Kétszázhetvenhárom-milliárd

Az e-kereskedők minden évben izgatottan várják az eNET éves jelentését az e-kereskedelem teljesítményéről, amelyet a cég a SzEK.org tavaszi konferenciáján mutat be. Idén is így történt, és Pintér Róbert kutatásvezető már az előadás címében kiemelte a lényeget, ugyanis az első diára egyetlen számot írt: 273.

Pintér Róbert (eNET)
(A szerző fotója)

Mutatjuk a számokat: az e-kereskedelem teljesítménye 2013-ban

A webshopok forgalma 2013-ban erőteljes növekedést produkálva meghaladta a teljes kiskereskedelmi forgalom 3%-át, az online vásárlók száma pedig 3,4 millió főre nőtt - derül ki az eNET e-kereskedelmi kutatásának a XI. Elektronikus Kereskedelem Konferencián ismertetett adataiból. Mutatjuk a számokat.

Minden, amit rosszul tudsz az elállási jogról

A vevő vásárlástól való elállásának joga 15 éve létező jogintézmény az e-kereskedelemben, ennek ellenére a mai napig számos pontatlanság, félreértés és hibás értelmezésből eredő tévedés övezi. Ezek közül az egyik leggyakoribb az időtartamra vonatkozik, amit a törvényben garantált 8 munkanap helyett előszeretettel szoktak 8 napban megjelölni. A nyáron hatályba lépő új szabályozás ebben egyébként rendet tesz: június 13-tól ahogy az egész EU-ban, nálunk is 14 naptári napra módosul a határidő. De nézzük, mik azok a pontok, amiket a kereskedők általában rosszul tudnak!

Kell-e online értékesítés egy szolgáltatónak?

Holnap a Media Platform konferencián arról adok elő, hogyan tud online értékesítési és ügyfélkezelő rendszert építeni mondjuk egy kábelszolgáltató - és hogy egyáltalán kell-e neki ilyet csinálnia. Ennek kapcsán megnéztem jónéhány hazai cég weboldalát. A nagyok kivételével szinte senkinek nincs online értékesítése!

Az Amazon és a magyar áfa

Tisztázzunk egy félreértést: a világ legnagyobb internetes áruháza, az Amazon, attól függetlenül, hogy pillanatnyilag (még) nincs jelen Magyarországon és magyar nyelvű weboldala sem létezik, a Magyarországra irányuló értékesítések esetén a nálunk érvényes, 27%-os áfát számolja fel! Aki nem hiszi, járjon utána: jelentkezzen be az Amazon áruházába, tegyen valamit a kosárba és adjon meg magyarországi szállítási címet. A cím megadása után az oldal rögtön átszámolja a fizetendő összegeket a hazai áfa-szabályoknak megfelelően - és ez igaz nem csak a termék, de a szállítási díj áfájára is! Lásd az alábbi képet (megjelöltem az összegeket):

Bejött a papírforma - Az e-kereskedelem forgalma 2010-ben

Régóta adós vagyok az e-kereskedelem számait bemutató tavalyi bejegyzésem folytatásával, s bár a 2010-re vonatkozó kutatási eredményeket már májusban megismerhették a VIII. Elektronikus Kereskedelem Konferencia résztvevői, a hivatalos közleményt csak ma adta ki a GKIeNET. Eszerint a webshopos elektronikus kereskedelem forgalma 2010-ben 133 milliárd forint volt, ami a teljes kiskereskedelmi forgalom 1,8%-a. A kereskedők várakozásai szerint 2011-re 155-160 milliárd forintos forgalom prognosztizálható. 2010-ben több mint 1,2 millióan vásároltak legalább egy alkalommal az interneten.

Az e-kereskedelem forgalma megfelel a várakozásoknak

A 133 milliárd forint egyébként teljesen megfelel a 2009-es kutatásban előrejelzett összegnek, ami azt mutatja, hogy főleg a nagyobb szereplők többsége pontosan látta előre a folyamatokat, és a korábban megszokott évi 50% fölötti növekedéshez képest most csak egyharmadost gondoltak reálisnak. Ha pedig 2011-et nézzük, akkor a növekedés további lassulását várja a piac, hiszen a legjobb esetben is csak 20%-os növekedésre számítanak a kutatásban megkérdezett kereskedők. Mindez azt mutatja: az e-kereskedelmi piac kezd telítődni, sem az értékesítői, sem a vásárlói oldalon nem várhatók olyan folyamatok, amik további, robbanásszerű növekedést tennének lehetővé. Ugyanakkor vélhetően tovább tisztul a piac és megmaradnak, sőt: tovább erősödnek a legnagyobb vezető szeplők, akiknél a forgalom jelentős része koncentrálódik. A lanyhuló lendület egyébként nem változtat azon a tényen, hogy az elektronikus kereskedelem továbbra is az egyetlen olyan szegmense a gazdaságnak, amely immár egy évtizede töretlenül és dinamikusan növekszik, és ezen a gazdasági válság sem változtatott.

A GKIeNET kutatásában idén először külön is megjelenítette az online aukciós piac átmenőforgalmát, aminek mintegy 28-30 milliárdos összegén a Vatera.hu 76%-os mértékben, a TeszVesz.hu pedig 18% erejéig osztozott, mindössze 6%-ot hagyva az egyéb szereplőknek. A Vaterától tudjuk, hogy átmenő forgalmának mintegy 60%-a fixáras, azaz kereskedői értékesítésből származik, így valójában az is a B2C e-kereskedelem körébe tartozik. Amit nem igazán lehet tudni, hogy vajon azok a kereskedők, akik saját webshoppal is rendelkeznek, a Vaterán keresztül bonyolított forgalmukat beleszámolták-e a kutatás során megadott forgalmi adataikba. Így van egy nagyjából 13-15 milliárd forintos összeg, ami valahol benne van az adatokban, csak nem tudni hol - a legjobb esetben hozzáadandó a 133 milliárdhoz.

Ami nem változott: a forgalom 91%-a a legnagyobbaknál keletkezik

Hosszú évek óta változatlan az eladói oldal felállása: a legfrissebb adatok szerint a forgalom 91%-át az áruházak 3%-a - nagyjából 90-100 webáruház - csinálja, ők azok, akiknek éves nettó árbevétele meghaladja a 100 millió forintot. A mintegy háromezer online kereskedőcég 76%-ának forgalma viszont nem éri el az évi 5 millió forintot sem - ennek okairól igen sokat írtam már ebben a blogban. (Lásd pl. a stratégia, üzleti terv és tudástár témaköröket.)

Szintén nem változott a legnépszerűbb kategóriák köre: a legnagyobb forgalmakat továbbra is az étel-ital és gasztro (készétel) szektorban, a számítástechnikai és az elektronikai termékek körében (háztartási gépektől a szórakoztató elektronikáig), továbbá a könyvek, újságok, magazinok, sportszerek és ruházati termékek eladásával csinálják. (Erről további részleteket ide kattintva talál.)

Változatlanul siralmas a helyzet a rendelések pénzügyi teljesítése terén: a forgalom közel 95%-át készpénzben a futárnál vagy a helyszínen (személyes átvétel) fizették ki, a maradéknak is csak kevesebb mint felét, azaz 2,3%-ot fizettek online bankkártyával, annak dacára, hogy ez a legbiztonságosabb fizetési forma. A banki átutalás (előreutalás) aránya 2,1%, a maradék néhány tized százalék pedig az egyéb fizetési módokat foglalja magában. A kártyás fizetésnél azért megjegyzendő két fontos dolog: egyrészt ezek az adatok csak az áruküldéssel járó, webshopos e-kereskedelemre vonatkoznak, az online szolgáltatásértékesítésre nem - ott nagyságrendekkel jobb az arány, miután igen sok területen (pl. repülőjegy-értékesítés) nincs, vagy alig van alternatíva; másrészt az e-kereskedőknek mintegy harmadánál érhető el egyáltalán a kártyás fizetés! Ahol tudnak a vevők bankkártyával fizetni, ott azért sokszor a forgalom 9-10%-át is eléri a kártyás fizetés aránya.

Az e-kereskedelem területén a tavalyi év közepétől megjelent új trend, a közösségi vásárlás jelentette a legnagyobb változást az utóbbi egy évben, az erre vonatkozó adatokról viszont külön bejegyzésekben számoltam be, ezeket ide kattintva olvashatja el.

Egyre több a hülyeség a tévében

"Egyre több csaló károsítja meg az internetes vásárlókat Magyarországon is" - kezdi a műsorvezető az MTV Híradó Egyre több a csaló az interneten című anyagának felkonfját. Engem átjár a jeges rémület: úgy látszik, valamilyen nagyszabású internetes csalássorozatot lepleztek le, a közszolgálati televízió pedig teljesíti feladatát és figyelmezteti a köznépet - amelyet szolgál - a rá leselkedő rettenetes veszélyekre!

A következő mondatokból aztán kiderül: szó sincs ilyesmiről! Pusztán annyi történt, hogy a szerkesztőségben garázdálkodó digitális analfabéták ismét megtesznek mindent annak érdekében, hogy a képernyők előtt ülő digitális analfabéták minél tovább digitális analfabéták maradjanak. Elvégre ez a televízió elemi érdeke, tekintve, hogy aki nem digitális analfabéta, annak eszében sincs tévét nézni! Elnézést a sarkos megfogalmazásért, de nehezen tudom türtőztetni magam, amikor az ostobaság burjánzását látom. Jómagam bő évtizeden át dolgoztam újságíróként, ebből jó pár évet lehúztam többek között a Magyar Televízióban is, szerkesztettem és vezettem műsorokat, készítettem tudósításokat, riportokat, interjúkat, több száz órányi adásanyag és több százezer karakternyi szöveg van mögöttem - talán állíthatom, tisztában vagyok az újságíró-szakma alapszabályaival. Például azzal, hogy a hírnek a következő alapkérdésekre kell tömören és lényegretörően válaszolnia: Ki? Mikor? Hol? Mit? Hogyan? Miért? Azaz a hír arról számol be, hogy valahol valami valakivel valamiért történt, méghozzá mostanában, a hírt közlő médium megjelenési gyakoriságának megfelelő aktualitással. Az MTV anyaga semmiféle aktualitással nem bír, semmilyen konkrét eseményről, aktuális információról nem számol be, tehát hírműsorban semmi keresnivalója. Ezen túl pontatlan, aránytalanul egyoldalú és a nézőket tökéletesen félrevezeti. Nézzük a részleteket!

Az anyagban az alábbi állítások hangzanak el, jórészt a kommentátor szájából, a riportalanyok csak illusztrációként szolgálnak egy-egy mondat erejéig:

1. A legtöbb termék átlagosan 20%-kal olcsóbb az interneten
   Ezt a kommentátor saját kutatására alapozta? Olvasta valahol? Ő gondolja így? Vagy ez a szám tetszett neki, ezért mondja? Semmit nem tudunk meg az adat forrásáról, hatóköréről, a kiszámításának módszertanáról stb. Fogalmam sincs, hogy a legtöbb termék mennyivel olcsóbb általában az interneten, sőt, azt sem tudom, hogy egyáltalán olcsóbb-e, és hogy mihez képest olcsóbb. A Tescohoz vagy egy belvárosi üzlethez? Ha valaki tud ilyen kutatásról, akkor kérem, szóljon, küldje el a linkjét!
2. A vásárláshoz általában meg kell adni a személyes adatokat és a bankkártyaszámot
   Komolyan? Az étteremben meg általában fizetni kell a kajáért, az autópálya-matrica vásárláshoz meg a benzinkúton is meg kell adni az autónk rendszámát! Ez a "mondunk valami hangzatosat, ami semmit sem jelent" klasszikus esete. Mennyivel másképp hangzik, és mennyivel igazabb lenne, ha azt mondanánk: "a vásárláshoz meg kell adni azokat az adatokat, amelyek a termék célbajuttatásához szükségesek."
3. Sokan ezzel megpróbálnak visszaélni
   Sokan - de tessék már nekem megmondani, konkrétan mennyien? Megpróbálnak visszaélni - oké, de hogyan? És sikerül nekik? Milyen példák vannak? Hány ilyen eset van? Ezeket persze senki sem kérdezi meg, mert ha megkérdezné, rögtön kiderülne, hogy az estek száma minimális, és azok 99%-át sikeresen felderítik. Azt persze már nem is álmodom, hogy esetleg azt is hozzá lehetne tenni: a bankkártyás fizetés a legbiztonságosabb, mert visszaélés esetén ez az egyetlen fizetési mód, amelyet egyoldalúan vissza tudunk vonni. (Lásd kapcsolódó írásomat!)
4. A rendőrség növekvő tendenciát lát, hiszen ahogy megnőtt a vásárlások száma, azzal együtt megnőtt a csalások száma is.
   A riporter ismét elmulasztja feltenni az előbbiekben már hiányolt kérdéseket, így aztán nem tudjuk meg, hogy ez a növekvő tendencia mit jelent. Azt, hogy az eddigi évi három eset helyett most már öt van, vagy a háromezer helyett ötezer? Annak a mondatnak pedig, hogy "hiszen ahogy megnőtt a vásárlások száma, azzal együtt megnőtt a csalások száma is", pontosan annyi az információtartalma, mintha azt mondanánk: azzal, hogy többet esik az eső, egyre nedvesebbek lesznek az utak.
5. Előfordul, hogy a termék nem olyan minőségű, mint amit meghirdettek, vagy a vevő kifizeti az árut és semmit nem kap.
   Azon túl, hogy ezek megint nulla hírértékű, félrevezető mondatok, a legnagyobb gond azzal van, hogy ezalatt vágóképként a Vatera.hu oldalát látjuk. Mintha ezek az esetek főleg a Vaterán fordulnának elő - ami megint csak olyan állítás, amiről azt sem tudjuk, hogy egyáltalán akarták-e ezt állítani, meg azt sem, hogy igaz-e. Ha pedig netán igaz lenne, akkor meg az a baj, hogy az egész össze van mosva a B2C e-kereskedelemmel, miközben az elenyésző számú vaterás csalások C2C tranzakcióknál történnek. De ennek megint csak semmi köze a témához és semmi hírértéke nincs, hiszen a kínai piacon is több csalás történik, mint egy bevásárlóközpontban.
6. A leggyakoribb esetek a notebookok, laptopok, mobiltelefonok, illetve nagyon sok átverés történik használt gépkocsikkal is.
   Ezt Morvay György mondja, az Országos Fogyasztóvédelmi Egyesület elnöke, tehát nyilvánvalóan a hozzájuk beérkezett információkról beszélt a riporternek, aki jól kiragadott egy hangzatos mondatrészt. Ennek megint csak semmi köze az e-kereskedelemhez, mert ha én az interneten meghirdetek egy autót, majd azt elviszik tőlem, de sem az internetes hirdetésben, sem a vásárláskor nem mondtam meg a vevőnek, hogy az autó lopott, akkor az nem internetes csalás, hanem csak simán csalás.
7. Magyarországon a webáruházak forgalma évente 60%-kal nő és már meghaladja a teljes kiskereskedelmi forgalom 1,5%-át.
   Végre egy mondat, ami legalább hellyel-közzel igaz. A probléma csak az, hogy mindez közvetlenül a fenti információk után hangzik el, továbbra sem szétválasztva a B2C és C2C kereskedelmet. Egyébként innen kezdődik a riportnak az a része, amelyben inkább a pozitív információk hangzanak el, de ez is csak annak köszönhető, hogy a forrásokat pótolhatatlan kolléganőm, Szutor Betti, a SzEK.org titkára szolgáltatta.
8. A szakember szerint a csalásokat ki lehet szűrni
   Valószínűleg sokat segített volna a nézőknek, ha Hegedűs Gábor azt is elmondhatja, hogy hogyan lehet a csalásokat kiszűrni. Egy mondatba belefért volna, hogy mit figyeljen a vevő, és az az egy mondat több haszonnal bírt volna, mint az egész anyag együttesen.
9. Az internetes kereskedők egyesületet alapítottak, hogy segítsék a vásárlókat a csalók kiszűrésében
   A mondat nyilvánvalóan a SzEK.org-ra céloz, és már a felkonfban is szerepelt. Csak néhány apró bibi van vele: egyrészt nem az internetes kereskedők alapítottak egyesületet, hanem az e-kereskedelmi piac szereplői - a tagság többsége nem e-kereskedő, csak fontos számára, hogy az e-kereskedelem fejlődjön. Másrészt mindez több mint 5 évvel ezelőtt történt, harmadrészt az egyesület nem azért alakult, hogy segítse a vásárlókat a csalók kiszűrésében. Nem mintha ez nem lenne nemes cél, de nincs annyi csalás, amiért érdemes lenne egyesületet alapítani.
10. A csalások ahhoz képest nem nőnek, hogy mennyire nő az e-kereskedelem
    Ezt Betti mondja a SzEK.org színeiben, köszönet a helytállásért a szélmalomharcban! A baj csak az, hogy a digitális analfabéta néző, amire ide jut a riport, már rég kikiabálta az anyjuknak a konyhába, hogy na ugye milyen jó, hogy nem hagyta magát rábeszélni arra a hülye internetre, mert a tévében is megmondták, hogy humbug az egész!
11. A Mo-i webáruházak forgalma tavaly meghaladta a 100 milliárd forintot
    Ez a riport utolsó mondata. Most azzal ne foglalkozzunk, hogy pontatlan, mert a tavaly ugyebár már 2010-et jelenti, és nem tudjuk, hogy mennyi volt a webáruházak forgalma, csak azt, hogy a várakozások jóval meghaladták a 100 milliárd forintot (135 milliárd). Nagyobb baj, hogy egy ilyen sztori végén sokkal inkább hangzik ez a mondat vészjósló károgásnak, mint pozitív üzenetnek, hiszen ha az egész arról szólt, hogy egyre több a csalás, akkor a néző fejében annyi fog megmaradni, hogy az interneten százmilliárdos nagyságrendben mennek a csalások.

Abszolút híve vagyok a sajtószabadságnak, de azt gondolom ezt a riportot látva, hogy nem annyira a sajtószabadságért kell aggódnunk, hanem azért, hogy van-e olyan sajtónk, amelyiknek érdemes szabadnak lennie.

Az e-kereskedelem és a válságadó

A válságadó parlamenti vitája előtt, az utolsó pillanatban került be az adózók körébe a csomagküldő, internetes kiskereskedelem (TEÁOR 4791), ami nem csak az e-kereskedelmet, hanem minden egyéb távértékesítést is magában foglal, de annak csak a kiskereskedelmi és aukciós (B2C és C2C) részét. Azóta több sajtóorgánum is megkeresett, hogy mit szólok ehhez. Most bővebben kifejtem, mit szólok.

Először is tisztázzuk, hogy működik a válságadó, mert olvasva a mindenfelé megjelent cikkeket, az az érzésem, nem mindenki van tisztában vele. A válságadó egy sávos adó (mint az SZJA), ami azt jelenti, hogy adósávok vannak, amikre vonatkozó adómértéket az adott sávban kell megfizetni. Az elfogadott törvény szerint az első sáv 500 millió forintnál kezdődik és 30 milliárd forintig tart, ebben az adómérték 0,1 százalék. Ez azt jelenti, hogy akinek 500 millió az árbevétele, az nem fizet egy vasat sem. Akinek 501 millió a forgalma, az pedig nem 501 ezer Ft-ot, hanem csak ezer forintot fog fizetni! Készítettem egy táblázatot, hogy világosabb legyen:

Adósáv	Adó	Fizetendő adó
0-500 millió Ft	0%	Nincs!
500 millió – 30 milliárd Ft	0,1%	Az 500 millió Ft-ot meghaladó rész 0,1%-a
30 – 100 milliárd Ft	0,4%	29,5 millió Ft + a 30 milliárd Ft feletti rész 0,4%-a
100 milliárd Ft felett	2,5%	309,5 millió Ft + a 100 milliárd Ft feletti rész 2,5%-a

A magyarországi webshopos e-kereskedelem forgalma 2009-ben 99 milliárd forint volt, azaz ha ezt a forgalmat teljes egészében egyetlen vállalkozás csinálta volna, akkor ez a cég összesen 305,5 millió forint válságadót fizetne be az államkasszába. (Ez kb. három állami középvezető végkielégítésének összege.) De ezt a forgalmat kb. 2700 webáruház csinálta, amelyek közül körülbelül 30 olyan cég lehet, amelynek az éves árbevétele meghaladja az 500 millió forintot, 20 olyan, akinek az 1 milliárdot és senkinek sem több kb. 6 milliárdnál. Ráadásul ebben a statisztikában szerepelnek olyan vállalkozások is, akiknél az e-kereskedelmi forgalom nem azonos az árbevétellel, mivel az ő árbevételük a partnereknek kiszámlázott jutalékból áll! Ilyen például a NetPincér és a Vatera, akik együttesen kb. 20 milliárd Ft forgalommal részesülnek a 99 milliárdból, de az árbevételük ennek valószínűleg kevesebb mint 10 százaléka.

Eszerint tehát lesz nagyjából 10 cég, akik átlagosan 250 ezer Ft válságadót fognak fizetni, azaz összesen 2,5 millió forintot, és lesz további, mondjuk 18 cég, akik az átlagosan legfeljebb 2,8 milliárd forintos forgalmuk után fejenként 2,3 millió forint válságadót fognak fizetni. Az e-kereskedelmi szektor által befizetett összes válságadó így jó esetben akár 44 millió Ft is lesz. (Ehhez még persze hozzájöhetnének az egyéb, nem internetes csomagküldők, bár kötve hiszem, hogy lenne cég Magyarországon, aki ma postaládába bedobott katalógusok alapján leadott rendelésekből 500 millió forint feletti forgalmat produkálna.) Nem tudom, az állam mekkora bevételre számít ettől a szektortól - akinek van kedve, hámozza ki a költségvetési törvényjavaslatból (ha egyáltalán benne van ilyesmi) -, de vakon remélem, hogy a tervezet kidolgozói nem azon a szellemi szinten vannak, mint néhány hazai bulvárlap szerzői és olvasói, akik azt képzelik, hogy az internetes vállalkozók tétlenül ülnek otthon pizsamában és pusztán annyi dolguk van, hogy naponta megszámolják a bevételt. A hazai piacvezetők mindegyike néhány millió forintból gründolt garázscégből nőtte ki magát, alapítóik 8-10 éven át napi 12-16 órát dolgoztak vállalkozásukon, kezdetben úgy, hogy napközben máshol szerzett jövedelmüket fektették bele. Egyetlen cég sem épített még magának irodaházat, többségük szakadt kültelki raktárakban található, vezetőik nem járnak A8-as, 6-os, akárhányas Audin, és profitjuk döntő többségét, vagy sokszor azt meghaladó összegeket fordítanak innovációra, mind a mai napig. Valószínűleg senkit nem fog hanyatt vágni a befizetendő adó, árakat sem fognak emelni emiatt, de egészen biztosan rosszul fogják érezni magukat attól, hogy miközben ők maguk annak köszönhetik a sikereiket, hogy az informatika eszközeivel minden korábbinál hatékonyabban, takarékosabban és ésszerűbben tudnak működni, addig egy olyan államnak adják a pénzüket, akiről ez a legkevésbé sem mondható el. Szerintem ennek a 44 millió forintnak a többszörösét lehetne megtakarítani azzal az egyetlen aprósággal, hogy az APEH nem küld ki nekem minden tavasszal egy nagyalakú borítékot, benne egy sárga csekkel, annak ellenére, hogy évek óta elektronikusan nyújtom be az adóbevallásomat és emberemlékezet óta átutalással fizetek.

Végül még egy gondolat arról, mi szerepelt még az indoklásban. Eszerint a csomagküldő kereskedelmet azért vették be a válságadóba, mert így kívánták megakadályozni, hogy a nagyobb szereplők (gondolom itt a hipermarketekre kell gondolni) esetleg ide csoportosítsák át a hagyományos boltjaik forgalmát. A Klubrádióban megkérdezték tőlem, hogy vajon mire gondolhattak a törvényalkotók, amire az idő rövidsége miatt csak azt tudtam mondani: fogalmam sincs. Azóta viszont elgondolkodtam a kérdésen, és a következőre jutottam:
Első lehetőség: arra gondoltak, hogy a nagyobb szereplők a bevételeik könyvelésénél azok egy részét a csomagküldő kereskedelem rovatba fogják könyvelni, így kivonva az adó hatálya alól. Ahhoz, hogy ebből jelentős hasznuk legyen, elég nagy tételeket, mondjuk a forgalom 10-20 százalékát kellett volna így átcsoportosítani. Ez viszont nyilvánvaló és igen könnyen leleplezhető csalás, amihez még különlegesen nagy apparátus sem kell, pusztán a szállítási bizonylatokat kell bekérni, amik igazolják, hogy mondjuk x nagyáruház n millió csomagot szállított ki a békásmegyeri lakótelepre.
Második lehetőség: arra gondoltak, hogy a legnagyobb áruházláncok - ha már amúgy is a huszonegyedik században vagyunk és még adót is lehet vele megtakarítani - netán elgondolkoznak azon, hogy tényleg bevezessék az e-kereskedelmet, és így a bevásárlókocsikkal való péntek délutáni dodzsemezés helyett néhány kattintással elintézhessem a hétvégi nagybevásárlást. Most tekintsünk el attól a szembetűnő igazságtól, hogy egyrészt a szóban forgó cégek többsége 100 év alatt sem tudna egy ilyen innovációt hatékonyan megvalósítani (hiszen ha az e-kereskedelem tényleg olyan nagy üzlet, már rég megtehették volna), másrészt tökéletesen életszerűtlen, hogy Magyarországon a vevők jelentős tömegeit lehetne pikk-pakk az online vásárlásra rászoktatni! Ehelyett tételezzük fel, hogy tényleg megpróbálták volna, méghozzá némi sikerrel! Ebben az esetben viszont ezzel az adókiterjesztéssel sikerült megakadályozni egy bizonyára az egész világon nagy feltűnést keltő, párját ritkító innovációs hullámot, amely mellesleg tökéletesen bele is illett volna a szintén a kormány által kidolgozott digitális stratégiába, azaz a Digitális Magyarország Program-ba.
(Harmadik lehetőség: egyáltalán nem gondoltak semmire, de legyünk jóhiszeműek és ezt vessük el!)

Számos szervezet tiltakozását hallottam a válságadó kapcsán, miszerint fel vannak háborodva, hogy nem egyeztetett velük a kormány. Én a magam részéről nem tiltakozom és a SzEK.org elnökeként sem javasoltam a szövetség elnökségének, hogy tiltakozzunk. Szerintem a SzEK.org-gal való egyeztetés nélkül is világos, hogy amennyiben azt szeretnénk, hogy Magyarország valóban versenyképes, a digitális éra vívmányaival okosan élő, hatékonyan működő, vállalkozás- és emberbarát ország legyen, akkor nem rosszízű adókkal kell piszkálni az egyetlen dinamikusan növekvő, és teljes egészében az innovációra épülő ágazatot, hanem mondjuk azt kitalálni, hogy lehetne tanulni tőle. Tessék megnézni a magyar elektronikus közigazgatás állapotát és működését, majd kipróbálni néhány piacvezető e-kereskedő honlapját - mondjuk elektronikus számlázás és online fizetés szempontjából. Aztán megkérdezni e vállalkozások vezetőit, hogy mennyibe került és menyi ideig tartott nekik bevezetni ezeket a szolgáltatásokat, illetve mennyi költséget takarítottak meg velük!

Jó lenne már a homokdűnékbe fúrt alagutak, dombocskák közé épített viaduktok és a Hoover-híd áron tatarozott Margit híd helyett tényleg épeszű dolgokat látni ebben az országban...

Mit vesznek a legtöbbet interneten?

Kis Gergely, a GKIeNET ügyvezetője a SzEK.org legutóbbi, debreceni roadshow-ján tartott előadásában új adatokkal egészítette ki az e-kereskedelmi piacot bemutató mondandóját. Egyrészt a webshopos értékesítés termékcsoportonkénti eloszlására, másrészt az e-kereskedelmi piac legnagyobb szereplőire vonatkozóan gazdagodhattunk új ismeretekkel. Adatvédelmi okokból konkrét számok sajnos nem hozhatók nyilvánosságra az egyes területekre illetve szereplőkre vonatkozóan, de legalább a nagyságrendeket lehet valamennyire érzékelni.

Nézzük először a termékcsoportokat! A prezentációban csak a termékcsoportok sorrendje szerepel, a volumen nincs pontosan megjelölve.

A 2009-es, 99 milliárd forintos, kosaras e-kereskedelem felosztása, termékcsoportok szerint:

1. Élelmiszer
2. Telko és IT-eszközök
3. Ruházat és sportszer
4. Könyv
5. Háztartási gép
6. Lakásfelszerelés és háztartási cikk
7. Irodaszer
8. Autóalkatrész
9. Játék, ajándék
10. Egyéb

A lista abban nem nagyon segít, hogy melyek lehetnek azok a termékcsoportok, ahol még érdemes beszállni a versenybe, ugyanis ez csak abból derül ki, ha megvizsgáljuk azt is, az adott termékcsoport teljes forgalma mekkora. Ránézésre azt mondanám: könyváruházat egészen biztos nem indítanék, alaposan meggondolnám a telko és IT-eszközök piacát is, viszont az élelmiszerben még úgy is nagy tartalékok lehetnek, hogy egyébként itt van a legnagyobb online forgalom.

A prezentáció másik érdekes újdonsága a meghatározó online piaci szereplőket bemutató dia volt. Az egyes cégcsoportok vagy oldalak forgalmáról nem szerepelnek adatok, de kis kutatással az interneten azért sok mindent meg lehet találni. A lista nem tartalmaz egyébként meglepetéseket, nem is fűzök több kommentárt hozzá, tessék nyugodtan nézegetni. (Nagyobb képhez klikk az ábrára!)

Kell-e nekünk e-számla?

Amióta a SzEK.org-nál átálltunk az elektronikus számlázásra, rádöbbentem, hogy még szakmai körökben is előfordulnak olyanok, akiknek a fejében elég nagy a katyvasz az elektronikus számlázás mibenlétét illetően! Pedig már külön klubestet tartottunk a témáról, illetve beszéltünk róla a tavalyi és az idei e-kereskedelem konferencián is.

Elektronikusan előállított számla és e-számla

A katyvasz fő oka, hogy összekeveredik az elektronikus számla (e-számla) az elektronikus úton előállított számla fogalmával. Amikor elektronikus számlázást emlegetünk, sokan még az utóbbira gondolnak, azaz arra, amikor a számlát elektronikus úton, valamilyen számítástechnikai eszközzel (számlázóprogram, pénztárgép stb.) állítjuk elő, de papír alapon.

Az elektronikus számlázás viszont ma már nem csak azt jelenti, hogy a számla előállítása elektronikus úton történik, hanem azt is, hogy a végtermék egy elektronikus formátumú számla, azaz e-számla. Ebben az esetben a számla eredeti példánya egy elektronikusan hitelesített digitális állomány (fájl), aminek lehet kinyomtatható formátuma is (pl. PDF fájl), de minden kinyomtatott változat csak számlamásolatnak minősül, azaz egyenértékű egy hagyományos számlázási folyamat végén született, eredeti, papír-alapú számláról készült másolattal. Az e-számla eredeti példánya viszont az elektronikus fájl marad, függetlenül attól, hogy hány elektronikus másolat készült belőle.

PKI és EDI

E-számlából is kétféle lehet: PKI (Public Key Infrastructure) és EDI (Electronic Data Interchange) alapú. A kettőt nagyon leegyszerűsítve az különbözteti meg egymástól, hogy a PKI esetében elég, ha csak a kibocsátó kezeli a számlát elektronikusan, és ennek megfelelően nem is szükséges a számla befogadójának hozzájárulása; az EDI esetében viszont egy, a két fél által közösen kialakított és definiált, zárt elektronikus számlázási rendszerre van szükség. A két típus közül csak a PKI számlához tartozik elektronikus aláírás és időbélyegző; az EDI számla esetében a számlaadatok hitelességét a két fél által használt hálózat zártsága és az EDI protokoll használatából következő integritása biztosítja, ami kizárja a rendszerbe való külső beavatkozást. Az EDI rendszernek tehát azért nem alapfeltétele az elektronikus aláírás, mert lényegében két számítógép zárt kommunikációjáról van szó. A feleknek előzetesen, írásban kell megállapodniuk arról, hogy pontosan milyen formátumot használnak, továbbá részletes technikai specifikációt kell készíteniük az EDI üzenetekről és a rendszer használatáról.

A PKI alapú számlázásnak a B2C kapcsolatokban, az EDI számlázásnak pedig a B2B kapcsolatokban van jelentősége. Az e-kereskedelem szempontjából tehát inkább a PKI számlázás a lényegesebb, és a továbbiakban is elsősorban erről lesz szó.

Technikai feltételek

Bármilyen meglepő, de az elektronikus számla fájlformátumát semmilyen jogszabály nem írja elő! Lehet szöveges fájl, PDF állomány, de akár képfájl is (ha van rá ésszerű ok), sőt: akár egyszerre többfajta kimenet is lehetséges. Azt az állományt kell elektronikus számlának elfogadni, melyet a kibocsátó elektronikusan aláírt. A többi állomány ebben az esetben kizárólag az egyszerűbb kezelhetőséget (megjelenítést, adatfeldolgozást) szolgálja.

A SzEK-klubban dr. Czöndör Szabolcs (APEH) elmondta, hogy a 46/2007. PM rendelet felhatalmazása alapján kiadott APEH közlemény azt rögzíti, hogy milyen formátumban köteles az adózó az APEH-ellenőrzés során átadni a számlákat, de ez nem függ össze a számla kibocsátásának formátumával!
A megfelelő fájlformátum kiválasztásánál tehát nem is annyira az APEH közleményt kell figyelembe venni, hanem a többi jogszabályi követelményt. Ilyenek például a kontírozási információ elhelyezése, az elévülési ideig történő olvashatóság stb. A gazdasági életben több fajta megoldás alakult ki, melyek (a teljesség igénye nélkül) a következők:

• Elektronikusan aláírt XML fájl és a hozzá csatolt PDF dokumentum (mely a számla képi megjelenítését szolgálja). A kontírozási információt ebben az esetben az XML fájlhoz hozzáírják, majd az egész fájlt újból aláírják, és az összes fájlt megőrzik.
• Csak egy elektronikusan aláírt PDF készül, mely tartalmazhatja az APEH ajánlásnak megfelelő XML-t, de akár egy excel fájlt vagy teljesítés igazolást is. Kontírozásnál végig ehhez a fájlhoz fűzik hozzá a feldolgozási információkat.
• Az elektronikus aláírás és az elektronikus számla egyetlen speciális dokumentumban található, melyet egy speciális programmal lehet csak megnézni.

Befogadói oldalon természetesen papír-alapon is lehet kontírozni a számlát, de az elektronikus formátumot ettől függetlenül meg kell őrizni a törvényben meghatározott ideig.

Miért jó?

Az elektronikus számla legnagyobb előnye, hogy lényegesen olcsóbb az előállítása, kezelése, tárolása, célba juttatása, mint egy papír-alapú számlának. Minél nagyobb a számlaforgalom, természetesen annál nagyobb az elérhető megtakarítás is. Csupor Erik, a Vatera.hu ügyvezetője a VI. Elektronikus Kereskedelem Konferencián tartott előadásában például elmondta, hogy a cég számlakibocsátással járó költségei az elektronikus számlázás 2008. júliusában történt bevezetésekor több mint 93%-kal csökkentek! Azaz a júliusi számlázási költségek a júniusinak a 7%-át sem érték el! (Mellesleg úgy, hogy közben megnőtt a kibocsátott számlák darabszáma is, mivel korábban csak akkor állítottak ki számlát, amikor a fizetendő összeg elérte az ezer forintot.)

Hol érdemes használni?

Az e-kereskedelmen belül elektronikus számlázást lényegében mindenhol érdemes használni, bár amikor fizikai áruküldés is van, akkor a költségcsökkenés nyilván kevésbé látványos, mert valamilyen bizonylat mindenképpen utazik a csomaggal együtt. Persze már az is nagy megtakarítást tud eredményezni, ha a könyvelést állítjuk át elektronikus számlafeldolgozásra, így megspórolva a második példány kinyomtatását.
A leglátványosabb az eredmény viszont az elektronikus termékek vagy szolgáltatások értékesítésénél, ahol maga a teljesítés nem kíván fizikai kontaktust. Itt lényegében teljes egészében megszüntethető mindenfajta fizikai tevékenység, azaz a teljes ügyvitelt elektronizálni, és ezáltal nagy mértékben automatizálni lehet.

Megvalósult példák

Bár az Index nemrégiben megjelent cikke szerint hazánk - miért nem vagyok meglepve?! - Csehország és Oroszország mellett azon országok közé tartozik, ahol a lakosság körében: 76-80% azok aránya, akik a jövőben is postán szeretnék megkapni számláikat, mégis akadnak pozitív kezdeményezések a témában. Amellett, hogy több közműszolgáltató is bevezette az e-számlát (bár nem mindig könnyű hozzájutni, lásd ezt a posztot), teljesen logikus - bár mamutcégeknél mégis szokatlan - módon létrejött két online díjbeszedő is, az egyik a Díjbeszedő Zrt. vállalkozásában Díjnet.hu néven, a másik a Magyar Telekom vállalkozásában, Tavszamla.hu néven. Én az utóbbit használom, teljesen jól működik és magától értetődőnek tartom, hogy e-business-szel foglalkozóként ilyesmit használjak. (Minden sárgacsekkel szaladgáló kollégám most mélyen nézzen magába. :-))

És mi van a kis cégekkel? Akiknek ugyebár múltkor bátorkodtam azt tanácsolni: a XXI. században ne bénázzanak számlatömbbel. Nos, nekik is nyitva áll a lehetőség, anélkül, hogy tetemes beruházásba fognának: az általam használt Számlázz.hu, de tudomásom szerint több más online számlázórendszer is tud elektronikus számlát kiállítani.

30 milliárd számla

Barcsay Erik (BigFish) előadásában a VII. Elektronikus Kereskedelem Konferencián - ahol történetesen az e-számlázásban rejlő hatékonyságnövelési lehetőségről beszélt - kivetített egy diát, amin elképesztő számok voltak láthatóak.

Eszerint Európában kb. 30 milliárd számla készül évente! Ezek közül e-számla volt 2005-ben 304 millió, 2006-ban 421 millió, 2007-ben 730 millió, 2008-ban 1 milliárd és 2009-ben kb. 1,3 milliárd. Az EU számításai szerint 2012-ig kb. 6 milliárd darabra, azaz 20%-ra nő az e-számlák aránya. Ez több dolgot is jelent: egyrészt legalább 12 milliárd db. papírlappal kevesebb fogy majd 2012-ben, másrészt viszont 6 milliárd darabbal több elektronikus aláírást és időbélyegzőt fognak kibocsátani - azaz több fa marad életben, és vélhetően érdemes az e-számlázási iparágban helyet keresni.

Várakozáson felül alakult az e-kereskedelem forgalma 2009-ben

Kis Gergelyé (GKIeNET) volt a VII. EKK egyik leginkább várt előadása. Bő egy éven keresztül hirdettem mindenfelé, hogy az elektronikus kereskedelem nincs válságban: a növekedés töretlen, 2008-ban is megvolt a szokásos 50%-os növekedés, a forgalom 63 milliárd lett, és nem lesz ez másképp 2009-ben sem, azaz 95 milliárdra lehet számítani.

Nos, az eredmény ennél is jobb lett! A magyarországi websopok forgalma 2009-ben 99 milliárd forint volt, ami 57%-os növekedést jelent az előző évhez képest. A hazai piacon jelenleg 2700 működő webáruház van a GKIeNET adatai szerint. Ez egy elég nagy szám, de természetesen itt is érvényes a Pareto-elv, sőt, az eredeti 80/20-as megosztáshoz képest sokkal durvábban, mivel a teljes forgalom 93%-át az összes webáruház 3%-a (azaz mintegy 80 cég) adja - ők azok, akik 100 millió forint feletti éves bevételt realizálnak. A fennmaradó közel 7 milliárd forinton pedig a maradék kb. 2600 kereskedő osztozik, bár ezen a táboron belül is éles különbségek találhatók, mert akad itt 50-60 milliót forgalmazó cég, és olyan is bőven található, melynek az egymillió forintot sem éri el az éves árbevétele. (A GKIeNET adatai szerint az áruházak 76%-a 5 millió alatti éves forgalmat produkál.)

Bármennyire is még mindig fiatal, és helyenként szinte szűz terület az e-kereskedelem, ma már ritkán tűnnek fel új üstökösök. Ezt mutatja az is, hogy a 2002-2003-ban, vagy annál korábban alakult webáruházaknál koncentrálódik a látogatottság és a bevétel 90%-a is: az ebbe a csoportba tartozó cégeknél átlagosan naponta legalább ezer egyedi látogató fordul meg.

Kevésbé örvendetes képet mutatnak a fizetési módokra vonatkozó számok. Az elektronikus fizetési módok terén szinte semmi fejlődés nem mutatkozik: a fizikai terméket értékesítő webshopokban az online bankkártyás fizetésen keresztül beérkező bevétel aránya 3%, 77% még mindig utánvét (a futárnak fizetve), 1% a postai utánvét és 16% a készpénzes fizetés személyes átvételkor. Természetesen egész más lenne a kép, ha ehhez hozzátennénk az utazási szolgáltatások vagy az online biztosításkötés adatait, de mivel ezeknél a tranzakció nem valamilyen fizikai termék kiszállításával zárul, ezért az online fizetésen kívül más lehetőség nem is nagyon merül fel. (Sok más érdekes adat is is elhangzott Kis Gergely előadásában, a teljes anyag letölthető a SzEK.org Tudásbázis-ból - csak tagoknak.)

Lehet, hogy nem is 99, hanem 111 milliárd?

A konferencia egyik szünetében érdekes beszélgetést folytattam Csupor Erikkel, a Vatera.hu egyik igazgatójával. Erik azt kérdezte, a Vatera és a Teszvesz értékesítési adatai miért nincsenek benne az éves e-kereskedelmi jelentésben? A GKIeNET 2001. óta folytatja ezt a kutatást, akkor a Vatera forgalma szinte kizárólag a felhasználók egymás közötti adásvételéből, azaz C2C-ből származott, tehát indokolt volt a webshopos értékesítés forgalmába ezt nem beleszámolni. Ám mára Erik elmondása szerint alapvetően megváltozott a helyzet: az átmenő forgalomnak már több mint 60%-a a két aukciós oldalon is megtalálható kereskedők fix áras értékesítéseiből, azaz B2C-ből származik. Nem kis összegről beszélünk: a Vatera és a Teszvesz együttes átmenő forgalma 2009-ben 20 milliárd forint volt, ennek 60%-a 12 milliárd forint, ami - mivel vitathatatlanul webshopos, kosaras termékértékesítés - bele kéne hogy tartozzon az e-kereskedelem teljesítményébe. Persze felmerül a kérdés, hogy egy az egyben hozzáadható-e a 12 milliárd a 99-hez, mivel sok olyan kereskedő is elad a Vaterán és a Teszveszen, akinek saját webshopja is van. Amikor ők kitöltik a kutatási kérdőívet, a forgalmukba valószínűleg azt is beleszámolják, amit az aukciós oldalakon adtak el. (Erre megoldás lehet, ha a kérdőíven van lehetőség ezt külön jelölni.)
Akárhogy is, most a GKIeNET dilemma előtt áll, ugyanis tényleg indokolt lenne kibővíteni a kutatási eredményeket az aukciós oldalakon kereskedők által elért bevételekkel, ám amikor ez bekerül a körbe, akkor egyúttal látványos ugrást is eredményez, így torzítva a növekedési adatokat.

További GKIeNET kutatási adatok:

• 2010. őszi adatok >>
• 2011-es éves összefoglaló >>

A hetedik

Ma kora délután véget ért a VII. Elektronikus Kereskedelem Konferencia a SzEK.org szervezésében. A szövetség hagyományos tavaszi szakmai seregszemléje a Hatékonyság/hatás címet viselte, és arról szólt, hogy milyen eszközökkel növelhető tovább az e-kereskedelem - természeténél fogva eleve meglévő - hatékonysága. A témát szervezeti, logisztikai, ügyfélszolgálati, pénzügyi, marketing szempontból jártuk körbe, aztán volt szó a főleg Facebook és Twitter kulcsszavakkal jellemezhető social media térnyeréséről, kihívásairól, illetve a második napon, ma délelőtt, a nők erősödő szerepéről az interneten és az e-kereskedelemben.

A digibiz.hu online tudósítása folyamatosan nyomon követte a másfél nap eseményeit, érdemes elolvasni az összefoglalót. Ezen kívül valószínűleg számos blogbejegyzés fog még születni lecsengésképpen. A következő napokban én is szeretnék majd néhány gondolatot jobban kifejteni a konferencia kapcsán. Részben beharangozásként (részben magamnak, hogy el ne felejtsem) álljon itt, hogy mikről akarok majd írni:

• e-közigazgatás és e-kereskedelem kölcsönhatásai, lehetőségei, illetve valami, ami nagyon idegesít; (Tovább)
• mennyi az annyi? a 99 milliárd, ami benne van és ami nincs benne (pl. Vatera); (Tovább)
• e-számla (erről már amúgy is régóta akarok írni) (Tovább)
• Három mesterlövész, egy célpont - érdekes, háromszereplős, párbajszerű előadás volt, benne egy megválaszolatlan kérdéssel, amit szerintem meg lehetett volna válaszolni - én megpróbálkoztam vele. (Tovább)
• Női szakasz: a Meroving előadása arról a mérésről, amit a SzEK.org rendelt meg tőlük. Azt a kérdést kellett megválaszolniuk szemkamerás vizsgálatuk segítségével, hogy a nők másképp használnak-e egy weboldalat, mint a férfiak. Az eredmény elég meglepő volt. (Tovább)

És amiről bővebben nem fogok írni, de a beszámolókban utána lehet olvasni, illetve egy-két szót mindenképpen érdemel:

• Nagyra becsülöm Perger Pétert, a Netpincér atyját, azon kevesek közé tartozik, akik a kezdetektől ott voltak a hazai e-kereskedelemben, és mindig nagyon jó ötletei voltak. Most a torkoscsütörtökről és a Magyarország kedvenc étele megválasztásáról beszélt. Összevissza három dia volt a prezije, de a mondandójában bőven volt tartalom. Mindkét akcióról egyébként részletes esettanulmány készült, amik bárki számára elérhetők a Klikkmánia weboldalán.
• Egy másik, ugyancsak szinte mindenki által ismert sikeres marketing-akcióról, a Vatera.hu Vera-kampányáról számolt Gerő Viktor egy szintén nagyon izgalmas, és döbbenetes adatokkal tűzdelt előadásban.
• Doransky szekció-bevezető előadása a közösségi médiáról - nagyon keresőmarketinges volt a megközelítés, ami nem baj, végül is szakmázásról volt szó, de vártam volna kicsit többet a filozófiáról. Saját idevonatkozó gondolataim itt olvashatók.
• A Női szakasz említett merovingos előadása mellett a Marquard Média Magyarország igazgatójának, Margaret Ann Dowling-nak a hagyományos, nyomtatott média és az internet kölcsönhatásait, együttműködési lehetőségeit taglaló beszámolója volt a másik fénypontja. A jól megszerkesztett, inspiráló gondolatmenet mellett az is magával ragadta a közönséget, ahogy az ír üzletasszony angollal gyakran keveredő magyarsággal, nagy lelkesedéssel és tárgyismerettel adta elő mondandóját. Az már önmagában is nagyon tiszteletre méltó (és elég szokatlan), hogy egy idegen országból érkezett menedzser mindent megtesz a könnyűnek nem éppen nevezhető magyar nyelv elsajátítása érdekében.

Folyt köv. (Most jól beharangoztam magam, ezek után nem lóghatok!)

Kapcsolódó cikkek:

• Online ügyeink
• Várakozáson felül alakult az e-kereskedelem forgalma 2009-ben
• Kell-e nekünk e-számla?
• Reklám a Facebookon - Lehet-e BAR-listára szűrni?
• Nem hozza lázba a nőket a grafika

Belevágjunk?

Az internetes kereskedelem sikereit látva bizonyára sokan kérdezik maguktól: hogy szállhatnék be én is ebbe a bizniszbe? Aki ezt a kérdést felteszi, már jó úton jár! A tévutak, zsákutcák a válasz keresése közben szoktak kialakulni. Nincs ebben semmi furcsa: az internet még nagyon fiatal, kevés a tapasztalat; a 6-8 éves cégek már patinásnak számítanak, és nem egy öreg róka akad a szakmában, aki még harminc sem múlt. A kialakult szabályok, törvényszerűségek egyrészt nem mindig nyilvánvalóak, másrészt könnyen megkérdőjelezhetők: például eleinte senki sem gondolta, hogy lehet mondjuk parkolójegyet is online értékesíteni, ma pedig egy sikeres vállalkozás épül erre az üzleti modellre.

Miért gondolja a közvélemény, hogy az interneten nagyot lehet kaszálni?
A kilencvenes években az e-business-t a benne rejlő lehetőségek alapján gyakran a XX. század eleji autóiparhoz hasonlították, ami nem alaptalan. Nézzük az azonos elemeket:

• a piacra lépés kis költsége (alacsony belépési küszöb), különösen a várható (vagy akkoriban vízionált) hatalmas nyereséghez képest
• technológiai innováció
• a közvéleményt folyamatosan foglalkoztató újdonság (ingyenreklám)
• experience-hatás (élmény-hatás): az autó és az internet egyaránt a játék, a szabadság, a felfedezés élményét kínálja, így első létrehozóik fő motivációja a személyes vágy volt (Karl Benz, Henry Ford, Louis Renault lelkes mérnökök, feltalálók voltak, akiknek nem volt elég gyors a lovaskocsi vagy elég rugalmas a gőzmozdony, de jómagam is azért csináltam meg első internetes boltomat, mert hiányzott egy kényelmes DVD-beszerzési forrás)
  

És ezek mellé még odatehetjük az e-kereskedelem jobbára közismert előnyeit:

• kis beruházási igény (nem kell eladóteret létesíteni)
  
• alacsony fenntartási költségek
• korlátlan piac
• korlátlan (legalábbis a készletezés-raktározás szempontjából) kínálat
• automatizáltság, önkiszolgáló vevő
  
• 24 órás nyitva tartás

Mindezen előnyök együttesen valóban páratlan növekedési potenciált eredményeznek, ahogy ezt számos sikersztori példázza. A magyar B2C internetes kereskedelem - melynek volumene 63 milliárd forint volt 2008-ban - forgalmának 80 százalékát 20 cég csinálja - többségük az utóbbi 10 évben jött létre, legfeljebb néhány milliós tőkével és egy-két fővel. Elég nyilvánvaló, hogy ma ugyanezt az eredményt elérni mondjuk az autóiparban lehetetlen. Az elektronikus kereskedelemben rejlő lehetőség tehát adott. Kérdés: tudunk-e élni vele?

A hogyan kezdjünk bele előtt tehát nem árt tisztázni: érdemes belekezdenünk?

Ennek eldöntéséhez meg kell néznünk a fent sorolt előnyök árnyoldalait, illetve meg kell vizsgálnunk saját képességeinket, erősségeinket.

Nézzük, mik az előnyök és azok árnyoldalai:

Kis beruházási igény, alacsony fenntartási költségek
Egyrészt a beruházási igény annyira már nem kicsi, mint az ezredforduló táján; ahogy halad előre az idő, értelemszerűen nőnek a piacra lépés költségei. 10 éve még 5-600 ezer forintból egész használható online áruházat lehetett létrehozni, ma csupán egy jó dizájn többe kerül ennél; ugyanez igaz a hirdetési, fenntartási és az elkerülhetetlen továbbfejlesztési költségekre is.
Másrészt ott van a bizonyítottan hasznos tudás kérdése: az áruház-építés know-how-ja legalább kétezer éves, hiszen a mítosz szerint Jézus kiűzte a jeruzsálemi Templomból a kufárokat: azaz a kereskedők már akkor tudták, hol kell felállítani bódéikat.
Ezzel szemben az internetes boltok, áruházak építésére vonatkozó tapasztalat alig egy évtizedes: ugyan kialakult már egy bizonyítottan működő modell, de nem biztos, hogy nincs ennél jobb. Még nem volt elég idő ahhoz, hogy olyan sok kísérletet tudjunk magunk mögött, ami alapján kijelenthető, letisztult, minden körülményhez optimálisan alkalmazkodó know-how birtokában vagyunk. Ebből következik, hogy a bevett módszerekkel meredeken szembemenő ötlet is lehet nagyon sikeres; de ez nem jelenti azt, hogy a meredek ötletek feltétlenül sikeresek!

Korlátlan piac
Az elektronikus kereskedelem kétségtelenül egyik legnagyobb előnye, hogy jóval tágabbak a fizikai, üzleti korlátai, mint a hagyományosnak. Viszont ez az előny nem kisajátítható, azaz mindenki számára adott. Ebből következően a korlátlan piac = korlátlan konkurencia!

Korlátlan kínálat
Egy hagyományos üzletben általában csak azt a terméket tudjuk eladni, amiből készlettel rendelkezünk. Persze vannak szegmensek, pl. a nagy értékű vagy tartós fogyasztási cikkek, építőipari termékek, ahol nem az azonnali vásárlás, hanem a megrendelés a napi gyakorlat, de többnyire ott is szükséges egy bemutatóermi készlettel rendelkezni, mivel látatlanban senki sem vesz autót, ékszert, konyhabútort, nyílászárót vagy franciaágyat.
Ezzel szemben az interneten akár olyan árura is felvehetjük a rendelést, ami még nem is létezik: a könyveket, DVD-filmeket kínáló webshopokban például a forgalom jelentős részét az előrendelésben eladott áruk teszik ki. A lényeg: ahhoz, hogy eladásra kínáljuk az árut, nem kell rendelkezünk vele fizikailag, elég ha ismerjük a pontos paramétereit és lehetőleg van róla fényképünk. Ebből adódóan tehát a kínálatunkat szinte korlátlanul tudjuk növelni: nem magát az árut, csak annak adatait és fotóját kell megszereznünk.
Ez az e-kereskedelem egyik legtöbbször emlegetett pozitívuma, de sajnos ez az, ami a legkönnyebben dől meg, ugyanis csak addig nem kell raktárkészletet tartanunk, ameddig nem akad egy konkurensünk, aki raktároz. Attól kezdve, ha továbbra sem raktározunk, versenyhátrányban leszünk a konkurenciával szemben.

Automatizáltság, önkiszolgáló vevő
Míg a hagyományos boltban az épület fenntartása mellett komoly személyzet is szükséges - eladó, pénztáros, árufeltöltő stb. -, jóval kevesebb emberrel üzemeltethető egy online bolt, sőt, az online üzlet még a többi hagyományos csomagküldőhöz (katalógus-áruházak) képest is hatékonyabb, mivel az ügyfél a vásárlás összes lépését - a termék kiválasztásától a szállítási űrlap kitöltéséig - maga elvégzi. Csakhogy:

• személyes kontaktus hiányában a vevői figyelem irányítását az eladó helyett más eszközökkel, de ugyanúgy folytatni kell;
• a offline vevőhöz képest - aki bejön, leveszi a polcról a terméket, fizet majd távozik - az online vevőről sokkal több információval kell rendelkeznem, pl.: mi a neve, címe, telefonszáma, e-mail címe, mikor van otthon stb.; ezeket az információkat tárolnom és kezelnem kell, ügyelve közben a biztonságra, az adatkezelési szabályokra és sok egyéb finomságra;
• az online vevő önmagáról szolgáltatott információi gyakran tartalmaznak hibákat, tévedéseket, figyelmetlenségeket (egyik tipikus hiba: a barátjánál/barátnőjénél lakik, a ő lahelyét adja meg szállítási címnek, de arról megfeledkezik, hogy az ajtón a saját neve nem szerepel).
  

24 órás nyitva tartás
Azaz a piac nem csak térben, hanem időben is korlátlan. De egyrészt ez az előny mindenki másnak is megadatott, aki interneten kereskedik; másrészt ezzel az is együtt jár, hogy a vevők nem csak vásárolnak éjjel-nappal, de kérdéznek, segítséget kérnek (és várnak, lehetőleg azonnal), mellékattintanak és egyáltalán, vannak - azaz élnek, mozognak - 24 órában. Az online bolt felügyeletét - legalább egy bizonyos szinten - napi 24 órában és a hét minden napján biztosítani kell.

Tehát? Belevágjunk?
Mindezt azért írtam le, hogy mielőtt bárki elkezdene azon gondolkozni, hogy mit áruljon az interneten és hogyan, az elektronikus kereskedelem árnyoldalaival is tisztában legyen. Aki a könnyű és gyors pénzkereset reményében szeretne az interneten kereskedni, valószínűleg csalódni fog. Hozzáértés, rugalmasság, kitartás itt is szükséges - ami tényleg abszolút előny, hogy szemben a magyar gazdaság hagyományos területeivel, a protekcionizmus, a tisztességtelen piaci magatartás, a nemtelen eszközökkel szerzett versenyelőny és ehhez hasonlók az interneten jóval kevésbé vannak jelen.

Most már ismerjük az előnyöket és azok árnyoldalait is. De vajon hogy állunk a pénz - termék - tudás hármasával?

B2C és társai - betűmágia

Röpködnek a szakkifejezések a fejünk fölött, mi pedig értetlenül bámulunk és próbálunk úgy csinálni, mintha értenénk, miről van szó. Ismerős a helyzet? Szeretnék megnyugtatni mindenkit: sokszor a nagyban bítubí-ző, bítuszí-ző partnereink sem tudják pontosan, miről beszélnek.

Az e-businessben használatos rövidítések (pl. B2C, C2C) angol eredetűek,a bennük szereplő kettes számnak semmi köze a matekhoz, az angol two (kettő) és to (-nak, -nek) hangzásbeli azonosságára épül. A rövidítésekkel azt jelöljük, hogy szereplők szerinti osztályozásban milyen típusú elektronikus üzleti folyamatról van szó. Ezek közül nem mind számít e-commerce-nek, azaz elektronikus kereskedelemnek, csak azok, ahol az üzleti folyamat egyúttal értékesítés is. (Részletek itt: Mi az elektronikus kereskedelem?)

Az alábbiakban következzék egy rövid összefoglaló az összes vonatkozó rövidítésről:

A2A

• administration to administration - államigazgatás az államigazgatásnak
• elektronikus államigazgatás, a hivatalok egymás közötti folyamatainak online támogatása (pl. önkormányzati informatikai rendszerek)
  

A2B és A2C

• administration to business és administration to customer (néha consumer, de a customer itt pontosabb) - államigazgatás az üzletnek (értsd: üzleti szférának) és államigazgatás az ügyfélnek
  
• az elektronikus közigazgatás vállalatok és magánszemélyek részére nyújtott szolgáltatásai (pl. az E-Magyarország Ügyfélkapu-n keresztül történő ügyintézések: elektronikus adóbevallás, cégeljárás, okmányirodai ügyek indítása, betegéletút lekérdezése stb.)
  

B2A

• business to administration - üzlet az államigazgatásnak
  
• elektronikus (nagy)kereskedelem - e-közbeszerzés

A fenti három rövidítést néha alkalmazzák úgy is, hogy az A helyett a G (goverment: kormányzat) szerepel (tehát G2G, G2B stb.), de ez kevésbé pontos, mivel kormányzat alatt általában a központi kormányzatot (kormány, minisztériumok és egyéb kormányintézmények) értjük, amibe elvileg nem tartoznak bele pl. az önkormányzatok, bíróságok, a jegybank, de a parlament és intézményei sem. A kormányzat és közigazgatás fogalmi megkülönböztetésének természetesen van létjogosultsága, de az elektronikus folyamatok szempontjából nincs különösebb jelentősége.


B2B

• business to business - üzlet az üzletnek
• vállalatközi elektronikus folyamatok, amik lehetnek kereskedelmi tranzakciók is, de nem feltétlenül azok
  
• B2B kereskedelem a termékek és szolgáltatások értékesítése az eladó (értékesítési pont) és a vevő között (point to point)
  
• B2B kereskedelem történhet aukciós piactereken keresztül is
• B2B szolgáltatások: pl. elektronikus számlázás (e-számla), elektronikus hitelesítési eljárások (digitális aláírás, tanúsítvány, időpecsét), online ügyvitel, könyvelés stb.
  

B2C

• business  to customer (néha ezt is consumer-ként oldják fel, mindkét forma elfogadható) - üzlet az ügyfélnek (fogyasztónak)
• általában az elektronikus/internetes kereskedelem alatt a köznyelv a B2C-t érti
• webáruházakon, webshopokon keresztüli online kiskereskedelem 
• az értékesített áru lehet termék, de szolgáltatás is (pl. utazás-értékesítés)
• ide tartoznak az elektronikusan fogyasztható termékek is (pl. szoftverletöltés, online zene- vagy filmáruház, videotéka stb.)
• Elektronikus szolgáltatások (pl. online játékok, társkereső oldalak; internetes rádió- vagy zenehallgatás, illetve film- vagy tévénézés, amikor nem letöltöm a zenét vagy a filmet, hanem online stream formájában nézem)
  

C2C

• consumer to consumer - fogyasztó a fogyasztónak
  
• fogyasztók egymás közötti árucseréje (értékcseréje) aukciós és hirdetési oldalakon keresztül
• ebben az esetben az internetes vállalkozás nem folytat kereskedelmet, csak platformot biztosít az ügyfelek számára az egymás közötti kereskedelemhez
• a bevétel forrása a közvetítői jutalék
  

Most, hogy már ismerjük a varázsszavakat, tegyük fel a kérdést magunknak: belevágjunk? (Klikk, ha igen!)


Akit további részletek érdekelnek (és bármely egyéb rövidítés feloldása), látogassa meg a www.rovidites.hu weboldalt. Régi, patinás hely, főhajtás az alkotóknak.

Köszönöm a GKIeNET segítségét az összeállíás elkészítéséhez.