2009. december 16., szerda

Az újságíró afférja az igazsággal

Az újságírói pályát 1984-ben kezdtem egy megyei lap gyakornokaként, és bár klasszikus sajtómukát nagyjából hat éve nem végzek, a mai napig ezt a szakmát tekintem leginkább az identitásom részének. Több száz cikk, interjú, filmkritika, rengeteg rádiótudósítás és riport, mintegy kétszáz órányi - jelentős részben élő - tévéadás, három nagy és több kisebb dokumentumfilm van a hátam mögött. A szakma majd mindegyik válfajában kipróbáltam magam. Generációm számára még fontos (volt?) a munka - legyen az írott betű, kép vagy csak hang - megformáltsága: nyelvhelyesség, helyesírás; kép, hang minimum legyen rendben, de lehetőleg illeszkedjen a tartalomhoz, fejezzen is ki valamit.

Félreértés ne essék: nem óhajtok siránkozni, hogy régen jobb világ volt! Nemrég hallottam egy konferencián Uj Péter (Index.hu főszerkesztő) előadását arról, hogy az internetes újságírásban egyszerűen nincs idő arra, hogy az elütésekre, helyesírásra satöbbire odafigyeljenek; és ezen nem szabad fennakadni, mert míg régen hatalmas apparátus kezén mentek át az írások, mire végérvényesen és megváltoztathatatlanul nyomtatásba kerültek, addig ma percek alatt állnak össze a cikkek - amik többé nem is csak cikkek, hanem posztok, bejegyzések, kommentek stb. -, és bármikor lehet még a megjelenés után is módosítani rajtuk. (Más kérdés, hogy általában nem teszik.) Uj Péternek igaza van, és a többség - mivel nyilván nem szakmai szemmel olvas - észre sem veszi a hibák jelentős részét, azaz a tartalom, a mondandó így is átmegy. Annyiban azért vitatkoznék vele, hogy ez a fajta lazaság szerintem nem engedhető meg pl. emberek, helyek neve és művek címe esetében. Hiába voltam biztos Uj Péter nevének írásmódjában, azért csekkoltam a biztonság kedvéért (5 másodpercet vett igénybe), szerintem ezt megköveteli a másik ember iránti tisztelet.

A kérdés, ami engem nyugtalanít, az, hogy vajon ha az újságíró ilyen lazán kezeli a nyelvet, nem kezeli-e hasonló lazasággal az igazságot? Nem arra gondolok, hogy nem törődik az igazsággal, vagy netán hazudik, hanem megtesz-e mindent annak érdekében, hogy a lehető legtöbbet és legpontosabban tudjon meg egy adott ügyről, és azt világosan és a tényekhez hűen adja vissza? Amikor azt írja az Index - a főoldalán is hosszan megtalálható cikkben -, hogy Újra engedélyköteles az online kereskedelem, számol-e állításának súlyával, hatásával és utánanéz-e annak, amit mond? Megteszi-e azt, ami minimálisan elvárható egy ilyen témában? Szerintem sajnos nem! Valójában egyáltalán semmi mást nem tesz, mint egy sajtóközlemény alapján fogalmaz egy cikket, anélkül, hogy elmélyülne egy kicsit a témában. Mondom kicsit, egészen kicsit! Ugyanis nem igényel hosszú kutatást, pusztán figyelmes olvasást, hogy kiderüljön az egyébként névtelen szerző számára: az e-kereskedelem nem engedélyköteles! Ezt sem a cikkben is belinkelt jogszabályok, sem az apropóul szolgáló sajtóközlemény nem állítja. A cikkre reagálva a SzEK.org-nál kiadtunk egy sajtóközleményt, melyben megírtuk: nem engedélykérést, csak bejelentési kötelezettséget ír elő a jogszabály az e-kereskedők számára. A közleményt az Index is megkapta, és bár elég sok helyen megjelent az elmúlt 24+ órában, náluk nem. Miközben az eredeti, téves állítás ugyebár legalább másfél napig virított a főoldalon.

Másik, ugyancsak friss eset: tegnap felhívott egy szerkesztő a magyar királyi rádiótól. Mivel a napokban egyrészt a fent is taglalt ügy miatt, másrészt a szexshopok kapcsán a fogyasztóvédőkkel tartott egyeztetésünk miatt nagyon sok újságíró hívott lapoktól, rádióktól, biztos voltam benne, hogy most is ez a téma. Kiderült, hogy nem. Arról akar velem beszélgetni egy reggeli műsorban, hogy is áll ma Magyarországon az e-kereskedelem, úgy általában. Mondom, erről beszélgettünk 20 percig ugyanazon adó egy másik, délelőtti műsorában éppen egy hete, és hogy azt gondoltam, a sajtóközlemény miatt hív. Igenigen, azt is látta, arról is beszélhetünk, de őt az érdekelné nagyon, hogy míg külföldön az interneten szinte mindent lehet kapni, addig nálunk csak a műszaki cikkek mennek, és van ez a probléma a bankkártyákkal is, és egyáltalán, miért nem megy náluk ez úgy, mint máshol! Kérdem: mi a gond a bankkártyákkal? Hát hogy lopják őket, és hogy nem szabad megadni a bankszámla-számunkat (sic!) az interneten, meg a jelszavunkat, és egyáltalán... Nem mentem bele annak taglalásába, hogy mi a különbség a bankszámla-szám és a bankkártya-szám, valamint a bankkártya lopás és a bankkártya-szám lopás között; miért biztonságosabb (mert visszavonható!) az interneten fizetni; pusztán azt mondtam el, hogy Magyarországon is mindent lehet kapni az interneten, nem csak műszaki termékeket, bár tény, hogy az áruknál fogva ezek produkálják a legnagyobb forgalmat; hogy az e-kereskedelem árbevétele a válság ellenére is változatlanul évi 50%-kal nő, és idén várhatóan 95 milliárd forint lesz. Még telefonon keresztül is szinte kézzelfogható volt a kolléga csalódottsága, miután nem igazoltam vissza a prekoncepcióit. Mondta, hogy most lemegy a stúdióba, ahonnan el tudja készíteni a telefoninterjút és hamarosan hív. Azóta sem hívott. Biztos talált valakit, aki jobban el tudta mondani nálam, milyen veszélyes az e-kereskedelem, és menyire nem megy Magyaroszágon; tán még azt is hozzátéve, hogy ez a kormány megszorító intézkedései és kapkodása miatt van.

Az újságírónak nem kell mindenhez értenie. De ha valamiről ír, interjút, riportot, tudósítást készít, ahhoz bizony valamennyire legalább értenie kell! Szaklapnál nagyon, a közrádiónál elfogadható szinten. Amihez pedig annyi lövése van, mint egy teljesen átlagos, kistelepülési háziasszonynak, arról lehetőleg baráti társaságban se beszéljen, de műsort semmiképpen se készítsen róla!

Kapcsolódó írások:

2009. december 13., vasárnap

Megint Vodafone - továbbra sem hallják az idők szavát

Előfizetői kalandomat a Vodafone-nal még lehet mentegetni azzal, hogy a rendszer kis fogaskerekeinek diszfunkcionális működése nem feltétlenül jellemzi a vállalat egészét, egyszerűen pechem volt és kész. (Valljuk be, azért nagyon nagy jóindulat kell ehhez a megközelítéshez.) A héten viszont lényegében az egész internet véleményformáló közösségével találta magát szembe a cég, amikor kirúgta a T-Mobile leállásakor ügyesen twitterező online marketinges munkatársát; aki nyilvánvalóan semmi mást nem csinált, mint ami a dolga: a munkaadója népszerűsítése érdekében élt az internet, azon belül a közösségi média eszközeivel. Az eset részletei kiderülnek az áldozattal készült interjúból.

Tanulságos Suba János kommunikációs igazgató az Indexnek tett kijelentése, miszerint azért rúgták ki Müller Tamást, mert "engedély nélkül és sportszerűtlenül nyilatkozott a versenytárs problémájáról." Hogy miről? Problémájáról! Elgondolkoztam, hogy ez valami sajátos magyar értelmezése a PC-nek? Amikor szemérmesen nem mondjuk ki, mi van valójában. Amcsi módra a drogosra azt mondjuk, drogproblémái vannak, az alkoholistának meg alkohol-problémái. Az eredeti angol kifejezés persze ennél is szemérmesebben hangzik, mert drinking problem-ről, azaz ivási problémáról beszélnek. Gondolom nem tud nyelni, akinek ilyenje van...
Erről az álságos megfogalmazásról nekem a Cohen testvérek tavalyi filmjének (Burn After Reading) nyitójelenete jut eszembe, melyben az újra formájára lelt John Malkovich, mint ivással vádolt CIA-s azt ordítja vissza főnökének: "I have a drinking problem? Fuck you, Peck, you're a Mormon. Compared to you we all have a drinking problem!"

Az eset egyetlen pozitív üzenete, hogy ezek szerint a Vodafone-nál úgy gondolják, hogy a Twitter fontos médium. Ezt abból gondolom, hogy Suba János szerint engedélyt kellett volna kérnie a kirúgott alkalmazottnak ahhoz, hogy üzenetet rakjon ki rá. Feltételezem, anélkül, hogy valaha is online marketingesek lettünk volna a telefontársaság alkalmazásában, mindannyian el tudunk játszani a gondolattal, mi történik, ha valaki engedélyt akarna kérni egy ilyen üzenethez. Nagyjából egy hétbe telne csak az, amíg kiderül, ki az illetékes egyáltalán Twitter-ügyben. Ha a világ egyik legnagyobb telekommunikációs cégének magyar leánya még az értékesítésben sem nagyon számol az internettel - márpedig webáruházak már több mint tíz éve vannak -, akkor el tudjuk képzelni mekkora helyet foglal el a cég kommunikációs stratégiájában a közösségi médiával kapcsolatos rész.

Kíváncsi vagyok, elemzik-e majd a Vodafone illetékesei az eset tanulságait. [Elemezték, ill. elemeztették, lásd: Ok, csörögjetek ránk! ;)... - Hallo, itt doransky] Mert ugye mi is lett az eredmény? Kirúgtak egy twitterező alkalmazottat, aki mellett szinte pillanatok alatt kiállt a fél magyar internet, a Vodafone elég rossz színben tűnik fel a sztoriban - de nem a viccelődés miatt -, és az egész ügy pedig annyira elterjedt az egész neten, hogy elhomályosítja az eredeti problémát, a T-Mobile leállását, illetve az azt követő kötbér-mizériát. Magyarul: később arra már senki sem fog emlékezni (leszámítva persze a telefonálni nem tudó T-előfizetőket), hogy a probléma úgy kezdődött, hogy lehalt a T-Mobile, hanem csak arra, hogy a Vodafone kirúgott egy fiatal srácot, mert - amúgy a Vodafone népszerűsítése érdekében - twitterezett.

Ez a kis történet gyönyörűen illusztrálja azokat a közösségi média nyomán megjelenő változásokat, amikről Gerd Leonhard beszélt az Internet Hungary-n tartott előaádásban: From Top-Down To Social, From One-Way to Interactive - a világ változik, a kommunikációban és a marketingben a fölülről lefelét felváltja a közösségi, az egyirányút az interaktív. Egy cég kommunikációs és marketingstratégiájának a jövőben a közösség erejére, a felhasználói aktivitásra is kell építenie. Megnő a szerepe a gépezet kis csavarjainak is: a különböző osztályokon dolgozó fiatalok maguk is többnyire felhasználói cégük termékeinek, továbbá életük egy részét az interneten töltik; bizony, számítani kell a kreativitásukra, aktivitásukra - és igen: az önállóságukra is! A twitterező, fészbúkozó alkalmazott egy új trend képviselője, nem szabad ezzel a trenddel szembemenni; felismerni és használni kell a lehetőségeit!

Címkefelhő

adóbevallás (9) álláskeresés (1) árfolyamkockázat (1) atm (1) Az Év Internetes Kereskedője (6) b2b (4) b2c (14) bankkártyás fizetés (13) bizalom (10) bookline.hu (11) cégkivonat (2) devizahitel (3) digitális aláírás (5) dvd (8) e-book (2) e-business (21) e-commerce (57) e-számla (14) e-ticket (2) elállási jog (3) ellenőrzés (13) előrendelés (2) eNET (3) extraprofit (2) Facebook (14) facebookology (4) Finálév (6) fogyasztóvédelem (14) Foursquare (4) Fred Wilson (2) Gerd Leonhard (4) GKIeNET (12) goldenblog (1) hitel (1) Hollywood (1) időpecsét (2) illegális (7) internet hungary (10) Internet Kalauz (10) internetadó (2) internetes befektetés (13) IVR (1) iwiw (5) jogszabályok (22) képzés (7) know-how (20) konferencia (32) közösségi vásárlás (13) kupon (10) kutatás (23) logisztika (6) m-commerce (12) mesh (5) Mobile Hungary (1) népszámlálás (1) netpiac.hu (12) netpincer.hu (8) netrisk.hu (6) nettv (2) niche piac (1) okostelefon (15) oktatás (6) online marketing (14) ötlet (15) QR-kód (2) referencia (5) réspiac (1) rövidítések (3) sajtószemle (16) sharing economy (6) SmartCommerce (11) Smartmobil (5) startup (2) stratégia (20) szek.org (35) szemkamerás vizsgálat (1) szerzői jog (3) szolgáltatás (17) tanácsadás (17) taxi (3) televízió (9) tesco (5) toplista (5) torrent (4) történelem (14) tréning (5) tudástár (24) Twitter (5) uber (3) usability (7) ügyfélkapu (6) ügyfélkezelés (4) ügyfélszolgálat (3) üzleti modell (25) üzleti terv (15) válságadó (2) vasárnapi boltbezárás (2) vatera.hu (16) Vedd a neten (5) Vodafone (3) web5let (2) webáruház (35) webergonómia (7) webkritika (8) webshop (34) YouTube (2)