További információk a SzEK.org weboldalán itt >>
2010. július 13., kedd
E-kereskedelmi konferencia Lengyelországban
További információk a SzEK.org weboldalán itt >>
2010. július 6., kedd
Reklám a Facebookon - Lehet-e BAR-listára szűrni?
A VII. Elektronikus Kereskedelem Konferencia egyik legizgalmasabb előadásának ígérkezett a Három mesterlövész, egy célpont című, melyben Sziebig Péter (Klikkmánia Kft.), Kálmán Tamás (Etarget) és Szutor Ferenc (Adverticum zRt.) arról párbajozott egymással, hogy adott hirdetési feladatok megoldására milyen mértékben alkalmas a Facebook, az Etarget illetve a hagyományos bannerhirdetés. Az előadás menete az volt, hogy kaptak egy-egy kérdést, amelyre mindhárman a maguk szempontjából adhattak válaszokat. Ilyen kérdések szerepeltek, hogy:
Egy kivételével a kérdések mindegyikét elég tisztességesen megválaszolták az előadók. (A SzEK.org tagjai az előadás anyagát letölthetik a tudásbázisból.) A targetálási lehetőségek szempontjából egyértelműen a Facebook vitte a pálmát, viszont arra a kérdésre, hogy "ki tudom-e szűrni a BAR-listásokat, hogy nekik ne hirdessek?", véleményem szerint Péter rossz választ adott, ugyanis azt mondta, hogy nem.
Persze az egyszerű és rövid válasz valóban a nem, azaz ilyen alapfunkció kétségtelenül nem létezik a Facebook hirdetési rendszerében. Ugyanakkor a közösségi oldal lényege éppen az, hogy elvileg bármilyen kezdeményezés indítható rajta, hiszen - meghatározott szabályok betartása mellett - bárki létrehozhat rajongói oldalakat vagy csoportokat, illetve fejleszthet alkalmazásokat. Amennyiben tehát mi egy olyan célcsoport számára szeretnénk hirdetni, reklámüzeneteket eljuttatni, amelyik demográfiai alapon nem határozható meg, még mindig lehetőségünk van rá, hogy a célcsoportot magunk tereljük össze, leginkább indirekt módszerekkel. Persze a direkt módszerek is működnek, lásd a nagy márkák hivatalos FB-oldalait, de ezek hatékonysága korlátozott, hiszen egy márka-rajongói csoporthoz elsősorban tényleg az elvetemült rajongók csatlakoznak; ám ha a márka szélesebb kört akar megcélozni, akkor valamilyen, a márkához nem közvetlenül köthető üzenettel, közös üggyel, de akár trendi marhasággal jelentős táborokat tud összetoborozni. Ezt tovább tudja fejleszteni, ha a eseményeket is szervez mellé, vagy netán valamilyen játékos alkalmazást ad a felhasználók kezébe.
A dinamikus csoportépítés egyik friss magyar példája az immár több mint 250 ezer tagot számláló Mondjunk le az aug. 20-i tűzijáték élményéről az árvízkárosultak javára!!! csoport. Ez egy olyan ügy, amihez szívesen csatlakozik mindenki, és a társadalmi üzenet miatt példátlan a fejlődési gyorsasága is. Viszont a gazdasági elem itt is megjelenik, hiszen ha ezen a csoporton belül kommunikálják a szervezők a különböző árvíz-segély akciókat (pénzgyűjtés, koncert stb.), akkor valószínűleg ezt sokkal nagyobb hatékonysággal tudják tenni, mintha egyszerűen csak demográfiai alapon céloznának. (Ráadásul ingyen van, de már csak a csoporton belül. Ahhoz viszont, hogy a csoport létrejöjjön és növekedjen, kereskedelmi céloknál bizonyosan kell hirdetés is, de persze minél ügyesebb valaki, annál kevesebb. Egyébként nem akarok feleslegesen okoskodni a témában, igen jól leírja ezt Doransky itt.)
Visszatérve a BAR-listára: ha egy megrendelő kifejezetten azzal fordulna hozzám, hogy BAR-listásokra akar szűrni - akár úgy, hogy csak nekik hirdet (pl. egy BAR-listásoknak is elérhető hitelt), akár úgy, hogy nekik nem -, biztosan nem mondanám azt neki, hogy ez nem megoldható. Szerintem van egy kézenfekvő és egy bonyolultabb megoldás. Kezdjük a bonyolultabbal: csinálnék egy olyan alkalmazást, amin keresztül bármely felhasználó lekérdezheti, hogy szerepel-e a BAR-listán - ez valószínűleg nagyon sok embert érdekelne. (Ehhez csak egy hitelkérelmet kell generálnom valamelyik banknál, amit bámely, hitelre is értékesítő banki partner meg tud tenni - vélhetően a képzeletbeli megrendelőm is ilyen.) A lekérdezés után már saját adataim lesznek arról, hogy a felhasználók közül kinek milyen minősítése van - máris tudok tehát erre is targetálni. (Természetesen ezt alaposan szabályozni kell adatvédelmi nyilatkozatban, ÁSZF-ben, egyebekben.)
A másik egyszerűbb, de persze megbízhatatlanabb megoldás, ha a BAR-listához kapcsolódó Facebook-csoportokat hozok létre. Itt a csatlakozás önmagában persze nem garantálja, hogy valaki tényleg BAR-listás vagy sem. Eleve: milyen csoportot hozzak létre? A BAR-listások csoportját? Vagy a nem BAR-listások csoportját? Az utóbbi csoportba tartozást talán szívesebben vállalják az emberek, de a bank-ellenes hangulatra építve akár egy BAR-listás csoport is lehet sikeres. Ki tudja? Szerintem próbáljuk ki!
Jelentem, megalapítottam a Nem vagyok rajta a BAR-listán és a Rajta vagyok a BAR-listán Facebook-csoportokat, bátran lehet csatlakozni! Sőt, ezennel felajánlom, hogy ha bárkinek van ötlete a csoport fejlesztésére, nagyon szívesen adok neki adminisztrátori jogokat. Várom a jelentkezőket! :-)
- Mennyi pénzt költsek hirdetésre?
- Tudom-e csak a nőket elérni?
- Tudok-e jövedelemszint alapján célozni?
- Tudok-e érteklődési kör szerint célozni?
- Ki tudom-e szűrni a BAR-listásokat, hogy nekik ne hirdessek?
- Tudok-e szezonálisan hirdetni?
- Milyen statisztikákat látok a kampányokról?
Egy kivételével a kérdések mindegyikét elég tisztességesen megválaszolták az előadók. (A SzEK.org tagjai az előadás anyagát letölthetik a tudásbázisból.) A targetálási lehetőségek szempontjából egyértelműen a Facebook vitte a pálmát, viszont arra a kérdésre, hogy "ki tudom-e szűrni a BAR-listásokat, hogy nekik ne hirdessek?", véleményem szerint Péter rossz választ adott, ugyanis azt mondta, hogy nem.Persze az egyszerű és rövid válasz valóban a nem, azaz ilyen alapfunkció kétségtelenül nem létezik a Facebook hirdetési rendszerében. Ugyanakkor a közösségi oldal lényege éppen az, hogy elvileg bármilyen kezdeményezés indítható rajta, hiszen - meghatározott szabályok betartása mellett - bárki létrehozhat rajongói oldalakat vagy csoportokat, illetve fejleszthet alkalmazásokat. Amennyiben tehát mi egy olyan célcsoport számára szeretnénk hirdetni, reklámüzeneteket eljuttatni, amelyik demográfiai alapon nem határozható meg, még mindig lehetőségünk van rá, hogy a célcsoportot magunk tereljük össze, leginkább indirekt módszerekkel. Persze a direkt módszerek is működnek, lásd a nagy márkák hivatalos FB-oldalait, de ezek hatékonysága korlátozott, hiszen egy márka-rajongói csoporthoz elsősorban tényleg az elvetemült rajongók csatlakoznak; ám ha a márka szélesebb kört akar megcélozni, akkor valamilyen, a márkához nem közvetlenül köthető üzenettel, közös üggyel, de akár trendi marhasággal jelentős táborokat tud összetoborozni. Ezt tovább tudja fejleszteni, ha a eseményeket is szervez mellé, vagy netán valamilyen játékos alkalmazást ad a felhasználók kezébe.
A dinamikus csoportépítés egyik friss magyar példája az immár több mint 250 ezer tagot számláló Mondjunk le az aug. 20-i tűzijáték élményéről az árvízkárosultak javára!!! csoport. Ez egy olyan ügy, amihez szívesen csatlakozik mindenki, és a társadalmi üzenet miatt példátlan a fejlődési gyorsasága is. Viszont a gazdasági elem itt is megjelenik, hiszen ha ezen a csoporton belül kommunikálják a szervezők a különböző árvíz-segély akciókat (pénzgyűjtés, koncert stb.), akkor valószínűleg ezt sokkal nagyobb hatékonysággal tudják tenni, mintha egyszerűen csak demográfiai alapon céloznának. (Ráadásul ingyen van, de már csak a csoporton belül. Ahhoz viszont, hogy a csoport létrejöjjön és növekedjen, kereskedelmi céloknál bizonyosan kell hirdetés is, de persze minél ügyesebb valaki, annál kevesebb. Egyébként nem akarok feleslegesen okoskodni a témában, igen jól leírja ezt Doransky itt.)
Visszatérve a BAR-listára: ha egy megrendelő kifejezetten azzal fordulna hozzám, hogy BAR-listásokra akar szűrni - akár úgy, hogy csak nekik hirdet (pl. egy BAR-listásoknak is elérhető hitelt), akár úgy, hogy nekik nem -, biztosan nem mondanám azt neki, hogy ez nem megoldható. Szerintem van egy kézenfekvő és egy bonyolultabb megoldás. Kezdjük a bonyolultabbal: csinálnék egy olyan alkalmazást, amin keresztül bármely felhasználó lekérdezheti, hogy szerepel-e a BAR-listán - ez valószínűleg nagyon sok embert érdekelne. (Ehhez csak egy hitelkérelmet kell generálnom valamelyik banknál, amit bámely, hitelre is értékesítő banki partner meg tud tenni - vélhetően a képzeletbeli megrendelőm is ilyen.) A lekérdezés után már saját adataim lesznek arról, hogy a felhasználók közül kinek milyen minősítése van - máris tudok tehát erre is targetálni. (Természetesen ezt alaposan szabályozni kell adatvédelmi nyilatkozatban, ÁSZF-ben, egyebekben.)
Jelentem, megalapítottam a Nem vagyok rajta a BAR-listán és a Rajta vagyok a BAR-listán Facebook-csoportokat, bátran lehet csatlakozni! Sőt, ezennel felajánlom, hogy ha bárkinek van ötlete a csoport fejlesztésére, nagyon szívesen adok neki adminisztrátori jogokat. Várom a jelentkezőket! :-)
2010. június 29., kedd
Bolt - most már csak marslakóknak
A http://www.boltamarson.com/ weboldal látogatóit pillanatnyilag ez a szöveg fogadja:
A múlt év tavaszán, az oldal indulásakor még "örökre szóló és teljes körű díjmentességet" ígértek a felhasználóknak, akik az alapítók szerint "a Vatera és Tesz-Vesz üzletpolitikájában csalódott ügyfelek" köréből fognak kikerülni. A megfogalmazás sejtet némi Vatera-ellenességet, amiben valószínűleg két elem játszotta a főszerepet: az egyik a Vatera több milliárd forintért történt eladása, a másik a listázási díj bevezetése.
Ehhez képest az oldalt alapító Fóti Marcell most azt írja a blogjában: "Nagy tanulság ez. Komolyam mondom, le a kalappal a Vatera előtt..." Az is tanulságos, hogy miben látja a tanulságot: szerinte a magyar néppel van a baj, amelyik 5%-ban tartalmaz csalókat és 5%-ban idiótákat. Közben viszont megerősíti az alapításkor tett lelkes kijelentését:
Miért bukott meg tehát szerintem a Bolt a Marson? Egyszerűen nem volt sem üzleti stratégiája, sem üzleti terve, nem gondolta végig az alapító, hogy milyen eszközök és erőforrások kellenek egy ilyen szolgáltatás üzemeltetéséhez, milyen kihívásokkal kell majd szembenéznie és azokkal hogy tud majd megbirkózni. A koncepció mindössze annyi volt, hogy ha a Vatera és a TeszVesz pénzt kér, akkor mi nem kérünk - nyilván majd tódulnak a felhasználók. (A becsületkasszás "üzleti modellre" most nem vesztegetnék szót.) A Bolt a Marson kezdeményezése ezáltal az én szememben kapott némi antikapitalista felhangot, amit elméletileg persze lelkesen tudok támogatni, de a gyakorlatban, mint látjuk, sajnos nem működik. A Vatera és TeszVesz nem azért vezette be a listázási díjat, és általában sem azért kér jutalékot és egyéb díjakat, mert harácsoló gaz kapitalisták a tulajdonosai és vezetői, hanem mert jól átgondolt üzleti modell szerint működik, amelybe beletartozik többek között a folyamatok biztonságossá tétele, a csalások kiszűrése, a tranzakciókat támogató funkciók fejlesztése, a látogatottság biztosítása (IT és marketing szempontból egyaránt)... és még egy csomó minden, amivel több tucatnyi ember foglalkozik reggeltől estig, ezért pénzt kapnak, és nem mellesleg a költségvetés is szépen részesül belőle. Eközben ha minden jól megy, természetesen a tulajdonosoknak hasznuk is keletkezik, de ezért cserébe dolgoztak, befektettek, kockáztattak... Így működik a kapitalizmus, amire mondhatjuk, hogy nem tetszik, de egyelőre még ez működik a legjobban - az interneten is!
A fő tanulság tehát szerintem az, amit már korábban is megírtam: az internet legnagyobb előnye, miszerint a korlátlan lehetőségek hazája, egyúttal a legnagyobb buktatója is! Ugyanis ez a korlátlanság mindenki számára, korlátlanul elérhető, következésképpen a korlátlan piac egyenlő a korlátlan konkurenciával. Az, hogy bárki bármit csinálhat, és a célcsoport - még ha a hatmilliárdos szám enyhe túlzás is - meglehetősen nagy, önmagában nem elég. Kiérlelt, átgondolt és reális üzleti stratégia, valamint erre épülő üzleti terv nélkül a bukás majdnem garantált! Akinek kétségei vannak, nézze meg az e-kereskedelem számait: 2700 webáruházból mintegy 80 darab csinálja a forgalom 93%-át. Ahhoz, hogy a 2620-ba bekerüljünk, tényleg elég egy programozó, de ha a 80 közé akarunk bejutni, ennél picit több minden kell.
Kedves Marslakó!
A Boltamarson webáruházat egy szűk kisebbség sorozatos csalása és a havi rendszerességgel előforduló rendőrségi ügyek miatt bezárjuk, a lelkesedésünk teljesen elpárolgott.
Aki szeretné visszakapni azonosításra befizetett forintjait, a befizetéskor használt egyedi azonosítóval levélben jelentkezzen a boltamarson@gmail.com címen. (Egyedi azonosító nélkül nem áll módunkban fizetni, ez itten nem egy pénzcsap :))
Köszönettel: Bolta
A múlt év tavaszán, az oldal indulásakor még "örökre szóló és teljes körű díjmentességet" ígértek a felhasználóknak, akik az alapítók szerint "a Vatera és Tesz-Vesz üzletpolitikájában csalódott ügyfelek" köréből fognak kikerülni. A megfogalmazás sejtet némi Vatera-ellenességet, amiben valószínűleg két elem játszotta a főszerepet: az egyik a Vatera több milliárd forintért történt eladása, a másik a listázási díj bevezetése.
Ehhez képest az oldalt alapító Fóti Marcell most azt írja a blogjában: "Nagy tanulság ez. Komolyam mondom, le a kalappal a Vatera előtt..." Az is tanulságos, hogy miben látja a tanulságot: szerinte a magyar néppel van a baj, amelyik 5%-ban tartalmaz csalókat és 5%-ban idiótákat. Közben viszont megerősíti az alapításkor tett lelkes kijelentését:
"...az egész áruházat (...) egyetlen ember hozta létre: Plupp. Fáradhatatlan munkájával bebizonyította, amit hónapok óta papolok, hogy BÁRKI kimehet nemcsak a webre, hanem a nagyvilágba, BÁRKI képes lehet arra, hogy megvalósítsa az álmait, mert HŐSKORBAN élünk! BÁRKI eladhat terméket/szolgáltatást 6 milliárd embernek! Nem kell hozzá semmi!"Minden tiszteletem Marcellé, akit régóta ismerek - és kitűnő IT-szakember, ám nem üzletember -, de sajnos szerintem pont az ellenkezője bizonyosodott be annak, amit állít! Mert én meg azt papolom hónapok óta, hogy az internetes kereskedelem nem informatika, hanem üzlet! Az, hogy valaki meg tud csinálni egy webáruházat - programozásilag - az még csak a sikerhez szükséges erőfeszítéseknek legfeljebb 5%-a!
Miért bukott meg tehát szerintem a Bolt a Marson? Egyszerűen nem volt sem üzleti stratégiája, sem üzleti terve, nem gondolta végig az alapító, hogy milyen eszközök és erőforrások kellenek egy ilyen szolgáltatás üzemeltetéséhez, milyen kihívásokkal kell majd szembenéznie és azokkal hogy tud majd megbirkózni. A koncepció mindössze annyi volt, hogy ha a Vatera és a TeszVesz pénzt kér, akkor mi nem kérünk - nyilván majd tódulnak a felhasználók. (A becsületkasszás "üzleti modellre" most nem vesztegetnék szót.) A Bolt a Marson kezdeményezése ezáltal az én szememben kapott némi antikapitalista felhangot, amit elméletileg persze lelkesen tudok támogatni, de a gyakorlatban, mint látjuk, sajnos nem működik. A Vatera és TeszVesz nem azért vezette be a listázási díjat, és általában sem azért kér jutalékot és egyéb díjakat, mert harácsoló gaz kapitalisták a tulajdonosai és vezetői, hanem mert jól átgondolt üzleti modell szerint működik, amelybe beletartozik többek között a folyamatok biztonságossá tétele, a csalások kiszűrése, a tranzakciókat támogató funkciók fejlesztése, a látogatottság biztosítása (IT és marketing szempontból egyaránt)... és még egy csomó minden, amivel több tucatnyi ember foglalkozik reggeltől estig, ezért pénzt kapnak, és nem mellesleg a költségvetés is szépen részesül belőle. Eközben ha minden jól megy, természetesen a tulajdonosoknak hasznuk is keletkezik, de ezért cserébe dolgoztak, befektettek, kockáztattak... Így működik a kapitalizmus, amire mondhatjuk, hogy nem tetszik, de egyelőre még ez működik a legjobban - az interneten is!
A fő tanulság tehát szerintem az, amit már korábban is megírtam: az internet legnagyobb előnye, miszerint a korlátlan lehetőségek hazája, egyúttal a legnagyobb buktatója is! Ugyanis ez a korlátlanság mindenki számára, korlátlanul elérhető, következésképpen a korlátlan piac egyenlő a korlátlan konkurenciával. Az, hogy bárki bármit csinálhat, és a célcsoport - még ha a hatmilliárdos szám enyhe túlzás is - meglehetősen nagy, önmagában nem elég. Kiérlelt, átgondolt és reális üzleti stratégia, valamint erre épülő üzleti terv nélkül a bukás majdnem garantált! Akinek kétségei vannak, nézze meg az e-kereskedelem számait: 2700 webáruházból mintegy 80 darab csinálja a forgalom 93%-át. Ahhoz, hogy a 2620-ba bekerüljünk, tényleg elég egy programozó, de ha a 80 közé akarunk bejutni, ennél picit több minden kell.
2010. június 20., vasárnap
Felerősödik a nép hangja a marketingszöveggel szemben
A digibiz.hu cikket tervez a kritikának a közösségi médiában betöltött szerepéről, illetve ennek kereskedelmi hatásairól. A témáról engem is megkérdezett Tossenberger Tamás, a cikk szerzője, és mivel inspirálóak voltak a kérdései, kicsit hosszabban írtam le a véleményemet, meg azt gondoltam, megér ez egy bejegyzést.
(Ami azért is érdekes, mert újra elgondolkodtat a sajtó működésének átalakulásáról. Abban sem vagyok biztos, hogy amit most csinálok, az pl. etikus-e. Hiszen a válaszokat én adtam, de a kérdések szerzői joga a kérdésfeltevőé. Forrásmegjelöléssel idézhetek, na de hol a forrás? Olyasmiből idézek, ami még nincs is. Várom a véleményeket, ha vannak. :-))
Mennyire fog elterjedni a lehetőség, hogy véleményt lehet formálni a szolgáltatásokról?
Szerintem már el is terjedt valamennyire! Az aktív facebookolók nem várják meg, hogy egy cég felülről "bevezesse" az értékelés lehetőségét, ha valamilyen, számukra fontos vagy izgalmas ügy van, maguktól indítanak neki közösségi oldalt, legyen szó pozitív vagy negatív üzenetről. Amikor egy cég beépíti a weblapjába a tetszik vagy a megosztás gombot, csak elősegíti, inspirálja a véleményalkotást - és ezt valószínűleg jól is teszi.
Háttérbe szoríthatja-e ez a lehetőség a marketingszövegeket a userek (és egyben fogyasztók) véleményének alakításában?
Az emberek mindig is gyanakvással fogadták a marketingszövegeket és fontos, sőt, nagyobb értékű vásárlásoknál döntő az ismerősök, barátok véleménye. Amíg nem voltak közösségi oldalak, fórumokon, chateken, levelezőlistákon, ingyenes webtárhelyeken keresztül ment az információ és tapasztalatcsere; ha valaki nagyon rákattant egy ügyre, akkor csinált neki egy weboldalat, dokumentálta a sztoriját és a keresők rátaláltak. A közösségi oldalak nem tettek mást, mint igyekeztek olyan platformot teremteni, amelyik a leginkább alkalmas az effajta kapcsolattartásra, véleménycserére, illetve saját "ügyeink" publikálására - eddig úgy tűnik, ezt a Facebook tette leghatékonyabban. Mindez annyiban rendezte át az erőviszonyokat, hogy eddig a tömegkommunikációs eszközök egyirányúsága és centralizmusa miatt a felülről jövő marketing hangereje jóval nagyobb volt, mint a közösségi véleményé. Az internet megjelenésével elkezdett megfordulni a helyzet, a Facebook pedig adott egy jelentős plusz löketet.
Hogy hathat a brandekre a közösségi véleményalkotás? (a Nestlé esete a Facebookon pl.)
Nem szeretném túlmisztifikálni a közösségi média szerepét! Most tényleg éppen átrendeződés folyik, megváltozik a kommunikáció, a marketing, újfajta eszközök és felületek jelennek meg, felerősödik "a nép hangja" - de hosszabb távon szerintem azért ez forradalmi változást nem hoz. Ne felejtsük el: a brandek mögött profi szakemberek garmadája áll, a közösség pedig érdekek, vélemények, látásmódok, világképek kusza halmaza: a hangerő nőhet, de ettől még nem lesz a hang artikuláltabb. A cégek majd megtanulnak az új pályákon játszani. Lesznek, akiknek ez nem megy, azok talán eltűnnek, és lesznek, akiknek meg nagyon megy, azok meg előtűnnek.
Hogyan tud előnyt kovácsolni ebből egy alulról építkező, friss vállalkozás?
Két cég közül, akiknek egyébként nagyjából egyformán versenyképes a terméke vagy a szolgáltatása, hasonlóan hatékony a működése, az fog jobban érvényesülni, aki ügyesebben használja az új eszközöket.
A dislike gombot hogyan lehetne integrálni az elektronikus kereskedelembe?
Nincs ebben nagy varázslat: a legtöbb kereskedelmi oldal már eddig is teret adott a vásárlói véleményeknek. Most annyi történik, hogy tágul a tér: ha nekem tetszik vagy nem tetszik egy termék x webáruházban és azt valamilyen módon jelzem, akkor nem csak az adott webáruház többi vásárlója és látogatója fog erről tudni, hanem a facebookos ismerőseim is, meg esetleg az ő ismerőseik, vagy még a velem egy közösségbe tartozó ismeretlenek is.
(Ami azért is érdekes, mert újra elgondolkodtat a sajtó működésének átalakulásáról. Abban sem vagyok biztos, hogy amit most csinálok, az pl. etikus-e. Hiszen a válaszokat én adtam, de a kérdések szerzői joga a kérdésfeltevőé. Forrásmegjelöléssel idézhetek, na de hol a forrás? Olyasmiből idézek, ami még nincs is. Várom a véleményeket, ha vannak. :-))
Mennyire fog elterjedni a lehetőség, hogy véleményt lehet formálni a szolgáltatásokról?
Szerintem már el is terjedt valamennyire! Az aktív facebookolók nem várják meg, hogy egy cég felülről "bevezesse" az értékelés lehetőségét, ha valamilyen, számukra fontos vagy izgalmas ügy van, maguktól indítanak neki közösségi oldalt, legyen szó pozitív vagy negatív üzenetről. Amikor egy cég beépíti a weblapjába a tetszik vagy a megosztás gombot, csak elősegíti, inspirálja a véleményalkotást - és ezt valószínűleg jól is teszi.
Háttérbe szoríthatja-e ez a lehetőség a marketingszövegeket a userek (és egyben fogyasztók) véleményének alakításában?
Az emberek mindig is gyanakvással fogadták a marketingszövegeket és fontos, sőt, nagyobb értékű vásárlásoknál döntő az ismerősök, barátok véleménye. Amíg nem voltak közösségi oldalak, fórumokon, chateken, levelezőlistákon, ingyenes webtárhelyeken keresztül ment az információ és tapasztalatcsere; ha valaki nagyon rákattant egy ügyre, akkor csinált neki egy weboldalat, dokumentálta a sztoriját és a keresők rátaláltak. A közösségi oldalak nem tettek mást, mint igyekeztek olyan platformot teremteni, amelyik a leginkább alkalmas az effajta kapcsolattartásra, véleménycserére, illetve saját "ügyeink" publikálására - eddig úgy tűnik, ezt a Facebook tette leghatékonyabban. Mindez annyiban rendezte át az erőviszonyokat, hogy eddig a tömegkommunikációs eszközök egyirányúsága és centralizmusa miatt a felülről jövő marketing hangereje jóval nagyobb volt, mint a közösségi véleményé. Az internet megjelenésével elkezdett megfordulni a helyzet, a Facebook pedig adott egy jelentős plusz löketet.
Hogy hathat a brandekre a közösségi véleményalkotás? (a Nestlé esete a Facebookon pl.)
Nem szeretném túlmisztifikálni a közösségi média szerepét! Most tényleg éppen átrendeződés folyik, megváltozik a kommunikáció, a marketing, újfajta eszközök és felületek jelennek meg, felerősödik "a nép hangja" - de hosszabb távon szerintem azért ez forradalmi változást nem hoz. Ne felejtsük el: a brandek mögött profi szakemberek garmadája áll, a közösség pedig érdekek, vélemények, látásmódok, világképek kusza halmaza: a hangerő nőhet, de ettől még nem lesz a hang artikuláltabb. A cégek majd megtanulnak az új pályákon játszani. Lesznek, akiknek ez nem megy, azok talán eltűnnek, és lesznek, akiknek meg nagyon megy, azok meg előtűnnek.
Hogyan tud előnyt kovácsolni ebből egy alulról építkező, friss vállalkozás?
Két cég közül, akiknek egyébként nagyjából egyformán versenyképes a terméke vagy a szolgáltatása, hasonlóan hatékony a működése, az fog jobban érvényesülni, aki ügyesebben használja az új eszközöket.
A dislike gombot hogyan lehetne integrálni az elektronikus kereskedelembe?
Nincs ebben nagy varázslat: a legtöbb kereskedelmi oldal már eddig is teret adott a vásárlói véleményeknek. Most annyi történik, hogy tágul a tér: ha nekem tetszik vagy nem tetszik egy termék x webáruházban és azt valamilyen módon jelzem, akkor nem csak az adott webáruház többi vásárlója és látogatója fog erről tudni, hanem a facebookos ismerőseim is, meg esetleg az ő ismerőseik, vagy még a velem egy közösségbe tartozó ismeretlenek is.
2010. június 12., szombat
Kell-e nekünk e-számla?
Amióta a SzEK.org-nál átálltunk az elektronikus számlázásra, rádöbbentem, hogy még szakmai körökben is előfordulnak olyanok, akiknek a fejében elég nagy a katyvasz az elektronikus számlázás mibenlétét illetően! Pedig már külön klubestet tartottunk a témáról, illetve beszéltünk róla a tavalyi és az idei e-kereskedelem konferencián is.
Az elektronikus számlázás viszont ma már nem csak azt jelenti, hogy a számla előállítása elektronikus úton történik, hanem azt is, hogy a végtermék egy elektronikus formátumú számla, azaz e-számla. Ebben az esetben a számla eredeti példánya egy elektronikusan hitelesített digitális állomány (fájl), aminek lehet kinyomtatható formátuma is (pl. PDF fájl), de minden kinyomtatott változat csak számlamásolatnak minősül, azaz egyenértékű egy hagyományos számlázási folyamat végén született, eredeti, papír-alapú számláról készült másolattal. Az e-számla eredeti példánya viszont az elektronikus fájl marad, függetlenül attól, hogy hány elektronikus másolat készült belőle.
A PKI alapú számlázásnak a B2C kapcsolatokban, az EDI számlázásnak pedig a B2B kapcsolatokban van jelentősége. Az e-kereskedelem szempontjából tehát inkább a PKI számlázás a lényegesebb, és a továbbiakban is elsősorban erről lesz szó.
A SzEK-klubban dr. Czöndör Szabolcs (APEH) elmondta, hogy a 46/2007. PM rendelet felhatalmazása alapján kiadott APEH közlemény azt rögzíti, hogy milyen formátumban köteles az adózó az APEH-ellenőrzés során átadni a számlákat, de ez nem függ össze a számla kibocsátásának formátumával!
A megfelelő fájlformátum kiválasztásánál tehát nem is annyira az APEH közleményt kell figyelembe venni, hanem a többi jogszabályi követelményt. Ilyenek például a kontírozási információ elhelyezése, az elévülési ideig történő olvashatóság stb. A gazdasági életben több fajta megoldás alakult ki, melyek (a teljesség igénye nélkül) a következők:
A leglátványosabb az eredmény viszont az elektronikus termékek vagy szolgáltatások értékesítésénél, ahol maga a teljesítés nem kíván fizikai kontaktust. Itt lényegében teljes egészében megszüntethető mindenfajta fizikai tevékenység, azaz a teljes ügyvitelt elektronizálni, és ezáltal nagy mértékben automatizálni lehet.
Bár az Index nemrégiben megjelent cikke szerint hazánk - miért nem vagyok meglepve?! - Csehország és Oroszország mellett azon országok közé tartozik, ahol a lakosság körében: 76-80% azok aránya, akik a jövőben is postán szeretnék megkapni számláikat, mégis akadnak pozitív kezdeményezések a témában. Amellett, hogy több közműszolgáltató is bevezette az e-számlát (bár nem mindig könnyű hozzájutni, lásd ezt a posztot), teljesen logikus - bár mamutcégeknél mégis szokatlan - módon létrejött két online díjbeszedő is, az egyik a Díjbeszedő Zrt. vállalkozásában Díjnet.hu néven, a másik a Magyar Telekom vállalkozásában, Tavszamla.hu néven. Én az utóbbit használom, teljesen jól működik és magától értetődőnek tartom, hogy e-business-szel foglalkozóként ilyesmit használjak. (Minden sárgacsekkel szaladgáló kollégám most mélyen nézzen magába. :-))
És mi van a kis cégekkel? Akiknek ugyebár múltkor bátorkodtam azt tanácsolni: a XXI. században ne bénázzanak számlatömbbel. Nos, nekik is nyitva áll a lehetőség, anélkül, hogy tetemes beruházásba fognának: az általam használt Számlázz.hu, de tudomásom szerint több más online számlázórendszer is tud elektronikus számlát kiállítani.
Eszerint Európában kb. 30 milliárd számla készül évente! Ezek közül e-számla volt 2005-ben 304 millió, 2006-ban 421 millió, 2007-ben 730 millió, 2008-ban 1 milliárd és 2009-ben kb. 1,3 milliárd. Az EU számításai szerint 2012-ig kb. 6 milliárd darabra, azaz 20%-ra nő az e-számlák aránya. Ez több dolgot is jelent: egyrészt legalább 12 milliárd db. papírlappal kevesebb fogy majd 2012-ben, másrészt viszont 6 milliárd darabbal több elektronikus aláírást és időbélyegzőt fognak kibocsátani - azaz több fa marad életben, és vélhetően érdemes az e-számlázási iparágban helyet keresni.
Elektronikusan előállított számla és e-számla
A katyvasz fő oka, hogy összekeveredik az elektronikus számla (e-számla) az elektronikus úton előállított számla fogalmával. Amikor elektronikus számlázást emlegetünk, sokan még az utóbbira gondolnak, azaz arra, amikor a számlát elektronikus úton, valamilyen számítástechnikai eszközzel (számlázóprogram, pénztárgép stb.) állítjuk elő, de papír alapon.Az elektronikus számlázás viszont ma már nem csak azt jelenti, hogy a számla előállítása elektronikus úton történik, hanem azt is, hogy a végtermék egy elektronikus formátumú számla, azaz e-számla. Ebben az esetben a számla eredeti példánya egy elektronikusan hitelesített digitális állomány (fájl), aminek lehet kinyomtatható formátuma is (pl. PDF fájl), de minden kinyomtatott változat csak számlamásolatnak minősül, azaz egyenértékű egy hagyományos számlázási folyamat végén született, eredeti, papír-alapú számláról készült másolattal. Az e-számla eredeti példánya viszont az elektronikus fájl marad, függetlenül attól, hogy hány elektronikus másolat készült belőle.
PKI és EDI
E-számlából is kétféle lehet: PKI (Public Key Infrastructure) és EDI (Electronic Data Interchange) alapú. A kettőt nagyon leegyszerűsítve az különbözteti meg egymástól, hogy a PKI esetében elég, ha csak a kibocsátó kezeli a számlát elektronikusan, és ennek megfelelően nem is szükséges a számla befogadójának hozzájárulása; az EDI esetében viszont egy, a két fél által közösen kialakított és definiált, zárt elektronikus számlázási rendszerre van szükség. A két típus közül csak a PKI számlához tartozik elektronikus aláírás és időbélyegző; az EDI számla esetében a számlaadatok hitelességét a két fél által használt hálózat zártsága és az EDI protokoll használatából következő integritása biztosítja, ami kizárja a rendszerbe való külső beavatkozást. Az EDI rendszernek tehát azért nem alapfeltétele az elektronikus aláírás, mert lényegében két számítógép zárt kommunikációjáról van szó. A feleknek előzetesen, írásban kell megállapodniuk arról, hogy pontosan milyen formátumot használnak, továbbá részletes technikai specifikációt kell készíteniük az EDI üzenetekről és a rendszer használatáról.A PKI alapú számlázásnak a B2C kapcsolatokban, az EDI számlázásnak pedig a B2B kapcsolatokban van jelentősége. Az e-kereskedelem szempontjából tehát inkább a PKI számlázás a lényegesebb, és a továbbiakban is elsősorban erről lesz szó.
Technikai feltételek
Bármilyen meglepő, de az elektronikus számla fájlformátumát semmilyen jogszabály nem írja elő! Lehet szöveges fájl, PDF állomány, de akár képfájl is (ha van rá ésszerű ok), sőt: akár egyszerre többfajta kimenet is lehetséges. Azt az állományt kell elektronikus számlának elfogadni, melyet a kibocsátó elektronikusan aláírt. A többi állomány ebben az esetben kizárólag az egyszerűbb kezelhetőséget (megjelenítést, adatfeldolgozást) szolgálja.A SzEK-klubban dr. Czöndör Szabolcs (APEH) elmondta, hogy a 46/2007. PM rendelet felhatalmazása alapján kiadott APEH közlemény azt rögzíti, hogy milyen formátumban köteles az adózó az APEH-ellenőrzés során átadni a számlákat, de ez nem függ össze a számla kibocsátásának formátumával!
A megfelelő fájlformátum kiválasztásánál tehát nem is annyira az APEH közleményt kell figyelembe venni, hanem a többi jogszabályi követelményt. Ilyenek például a kontírozási információ elhelyezése, az elévülési ideig történő olvashatóság stb. A gazdasági életben több fajta megoldás alakult ki, melyek (a teljesség igénye nélkül) a következők:
- Elektronikusan aláírt XML fájl és a hozzá csatolt PDF dokumentum (mely a számla képi megjelenítését szolgálja). A kontírozási információt ebben az esetben az XML fájlhoz hozzáírják, majd az egész fájlt újból aláírják, és az összes fájlt megőrzik.
- Csak egy elektronikusan aláírt PDF készül, mely tartalmazhatja az APEH ajánlásnak megfelelő XML-t, de akár egy excel fájlt vagy teljesítés igazolást is. Kontírozásnál végig ehhez a fájlhoz fűzik hozzá a feldolgozási információkat.
- Az elektronikus aláírás és az elektronikus számla egyetlen speciális dokumentumban található, melyet egy speciális programmal lehet csak megnézni.
Miért jó?
Az elektronikus számla legnagyobb előnye, hogy lényegesen olcsóbb az előállítása, kezelése, tárolása, célba juttatása, mint egy papír-alapú számlának. Minél nagyobb a számlaforgalom, természetesen annál nagyobb az elérhető megtakarítás is. Csupor Erik, a Vatera.hu ügyvezetője a VI. Elektronikus Kereskedelem Konferencián tartott előadásában például elmondta, hogy a cég számlakibocsátással járó költségei az elektronikus számlázás 2008. júliusában történt bevezetésekor több mint 93%-kal csökkentek! Azaz a júliusi számlázási költségek a júniusinak a 7%-át sem érték el! (Mellesleg úgy, hogy közben megnőtt a kibocsátott számlák darabszáma is, mivel korábban csak akkor állítottak ki számlát, amikor a fizetendő összeg elérte az ezer forintot.)Hol érdemes használni?
Az e-kereskedelmen belül elektronikus számlázást lényegében mindenhol érdemes használni, bár amikor fizikai áruküldés is van, akkor a költségcsökkenés nyilván kevésbé látványos, mert valamilyen bizonylat mindenképpen utazik a csomaggal együtt. Persze már az is nagy megtakarítást tud eredményezni, ha a könyvelést állítjuk át elektronikus számlafeldolgozásra, így megspórolva a második példány kinyomtatását.A leglátványosabb az eredmény viszont az elektronikus termékek vagy szolgáltatások értékesítésénél, ahol maga a teljesítés nem kíván fizikai kontaktust. Itt lényegében teljes egészében megszüntethető mindenfajta fizikai tevékenység, azaz a teljes ügyvitelt elektronizálni, és ezáltal nagy mértékben automatizálni lehet.
Megvalósult példák
Bár az Index nemrégiben megjelent cikke szerint hazánk - miért nem vagyok meglepve?! - Csehország és Oroszország mellett azon országok közé tartozik, ahol a lakosság körében: 76-80% azok aránya, akik a jövőben is postán szeretnék megkapni számláikat, mégis akadnak pozitív kezdeményezések a témában. Amellett, hogy több közműszolgáltató is bevezette az e-számlát (bár nem mindig könnyű hozzájutni, lásd ezt a posztot), teljesen logikus - bár mamutcégeknél mégis szokatlan - módon létrejött két online díjbeszedő is, az egyik a Díjbeszedő Zrt. vállalkozásában Díjnet.hu néven, a másik a Magyar Telekom vállalkozásában, Tavszamla.hu néven. Én az utóbbit használom, teljesen jól működik és magától értetődőnek tartom, hogy e-business-szel foglalkozóként ilyesmit használjak. (Minden sárgacsekkel szaladgáló kollégám most mélyen nézzen magába. :-))És mi van a kis cégekkel? Akiknek ugyebár múltkor bátorkodtam azt tanácsolni: a XXI. században ne bénázzanak számlatömbbel. Nos, nekik is nyitva áll a lehetőség, anélkül, hogy tetemes beruházásba fognának: az általam használt Számlázz.hu, de tudomásom szerint több más online számlázórendszer is tud elektronikus számlát kiállítani.
30 milliárd számla
Barcsay Erik (BigFish) előadásában a VII. Elektronikus Kereskedelem Konferencián - ahol történetesen az e-számlázásban rejlő hatékonyságnövelési lehetőségről beszélt - kivetített egy diát, amin elképesztő számok voltak láthatóak.Eszerint Európában kb. 30 milliárd számla készül évente! Ezek közül e-számla volt 2005-ben 304 millió, 2006-ban 421 millió, 2007-ben 730 millió, 2008-ban 1 milliárd és 2009-ben kb. 1,3 milliárd. Az EU számításai szerint 2012-ig kb. 6 milliárd darabra, azaz 20%-ra nő az e-számlák aránya. Ez több dolgot is jelent: egyrészt legalább 12 milliárd db. papírlappal kevesebb fogy majd 2012-ben, másrészt viszont 6 milliárd darabbal több elektronikus aláírást és időbélyegzőt fognak kibocsátani - azaz több fa marad életben, és vélhetően érdemes az e-számlázási iparágban helyet keresni.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)