdött meg a császármorzsa alkotója mellett sok mindenki más is Semmelweis Ignác-tól a Curie házaspárig - és sokszor ez kell ahhoz is, hogy valaki az internetes üzletben érjen el sikert.

(Ha tetszett a cikk, nyomj egy lájkot és olvasd el ezt is: A siker titka: az Öt Kihívás)

Az online újságírók is digitális analfabéták?

A kereskedelmi rádiók műsoraitól már megszoktam a mérhetetlen ostobaságot, így nem csodálkoztam, hogy a hétvégén azt hallottam harsogni egy műsorban, hogy jaj-jaj, fusson mindenki a postára, mert lejár az adóbevallás határideje. Viszont az már kiverte nálam a biztosítékot, hogy ma reggel mindkét vezető internetes portál úgy közölte a Magyar félreTájékoztatási Iroda (MTI, korábban Magyar Távirati Iroda) közleményét, ahogy az megjelent! Azaz sem az [origo], sem az Index ügyeletes szerkesztőjének nem jutott eszébe, hogy ha már az MTI-nél nem tették, legalább ő beleírja abba a szerencsétlen közleménybe, hogy van más megoldás is, mint elmenni tolongani a másik egymillió közé a postára!

Magyarországon sok éve nyújthatják be adóbevallásukat interneten akár magánszemélyek is. (A cégeknek mellesleg kötelező így benyújtani.) Nyolc évvel ezelőtt például maga az [origo] is megírta, hogy "az önbevallók egynegyede interneten keresztül tett eleget bevallási kötelezettségének." (Most abba ne is menjünk bele, hogy a cikkből kiderül, nem értik a különbséget az interneten benyújtott és az ott elkészített bevallás között. Erről lásd lejjebb.) Megfejthetetlen rejtély számomra, hogy egy internetes újságíró ezt miért nem tudja, vagy ha tudja, miért nem jut eszébe, amikor beszerkeszt egy hiányos közleményt. Tényleg ennyire képtelen lenne az önálló gondolkodásra valaki, akinek egyébként szakmai kötelessége lenne, hogy nagyonis helyén legyen az esze? Mindez történik úgy, hogy emlékeim szerint legalább 15 éve beszél az egész digitális szakma arról, hogy milyen eszközökkel kellene javítani a digitális esélyegyenlőséget! Egy öt évvel ezelőtt készült jelentés például megállapítja: Magyarországon a felnőtt lakosság 60 százaléka digitális analfabéta. A drámai hír nyomán rögtön parlamenti bizottság alakult, fényes tervek és programok születtek és a költségvetés bizonyára jópár milliót el is költött ezekre. A Neumann János Számítógép-tudományi Társaság (NJSZT) pedig immár hat éve rendezi meg a Digitális Esélyegyenlőség (DE!) konferenciákat, ahol idén magam is elő fogok adni, de most erős kétség támadt bennem: van-e értelme erről az egészről beszélni, miközben az online sajtó is félretájékoztat digitális ügyekben?! Arról nem is beszélve, mennyi marhaságot írnak össze az internetes csalásokról és egyéb szofisztikáltabb elektronikus témákról!

Bár nem kétlem, hogy a blogom olvasóinak 99,99%-a tisztában van vele, hogy kell online adóbevallani, és így is nyújtja be a bevallását hosszú évek óta, a rend kedvéért azért ideírom, mi a teendő, hátha már most akad olyan, aki ezáltal elkerülheti a postai sorbanállást:

Az online adóbevalláshoz két dolog szükségeltetik: egy elektronikus nyomtatványkitöltő program a hozzá tartozó nyomtatvány-sablonnal, valamint egy ügyfélkapu regisztráció a Magyarország.hu oldalon. A program és a nyomtatványok sablonjai letölthetők a NAV (leánykori nevén APEH) weboldaláról, telepítésük rendkívül egyszerű, nem igényel semmilyen speciális informatikai tudást. Az ügyfélkapu regisztráció viszont nem megy olyan gyorsan, bár elvileg akár egyetlen napba is beleférhet. A folyamat világosan le van írva itt, de amúgy is feltételezhetően ez nagyon-nagyon sok embernek - beleértve a digitális analfabéta vagy nem analfabéta újságírókat is - eleve megvan, hiszen már 2009-ben, majd tavaly ősszel is sikerült akkora nemzeti pánikot kelteni az ügyfélkapu-regisztrációk érvényességének lejártával kapcsolatban, hogy ebből azt gondolná az ember, az ügy mindenkit mélyen érintett.

A kárhoztatott MTI közlemény nem csak az elektronikus bevallás lehetőségét mulasztotta el megemlíteni, hanem azt is, hogy ha valaki nem rendelkezik ügyfélkapu regisztrációval, a nyomtatványkitöltő segítségével legalább azt megteheti, hogy hibátlan és ellenőrzött nyomtatványt ad postára, ha már egyszer imád sorbanállni. Ugyanis a programmal elkészített nyomtatványt - amelynek helyességét a program ellenőrzi, sőt, az eredményeket ki is számolja helyettünk - nem csak elektronikusan lehet beküldeni, hanem ki is lehet nyomtatni. Postára adás előtt csak aláírni kell, minden más adat, jelölés hiányára a kitöltő már nyomtatás előtt figyelmeztet minket.

Mellesleg, aki megcsinálja az ügyfélkapu regisztrációt és letölti a nyomtatványkitöltőt, sok másra is tudja majd használni. (További részletek olvashatók egy korábbi bejegyzésemben.) Például egy adóigazoláshoz nem kell feltétlenül bemenni a NAV ügyfélszolgálatra és ott várakozás közben a rendszert szidni, hogy milyen sokáig tart egy darab papírt elintézni, hanem ezt is meg lehet tenni online, néhány gombnyomással, és magát az adóigazolást is kérhetjük akár elektronikus okirat formájában. Na persze az megint más kérdés, hogy utána mely intézmények és cégek képesek ezt az elektronikus dokumentumot kezelni, de azért bármily meglepő, már ma is van sok ilyen! Ám ahhoz, hogy még több legyen, az kéne, hogy a nagy nyilvánosság ezekről a lehetőségekről is értesüljön két szenzációs bombahír között.


Ha tetszett, olvassa el a sajtóban megjelent hülyeségek kapcsán írt korábbi kirohanásaimat is:

• Egyre több a hülyeség a tévében
• Az újságíró afférja az igazsággal
• Sereghajtók helyett élmezőnyben a magyar webáruházak?
• A női lapozó sötétben lapozgat 

Hogyan küldjünk önéletrajzot?

A közelmúltban egy ügyfelemnek kerestünk középvezetői pozícióba két új embert. Nem először csináltam ilyesmit, de újra és újra meglepődöm azon, amit tapasztalok. Röviden leírom a tanulságokat, illetve azt, szerintem hogy kell egy álláshirdetésre jelentkezni - bár megmondom őszintén, az asztalnak még sosem ültem a másik (álláskeresői) oldalán.

Az állásokat meghirdettük több állásportálon. Első körben leírtuk az elvárásokat és vártuk a jelentkezéseket, felkészülve, hogy ha túl sok a jelentkező, több szűrőt is alkalmazni fogunk. A két hirdetésre összesen 264 db önéletrajz érkezett. Bár biztos vagyok benne, hogy az interneten ezer helyen vannak leírva tanácsok arról, hogy kell elküldeni egy önéletrajzot, és a jelentkezők egy része valószínűleg mindenféle államilag támogatott esélynövelő-tréningeken is részt vett, ahol ilyesmit is oktatnak, az összkép mégis kétségbeejtő volt.

Nézzük, először is, szerintem mik az alapvető elvárások egy álláspályázat esetében (jelentkezés csak emailben):

• az emailt saját postafiókból küldjük, ahol a küldő nevénél a saját nevünk jelenik meg, és nem az például, hogy Putyó (ha nagyon kekec akarok lenni, akkor az ingyenes postafiók sem támogatott)
• az email tartalmaz egy rövid szöveget, pl. "Mellékelten küldöm jelentkezésemet a ... álláshirdetésre", aláírás, benne email-címmel és telefonszámmal
• friss önéletrajzot küldünk és esetleg egy motivációs levelet, de ha az csak pár sort tartalmaz, akkor jobb, ha magába az önéletrajzba és az emailbe írjuk bele
• a melléklet formátuma kizárólag PDF legyen! (Ha magamnak keresnék munkatársat, minden DOC formátumú önéletrajzot kapásból törölnék.)
• a mellékelt fájl neve a saját nevünkkel kezdődjön, pl.: gipsz_jakab_cv.pdf
• célszerű fényképes önéletrajzot küldeni, akkor is, ha netán ezt külön a kiírásban nem kérték
• a fényképet ne a levélhez mellékeljük külön, hanem legyen benne a PDF-ben
• a kép mérete legyen optimalizálva, a teljes fájl együtt semmiképpen se legyen több 500 KB-nál, de célszerű, ha inkább 200 körül alakul (egy 2 megapixeles kép mérete 1-2 MB körül van, de az egyre több megapixelt tudó gépek tulajdonosai sokszor az alapértelmezett, akár 5-10 MB-os képet eredményező beállításokat használják, amiből már kitűnő óriásplakátot lehet nyomtatni, de nem valószínű, hogy egy munkáltató ezt szeretné)

A beérkezett 264 emailből mindössze 2 db tartalmazott PDF formátumú önéletrajzot, az összes többi DOC volt. Nagyjából harmaduk mérete haladta meg a 2 MB-ot, ebből 8 db volt 4-7 MB között és egy 12 MB-os is érkezett, amit megtekintés nélkül töröltünk. Elég sok levélhez volt külön képmelléklet, köztük néhány egzotikus darabbal.

Jó hír, hogy a zöm azért írt pár sort az emailbe, viszont akadtak néhányan, akik melléklet helyett mindent a levélbe írtak. A mellékletek elnevezése terén már meglehetősen tragikus a helyzet: alig akadt olyan, aki a nevét beleírta volna a fájlnévbe, viszont dögivel voltak olyasmik, mint önéletrajzúj, cv_móni, pistiönéletrajz, cv, és a meglehetősen modoros Curriculum Vitae is előfordult. Tucatnyi levélről egyszerűen lemaradt a melléklet, vagy hibás volt a csatolmány.

Ilyen mennyiségű önéletrajzot sokáig tartana kézzel feldolgozni, egyszerűbb az értékelési szempontok alapján egy kérdőívet készíteni és azt kitöltetni a jelentkezőkkel. Mi is ezt tettük: levélben kértünk meg mindenkit, hogy a gyorsabb feldolgozás érdekében legyenek szívesek a mellékelt linken található online kérdőívet kitölteni. Tíz egyszerű, főleg tesztkérdésre kellett válaszolni, amit mindössze 83-an tettek meg, azaz kevesebb, mint a jelentkezők egyharmada. A többiek vajon már ekkor feladták? Vagy nem tudták megoldani a feladatot? (Főleg olyan kérdésekre kellett válaszolni, amik az önéletrajzból is kiderültek.)

A kitöltők közül akadt olyan, aki kinyomtatta  a képernyőt, papíron bejelölte a válaszokat, beszkennelte majd úgy küldte el. Olyan is volt, aki ugyanezt fejlettebben tette meg: a kérdőívet átmásolta egy DOC-ba, ott töltötte ki és így küldte el a fájlt. Ehhez a két esethez nem fűznék további kommentárt, ahogy az sem sem sok szót érdemel, aki néhány válaszhoz azt írta be: "benne van az önéletrajzomban".

További érdekes összefüggés: azok közül, akik gigaméretű emaileket küldtek, senki sem került be az értékelés végén abba a kb. 35 nevet tartalmazó listába, amelyből kiválogattuk az interjúra behívottakat, pedig az email mérete nem volt szempont az értékelésnél. A meghirdetett állások nem kívánnak különösebben extra informatikai tudást, a cég is offline szereplő, ám úgy tűnik, a digitális írástudás (vagy intelligencia?) szintje összefügg az egyéb alkalmassági tényezők terén mutatott képességek szintjével.

E-kereskedők eladósorban

Az általam ismert e-kereskedők zömének a fejében ott a lehetőség, hogy a cégét egyszer eladja. Erre sokuknak lehet is esélye a cég teljesítménye, piaci pozíciója alapján, de felmerül bennük jó pár kérdés: hogy álljunk neki? Mikor érkezik el az ideális pillanat? Hogy érhetem el a legjobb árat? Megváljak-e az egész cégtől, vagy tőkét vonjak be? Ezekről a kérdésekről volt szó az Internet Hungary 2010 konferencia egyik, a SzEK.org-gal közösen szervezett szekciójában, melyben Valner Szabolcs (Vatera alapító), Sager Eszter (PwC), Nagy Kálmán (Concorde) mellett én is előadást tartottam. Az alábbiakban a saját előadásom összefoglalása mellett megosztok néhány, a többi előadótól, valamint az előadást követő kerekasztal-beszélgetés résztvevőitől [Bruckner Zoltán (Primus), Kövér József (3TS), Zsembery Levente (BNV Equity), Tánczos Péter (Euroventure), Siklósi Zoltán (Invescom)] hallott gondolatot.

Piaci szakadék

A hazai internetes kereskedelem elmúlt 10-15 éve kitermelt néhány nagy szereplőt, akik milliárdos nagyságrendű forgalmukkal a kockázati befektetők számára izgalmas befektetési célponttá váltak. A 2001-es lufi-pukkanást követően több évig nem történt komolyabb felvásárlás a piacon, de 2006-tól új folyamatok indultak. Az első nagy internetes - de nem e-kereskedelmi - tranzakció az IWIW eladása volt, majd jött a Bookline tőzsdei bevezetéssel kísért tulajdoncseréje, a Vatera.hu és a Netrisk felvásárlása. (A saját cégeladásomat csak zárólejben említem, hiszen ez egy nagyságrenddel kisebb tranzakció volt a többihez képest.) Ezek mindegyike milliárdos üzlet volt, s jól láthatóan az adott szegmens legnagyobb, 50% fölötti piaci részesedéssel rendelkező szereplőire irányult.


Ha az eddigi tranzakciók méretéből kiindulva szemléljük a kínálati oldalt, azt látjuk, hogy meglehetősen szűk a további befektetések lehetséges célcsoportja. A hazai e-kereskedelmi forgalom 93%-át mintegy 80 cég bonyolítja, de ebből mindössze 20 körüli azon vállalkozások száma, amelyeknek (e-kereskedelemből származó) forgalma meghaladja az évi egymilliárd forintot. (Részleteket lásd itt.)

Az egyik oldalon tehát van ez a néhány tucatnyi vállalkozás, a másikon pedig vannak a befektetők. De befektetőből is sokféle lehet. Egyrészt vannak az intézményi befektetők, akik legalább 1, de inkább 5 millió eurós cégérték fölött vásárolnak szívesen; aztán vannak a szakmai befektetők, akik inkább a saját szektorukon belül vásárolnak, az általuk ismert piacon. Itt a tranzakció értéke lehet akár néhány tízmillió forint is, de az ilyen ügyletek többnyire körön belül zajlanak, a felek legtöbbször már régóta ismerik egymást és partneri viszonyban vannak. Az intézményi befektetés kategóriájába tartozik a JEREMIE program, amit egyelőre nem lehet sikeresnek nevezni, elég ha elolvassuk a program magyar weboldalán pillanatnyilag olvasható, nem éppen friss tájékoztatót.

Fentiekből az látszik, hogy az e-kereskedelmi cégek terén jelentős szakadék húzódik a kínálati és keresleti oldal között, és legalább ekkora a szakadék az eladósorban lévő cégek tulajdonosainak vágyai és a piac kockázati hajlandósága között. (Kicsit sarkítva azt mondhatnám: a tulajdonosok 10%-ot szeretnének eladni 100 egységért, a befektetők pedig 100%-ot szeretnének venni 10 egységért - ha egyáltalán akarnak is bármit venni.)

Kulturális szakadék

A kevés magyarországi cégeladás másik okának azt látom, hogy a cég-, illetve menedzsment-kultúra terén is van némi távolság az elvárások és a realitások között. A milliárdos forgalmat bonyolító, mintegy 20 cég élén többnyire néhány főből álló, jól képzett, tapasztalt menedzsment áll, akik alkalmas partnerek egy cégeladási vagy befektetési folyamatban való együttműködésre. A 100 millió és 1 milliárd közötti forgalmú cégek már főleg egyszemélyi, általában tulajdonosi irányítás alatt állnak. Vezetőik nagy részt saját kezükkel, a nulláról építették fel vállalkozásukat, érthetően akadnak köztük olyanok, akik nem látnak szívesen tanácsadókat, közvetítőket, ügyvédeket egy eladási - vagy bármilyen üzleti - folyamatban. (Szerencsére egyre többen jutnak el annak felismeréséig, hogy nem értenek mindenhez és a továbblépéshez szakembereket kell bevonniuk.) Végül van a maradék, bő 2.500 e-kereskedő, akiknek zöme valószínűleg soha nem lesz egy befektetés lehetséges célpontja. (Épp ezért ér sokat, ha sikerül megtalálni azt az egy-kettőt, aki viszont azzá válhat!)

Ehhez képest mit vár el a menedzsmenttől a másik oldal? Legyen a cég jól menedzselt, transzparens, a szerződések és folyamatok legyenek dokumentálva, a tevékenység legyen tervszerű és végül az egész legyen a lehető legtisztább, azaz trükközésektől, túlzott adóoptimalizálástól mentes. (A szekció beszélgetései során persze több befektető is elmondta: mi is Magyarországon élünk, tisztában vagyunk a realitásokkal, de azért azt tudnia kell minden reménybeli cégeladónak: a vevők alaposan be fogják árazni az esetleges jogi kockázatokat!)

Az ötlet értéke

Természetesen minden vállalkozó azt gondolja, hogy világrengető ötlete van, amiből milliárdossá válhat, csak a kezdetekhez szüksége van egy kis tőkére. A baj csak az, hogy tapasztalatok szerint elég nehéz megmondani, melyik ötletből lesz tényleg sikeres cég, így a befektetők inkább már a megvalósult, még ha alapszinten is, de bizonyítottan teljesítőképes ötleteket keresik. Valner Szabolcs ezzel kapcsolatban két érdekes tanulságot osztott meg a közönséggel: az egyik, hogy azok tudták vállalkozásukkal a legnagyobb hasznot realizálni, akik a lehető legmesszebb jutottak a fejlődésben és piaci térnyerésben anélkül, hogy kockázati tőkét vontak volna be. A másik - eléggé mellbevágó - tapasztalat, hogy egy ötlet sikerre viteléhez az ötletgazdának átlagosan 10 ezer órát kell befektetnie a megvalósításba! Hivatalos munkaidővel számolva ez majdnem öt év, de még 12 órás munkanapokkal és egynapos hétvégékkel is három évet jelent. Ezt az energiát már csak nagyon kevesen áldozzák rá az ötleteikre. A magyar vállalkozók egy része túlértékeli az ötletek jelentőségét és nem érti, a befektetők miért nem hajlandók hatalmas összegekkel finanszírozni a bizonytalan kilátású elképzeléseket.

Az ötletek másik problémája a másolhatóság. A zárt, vissza nem fejthető vagy csak nagyon nagy befektetés árán lemásolható technológiai megoldásokra épülő ötletek kivételével minden más ötlet értékét nem csak a megvalósítás profizmusa, hanem gyorsasága is meghatározza. A Google óriási piaci értékében jelentős szerepe van annak, hogy a keresőmotorban megtestesülő technológiai innováció lényegében hozzáférhetetlen és lemásolhatatlan. Azok az üzleti modellek, amik aztán a Google keresőpiaci erőfölényére épültek (lásd pl.: AdWords), már könnyedén lemásolhatók, de a hatékony működésük alapját megteremtő kereső nélkül mérhetetlenül kisebb az értékük (lásd pl.: ETARGET). Ugyanakkor ha megnézzük a mostanában egyre népszerűbb közösségi vásárlást, azt látjuk, hogy egy viszonylag könnyen másolható üzleti modellről van szó, így a verseny kimenetelét számos, előre nem látható tényező, valamint a versenyzők ügyessége, rugalmassága, gyorsasága befolyásolja.

A stratégia szerepe a sikerben

Sokszor írok a blogomban stratégiáról és tanácsadói tevékenységemben is kiemelt szerepe van. Amikor stratégiáról beszélek, általában vállalati stratégiát értek alatta, de most szeretném kiemelni a tulajdonosi stratégia szerepét. A kettő nem mindig ugyanaz, illetve nem feltétlenül ugyanazokra a kérdésekre válaszol. A cégeladás szempontjából vizsgálva a dolgot: a vállalati stratégia a vállalkozás sikeréhez kell (ennyiben tehát természetesen elengedhetetlen egy cég eladhatóvá válásához), a tulajdonosi stratégia pedig egy sikeres vállalkozás sikeres értékesítéséhez. Például ha egy tulajdonosi stratégiának kezdettől fogva meghatározó eleme a majdani értékesítés, más fénytörést kapnak az olyan fogalmak, mint profit-maximalizálás, fejlesztés, beruházás, piaci pozíció, márkaismertség; és másként kell kezelni a szerződéseket, az adózást, a bérpolitikát, az üzleti könyveket. A tulajdonosnak tehát lényegében már az indulás pillanatában tudnia kell, mik a szándékai a céggel. Különösen igaz ez akkor, ha több tulajdonosról beszélünk, hiszen a felvásárlás eredményét nagyban tudja befolyásolni a tulajdonosi viszonyok tisztázottsága, átláthatósága és a tulajdonosi akarat egységessége.

Mitől megy előrébb a piac?

Az Internet Hungary befektetői szekciója azt a célt is szolgálta, hogy párbeszéd induljon a majdan eladósorba kerülő vállalkozások és a befektetésekben kulcsszerepet játszó M&A cégek, alapkezelők között. Úgy tűnik, megvan a szándék a fejlődésre, a szereplőknek meg kell tanulniuk közös nyelvet beszélni. A szekcióban részt vett befektetők kinyilvánították, hogy szívesen vállalnak szerepet olyan edukációs, tanácsadói, mentori munkában, ami a piac felkészültségét hivatott növelni. Több befektetővel én is jó kapcsolatot ápolok, időnként eszmét cserélünk egymással, illetve próbálunk üzleteket összehozni. A SzEK.org is kiveszi a részét: a februári SzEK-klubnak ez lesz a témája, illetve a májusi VIII. Elektronikus Kereskedelem Konferencián önálló szekciót tervezünk az e-kereskedelmi befektetésekről.

E-commerce tanácsadás

• Szeretne belevágni az elektronikus kereskedelembe?
• Van már webshopja, de nem elégedett a bevétel nagyságával?
• Szeretne hatékony, magas szinten automatizált, jól jövedelmező e-commerce üzletágat?
• Vagy egyszerűen csak szeretné jobban ismerni, hatékonyabban használni az internet lehetőségeit?

Képzés kezdőknek

Ha Ön azon töri a fejét, érdemes-e belevágnia az elektronikus kereskedelembe (e-commerce), vagy egyszerűen csak szeretné jobban ismerni, vállalkozásában hatékonyabban használni az internet lehetőségeit, akkor vegyen részt egy E-commerce start tréningen! További információkért kattintson ide!

Stratégiai és üzleti tervezés

Tudatos tervezéssel, átgondolt stratégiával sokkal nagyobb az esély a sikerre! Legsikeresebb szolgáltatásom a webáruház stratégia és üzleti terv, erről részetek itt olvashatóak.

Konzultáció

Ha csak néhány órás konzultációra, segítségre, támogatásra van szükség, kérjen konzultációt, vegye fel velem a kapcsolatot vagy lapozzon tovább >>

Referenciák

Szakmai múlt (internet)

• 1998-tól szakmai újságírás az Internet Kalauz, a Business Online, a VGA Monitor és egyéb szaklapok számára
• 1998-2002 - TVNET Kft. tartalomszolgáltatási és kommunikációs tanácsadó
• 1999-2007 - NetPiac.hu, az első magyar internetes filmáruház, tulajdonos-ügyvezető: Az e-kereskedelem egyik magyarországi úttörőjeként 1999. augusztusában az elsők között indítottam be saját vállalkozásomat, ami a klasszikus recept szerint vált vezetésem alatt kis garázscégből az internetes piac meghatározó szereplőjévé. A céget 2007-ben felvásárolta az RTL.
  
• 2005-2008 - Szövetség az Elektronikus Kereskedelemért alelnök
• 2008-2014 - Szövetség az Elektronikus Kereskedelemért elnök

Nagyobb tanácsadói megbízások, projektek

• Axelero Rt. [origo] vásárlás fejlesztési tanácsadás (2004.)
• Initon Kft., hangoskonyvek.hu fejlesztési tanácsadás (2006.)
• FilmDigital Kft., F11.hu stratégiai és fejlesztési tanácsadás (2006-2007.)
• Initon Kft., termékfejlesztési tanácsadás (2006.)
• Budapesti Piac Marketing Kft., új online stratégia (2008.)
  
• Teva Magyarország Zrt., e-commerce üzletág átvilágítása, stratégiai és fejlesztési tanácsadás (2008.)
• Initon Kft., üzletfejlesztési tanácsadás (2008.)
  
• ShopSport.hu, fejlesztési tanácsadás (bevétel- és hatékonyságnövelés) (2009.)
  
• CereDom Kft., stratégiai tanácsadás (2009.)
• Opsis Kft., üzletfejlesztési tanácsadás, online stratégia, internetes képzések (2003-tól)
• Üzletfejlesztési tanácsadás: E-kereskedelem bevezetése, teljes folyamat felépítése (2009. november - 2010. április, az ügyfél neve nem nyilvános)
• PETNET.hu stratégiai tanácsadás: e-kereskedelmi stratégia és üzleti terv 2011-2013 (2010. június-augusztus), majd menedzsment tanácsadás (2010. decemberig)
• Számlázz.hu stratégiai tanácsadás: e-kereskedelmi stratégia és üzleti terv 2011-2013 (2010. október-december), majd menedzsment tanácsadás (folyamatos). Üzleti terv revízió: 2012-2014 (2012-ben), új üzleti terv: 2015-2017 (2014-ben).
• Vendégváró.hu - e-kereskedelmi tanácsadás: értékesítési folyamatok kialakítása, online fizetés, e-számlázás, elszámolási rendszer a partnerekkel, és ezek számviteli háttere. (2010. december - 2011. február)
• FMCG nagykereskedelmi cég számára üzletfejlesztési tanácsadás, új értékesítési- és marketingstratégia, e-kereskedelem (B2B, B2C) bevezetése, teljes folyamat felépítése, szervezetfejlesztés és menedzsment tanácsadás (2011. januártól októberig, az ügyfél neve nem nyilvános)
• Magro.hu - stratégiai és üzleti tervezés tanácsadás (2011-2014)
• Játéknet.hu - stratégiai és üzleti tervezés 2012-2014. (2012. január-április)
• Lovasok.hu - stratégiai és üzleti tervezés 2013-2015. (2012. június-szeptember)
• Müller Péter író weboldala és Facebook oldala - online stratégia (2013. július-október)
• Agrisk - stratégiai és üzletfejlesztési tanácsadás, workshopok (2013. októbertől folyamatos)
• Meghívódiszkont - stratégiai és üzletfejlesztési tanácsadás, workshopok (2013. novembertől folyamatos)
• BME-Infokom - üzletfejlesztési tanácsadás (2014. január-október)
• Nagyvállalati digitális stratégia (2014. június-július - az ügyfél neve nem nyilvános)
• BeSocial - stratégiai és üzletfejlesztési tanácsadás (2014. július)
• 30km.hu - stratégiai tanácsadás, workshopok (2014. augusztus-szeptember)
• Kőrös-Blank Kft. - stratégiai és üzletfejlesztési tanácsadás (2014. szeptember-2015. május)
• FoxPost - stratégiai tanácsadás, workshop (2014. december)
• MostSzámlázz.hu - stratégiai és üzletfejlesztési tanácsadás (2014-től folyamatos)
• Virágneked.hu - stratégiai és üzleti tervezés 2017-2019. (2015. ősz)
• hdiShop.hu (ZV-Impex Bt.) - stratégiai és üzleti tervezés 2017-2019. (2016. tavasz)

Előadói, tréneri megbízások

• Renault Hungária - értékesítői, vevőszolgálati tréningek, modelloktatások (2003-2010.)
• Initon Kft. - telemarketing értékesítői tréning (2006.)
• Mitsubishi Magyarország - értékesítői, vevőszolgálati tréningek, modelloktatások (2007-2009.)
• WebShop Akadémia - stratégiai és üzleti tervezés tréning (2010-től)
• MÜTF majd Edutus e-kereskedelem tantárgy (2010-től)
• Alkalmi előadások (BKF, BGF, Corvinus, BME)

Tovább a tanácsadási témakörökhöz >>
Tovább az ajánlásokhoz >>