2011. augusztus 11., csütörtök

Kockázatok és mellékhatások - Ki sajnálja a forinthiteleseket?

Kivételesen nem e-kereskedelemről írok, bár a probléma gyökerei azonosak azokkal a témákkal, amikkel e-kereskedelem kapcsán is foglalkozom. Alábbi soraim esetleg sokakban megütközést keltenek, felháborodott hozzászólásoktól sem leszek meglepődve, ezért előre szeretném kijelenteni: amit írok, nem kinyilatkoztatás, nem abszolút igazság, csak a jelenlegi helyzet egy másik oldalról történő, vállaltan egyoldalú megvilágítása. Ahogy Hermann Hesse írta: "az igazságot csak úgy lehet kimondani, szavakban megformálni, ha sarkítva van. Sarkítva van minden, amit gondolatokba lehet formálni és szavakban kimondani, és minden sarkított féligazság nélkülözi a teljességet, a kerekséget, az egységet." (Hermann Hesse: Sziddhárta, Kászonyi Ágota fordítása)

2005-ben vettem fel forint alapú lakáshitelt. A törlesztőrészletem azóta változatlan, a tőkeösszeg nagyjából felét már kifizettem, még 4 év van vissza. 2015. júliusában befizetem az utolsó részletet, várhatóan akkor is a jelenlegivel nagyjából azonos összeget, és a hitelemet lezárhatom. Manapság több százezer, svájci frankban eladósodott honfitársam számára én vagyok az egyik legirigyeltebb ember. 2005-ben viszont ugyanez a több százezer honfitársam komplett hülyének nézett volna. Miért is?

Deviza- vagy forinthitel?

Amikor a hitelfelvételen gondolkodtam, számos hitelajánlat közül tudtam választani. A legtöbb bank forintalapú hitelajánlatot csak külön kérésre adott, alapértelmezésben mindenki a svájci frank és euróalapú hiteleket nyomatta. Teljesen azonos paraméterek (hitelösszeg, futamidő) mellett a forintalapú hitel havi törlesztőrészlete akkor 35%-kal volt több, mint a CHF hitelé (az árfolyam 165 Ft körül mozgott). Akkortájt számos ismerősöm kérdezte, mit tanácsolok, milyen hitelt vegyenek fel. Mindenkinek azt válaszoltam, hogy ahelyett, hogy kizárólag a havi törlesztőrészlet nagyságát nézi, a következő paraméterek szerint döntsön:
  • futamidő: ha az több, mint 2-3 év, akkor válasszon mindenképpen forinthitelt
  • saját rész: akár autóról, akár ingatlanról van szó, semmiképpen ne vegyen fel hitelt 50% finanszírozás felett, de inkább a 40%-os plafon az ajánlott. Ezen belül a futamidő és a finanszírozott rész aránya pedig úgy függ össze, hogy minél hosszabb futamidőre és minél nagyobb arányú hitelre van szüksége, annál inkább válassza a forinthitelt.
  • havi törlesztőrészlet nagysága: az minél nagyobb a jövedelméhez képest, annál inkább válassza a forinthitelt, hiszen annál nagyobb a kitettsége. Általánosságban pedig ne vegyen fel olyan hitelt, amelynek a törlesztőrészlete nagyobb, mint a nettó jövedelmének 20-25%-a. (Persze az összes törlesztést figyelembe véve, ha van másik hitele is.)
  • kamat és árfolyamkockázat: a legalacsonyabb kamatot egy időben a japán jen, illetve általában a svájci frank alapú hitelek után kellett fizetni, a legmagasabbat pedig a forinthitelek után. Viszont az árfolyamkockázat a forinthitel esetében nem létezik, a többinél pedig - lényegében mindegy, hogy milyen mértékben - igen. Az árfolyamkockázatra egy általános szabály mondható: mindenki abban a pénznemben adósodjon el, amelyben (vagy amely alapján) a fizetését kapja.
  • teljes finanszírozási költség: a bankok saját szabályzatától, gyakorlatától, illetve a hitel paramétereitől függően különböző egyéb költségek merülnek fel a hitelfelvételkor. Szerződéskötési díj majdnem mindenhol van, ma már a szerződést is mindig közokiratba foglalják, aminek költségét a hitelfelvevőnek kell állnia, és ezeken felül még lehetnek különböző kockázati felárak: biztosítási díj, orvosi vizsgálatok költségei, szakértői díjak (pl. ingatlanbecslő) stb. (Ezek a tételek összesen akár a teljes hitel 5-8%-át is kitehetik!)
A saját hitelfelvételemkor az összes fent sorolt szempontot figyelembe véve döntöttem az akkori szinten drágának tűnő, a CHF-hez képest 35%-kal magasabb törlesztésű, forintalapú hitel mellett. A döntésben két szempont kiemelt szerepet játszott: az egyik a teljes finanszírozási költség (a hitelfelvétellel járó összes költség több mint egy évre fedezte a törlesztőrészletbeli különbséget), a másik az árfolyamkockázat. Ennek mértékét nem vizsgáltam, megelégedtem azzal, hogy van. Cseppet sem hatott rám a bankok grafikonja, miszerint a CHF árfolyama x évre visszamenőleg miként alakult. Az árfolyamok esetében a múltbeli adatok pont annyira használhatók, mintha a lottóhúzások eredményei alapján azokat a számokat fogadnám meg, amik az elmúlt 50 évben legtöbbször nyertek.

Mekkora valójában az árfolyamkockázat?

A devizaalapú hitelezés legnagyobb kockázata nem az, hogy a törlesztőrészletünk nagysága a devizaárfolyamtól függ, ugyanis ez már csak annak következménye, hogy devizában tartozunk a banknak - és a kockázatot valójában ez növeli meg nagymértékben. A dolgot a következőképpen kell elképzelni: kölcsönkértünk a banktól mondjuk 1,6 millió forintot, a bank pedig kölcsönadott nekünk 10 ezer svájci frankot, amit beváltott nekünk forintra és úgy adta oda. De a továbbiakban mi nem 1,6 millió forinttal, hanem 10 ezer frankkal tartozunk, tehát ha a frank árfolyama 160 Ft-ról 260 Ft-ra nő, akkor a tartozásunk összege forintban 1,6 millióról 2,6 millió forintra emelkedik. Magyarul az árfolyamkockázatot nem csak a havi törlesztőrészletre, hanem a hitel és annak kamatai teljes összegére futjuk, minden pillanatban! Ez teljes mértékben elviheti a kamatnyereségünket is, hiszen hiába fizetünk kisebb kamatot a CHF után, ha ugyanannak az eredeti tőkeösszegnek a nagysága CHF-alapról forintra átszámolva 1 millió forintot nőtt, miközben a forintban felvett hitel nagysága semmit sem változott. (Természetesen a valóság ennél azért bonyolultabb, hiszen közben törlesztünk is, és törlesztésen belül a kamat és a tőke aránya is eltér, pénznemtől és banktól függően. A hitel paraméterei tehát jelentősen tudják változtatni a kockázat mértékét, sőt, akár sokan nyerhettek is a devizahitelen, ha időben kifizették.)

Ki a hibás?

A közhangulat - a törlesztési problémákkal küzdők körében legalábbis biztosan - az, hogy a kialakult helyzetért elsősorban a bankok hibásak. Ha ezt a kijelentést úgy pontosítjuk, hogy nem a bankok, hanem a pénzügyi rendszer a hibás, akkor részben egyet is tudok vele érteni. A baj csak az, hogy a pénzügyi rendszer emberi kreálmány, sok évszázad alatt alakult ki olyanra, amilyen, számos krízist élt meg, sokszor megkérdőjelezték, aminek következtében sokat is változott, de azért megmaradt. Annak a megállapításnak tehát, hogy a pénzügyi rendszer a hibás, nagyjából annyi értelme van, mint ha azt mondjuk, a sok közlekedési balesetért az autóközlekedés a hibás. (Az viszont biztosan igaz: ha valaki kockázatosan vezet, könnyen összetörheti magát.)

A bank csak azt csinálta, ami a dolga: forgatta a pénzt. Pontosan ezt várjuk tőle mi is, mint ügyfelek: ha betesszük a pénzünket, akkor szeretnénk visszakapni, minél több kamattal; ha pedig pénzre van szükségünk, elvárjuk, hogy tudjon kölcsönadni. A bank nem karitatív intézmény, tehát ha pénzt ad, azért több kamatot kér, mint amennyit a mi pénzünkért fizet. Ha nem így lenne, mindenki hitelt venne fel, majd betenné a bankba kamatozni. Ugye nem kell egy Soros Györgynek lenni ahhoz, hogy átlássuk: ez így nem működik?!

A bankokkal szembeni másik vád úgy hangzik: kedvező hitelajánlataikkal serkentették a hitelfelvételi kedvet, belehajszolták a lakosságot - és nem utolsósorban az önkormányzatokat - az olcsó devizahitelek felvételébe. Ugyanakkor elfelejtették az ügyfelekkel közölni az árfolyamváltozással járó kockázatot. Nos, ez valóban igaz: a reklámoktól az ügyintézőkig, hiteltanácsadókig mindenki azt erősítette, hogy csak devizahitelt van értelme felvenni. Szerintem viszont ez normális piaci jelenség, legfeljebb a pénzügyek területén még nem szoktunk hozzá. Talán nem ugyanezt teszi mindenki, aki hajnövesztőszert, azonnali fogyást ígérő gezemicét vagy potencianövelő tablettát árul? Tessék végiglapozni a hirdetési újságokat! A különbség ott van, hogy épeszű ember nem dől be ezeknek, miközben az örök időkig tartó 150 forintos franknak meg bedőlt. Itt lehetne szerepe a szabályozásnak, csakhogy ez megint kétélű dolog. Pontosan emlékszem rá, hogy amikor az első válságjelek mutatkoztak és a bankok megszigorították a hitelképesség-vizsgálatot, illetve kezdték visszaszorítani a kockázatos devizákban való hitelezést, rögtön megjelentek a zúgolódó hangok, amiknek a lényege röviden az volt: a szemét bankok most meg nem adnak pénzt!

Arról se tessék megfeledkezni: a bankok is mi vagyunk! Mert ezt a válságot nem csak a néhány tucat bankár okozta, hanem az a több ezer ügyintéző, üzletkötő és kockázatelemző is, akik szent meggyőződéssel hirdették, hogy a legjobb dolog a világon a CHF-hitel. Amikor 2005-ben felvettem a forinthitelemet, akkor ezt végül egy kis vidéki takarékszövetkezetnél tettem, ugyanis nekik nem volt más a kínálatukban, így aztán megbecsülték a ritka madarat. A nagybankok egyszerűen nem foglalkoztak velem azon a szinten, ahogy elvártam volna, mert nem volt a figyelmük fókuszában a forinthitel; ráadásul valószínűleg az üzletkötőnek járó jutalék is jóval alacsonyabb volt, mint a devizahiteleknél - tehát amikor látta, hogy számára felfoghatatlan módon ragaszkodom a forintalapú hitelhez, többé nem voltam fontos számára, nem hívott vissza, nem küldte el, amit ígért stb.

Végül egy másik, legalább nem a bankokat - vagy valaki mást - okoló kifogás, hogy 4-5 évvel ezelőtt nem lehetett előre látni a frank ilyen mértékű erősödését. Oké, elfogadom: nem lehetett látni. Ahogy az esetleges gyengülését sem lehetett látni! Ezt hívják kockázatnak, hogy nem lehet előre látni, mi lesz. Ha most 80 Ft lenne a CHF árfolyama, eszébe jutna valakinek, hogy megsegítse a forinthiteleseket? Pedig akkor mi lennénk bukóban...

Szerintem a baj fő oka, hogy a magyar lakosság vészesen műveletlen üzletileg. A számokhoz érteni gyanús dolog, kockázatot elemezni, táblázatokat készíteni a könyvelők hóbortja, a bankok mind szemetek és az ellenségeink, ami egyébként marha vicces, mert érdekelne, miből prosperált volna az elmúlt évtizedben az építőipar és az ingatlanszektor, ha nem a bankok pénzéből. Mindez oda vezethető vissza, hogy 20 év nem volt elég ahhoz, hogy megtanuljuk a kapitalizmust. Az iskolában semmi ilyesmiről nincs szó, a gyerek otthon és a tévében is azt hallja, hogy szemét bankok, és egyáltalán nem ciki a matekhoz hülyének lenni, sőt: humánértelmiségi körökben egyenesen sikk. A racionális üzleti gondolkodás hiánya átitatja a mindennapokat, saját munkámban is rendszeresen találkozom vele. Sok vállalkozó a legegyszerűbb matematikai műveleteket sem végzi el, mielőtt belekezdene valamibe. Akkor meg mit várunk azoktól, akiknek a munkájukhoz nincs is szükségük efféle tudásra?

Mindenesetre ha kevesen is, de azért akadtak páran rajtam kívül is, akik a devizahitelek minden vonzereje ellenére a drága, de kockázatmentes forinthitelt választották. Valljuk be, ez jelentős mértékben aláássa az összes olyan érvelést, ami szerint mindenki más hibás, csak azok nem, akik a hiteleket felvették.

Segítsük-e meg a devizahiteleseket?

Erre a kérdésre nem tudok válaszolni, mert ez már nem üzleti kérdés. De a válasz megkereséséhez javaslom még megvizsgálni az alábbi két kérdést:
  1. Mi lesz azzal az összeggel, amit a devizahitelesek a kedvező árfolyam idején nyertek a forinthitelhez képest? 
  2. Mi lesz azzal az összeggel, amit a forinthitelesek az erős forint idején pluszban fizettek a devizahitelekhez képest?
Az is fontos kérdés továbbá, hogy a segítséget ki finanszírozza. Az állam? Az államnak nincs pénze, csak az állampolgároknak, tehát ha az állam finanszírozza, akkor mi állampolgárok, mindannyian finanszírozzuk. Akkor a bankok? Oké, de miből? Ugye senki nem gondolja, hogy az összeg, amennyivel most több a törlesztés, az a bankok haszna? A bankok a devizás hitelkihelyezéseiket devizás ügyletekkel fedezték, azaz ők maguk is devizában adósodtak el annak érdekében, hogy kölcsön tudjanak adni. A devizahitelesek plusz költsége a bankok plusz költsége is.

Akkor mi a megoldás? Nem lehet erre a kérdésre általános választ adni. Aki még bírja fizetni a törlesztést, az legjobb, ha folytatja, hiszen ha most bármilyen módon felszámolja a hitelét, azzal mindenképpen realizálja az árfolyamveszteség teljes összegét. Amennyiben a CHF ismét gyengülni fog a forinthoz képest, az eddig elszenvedett veszteség akár még ki is egyenlítődhet, de mindenképpen enyhülhet.

A tanulságokat mindenképpen érdemes levonni. Főleg azt, hogy elsősorban a saját józan paraszti eszünkben bízhatunk - az pedig legtöbbünknek van, csak használni kell. Visszatérve a már említett közlekedési példára: vannak utak, autók és közlekedési szabályok. Ezek nincsenek mindig összhangban egymással: például Magyarországon a KRESZ szerint legfeljebb 130 km/ó-val szabad menni, az utak minősége alapján a legtöbb helyen ennyivel sem lehetne - mégis a forgalomban lévő autók döntő többsége ennél jóval nagyobb sebességre is képes. Az, hogy ez nem okoz folyamatosan tömegszerencsétlenségeket, úgy lehetséges, hogy megtanultunk a lehetőségek, a képességek és a szabályok háromszögében egyensúlyozni. Ezt kéne tenni az élet más területein is, a pénzügyi kérdéseket is beleértve.

19 megjegyzés:

  1. Bölcs ember vagy, Egon! Én meg szerencsés voltam, hogy forintos hitel van a lakásnak nevezett panel kaptárnak, amiben élek.
    Nehéz kérdések ezek, releváns válasz nincs, de a szürkeállományomban nekem is ezek motoszkálnak.
    Misivel, egy sör mellett beszéltünk erről. Válasz azóta sincs.
    Máté voltam.

    VálaszTörlés
  2. Szépen összeszedett gondolatok.

    A kedvencem: "Mindez oda vezethető vissza, hogy 20 év nem volt elég ahhoz, hogy megtanuljuk a kapitalizmust. Az iskolában semmi ilyesmiről nincs szó, a gyerek otthon és a tévében is azt hallja, hogy szemét bankok, és egyáltalán nem ciki a matekhoz hülyének lenni, sőt: humán értelmiségi körökben egyenesen sikk." --> ez 10 pont!

    VálaszTörlés
  3. Egy adószakértőtől olvastam, hogy a bankok enyhíteni tudnák a bajt ha a banki különadóból jóváírható lenne. A kormány viszont nem mondd le a sarcról amit beszed, ezért állunk egy helyben. Azért elképzeltem ahogy bejelentik a bankok, hogy a különadóból és a közös biztonsági tartalékból fedezik az extra költségeket.

    Amúgy arra emlékeztek amikor az utolsó pillanatokban megújult erővel kergették bele az embereket a frank hitelekbe? A Nemzeti bank már figyelmeztette a bankok vezetőit és erre a válasz az volt, hogy gyorsan nyomjunk ki még pár száz hitel szerződést :-)

    Azt hiszem mindenki hibás ebben és ki kell várni pár évet, hogy lemenjen 220 körüli összegre, annáljobb nem lesz :-(

    VálaszTörlés
  4. Lehet rosszul emlékszem, de úgy tudom, amikor akkoriban a bankban voltam - és erről is érdemes lenne ezt kiegészíteni, ha átfutottam bocs - hogy a svájci frank hitelek államilag támogatással voltak ajánlva, sőt előre definiált konstrukciók voltak, amik alapján a bankok sem javasolták a forint hitelt. Érdemes lenne utána nézni, bár lehet hülyeséget írok.. csak mintha én erre emlékeznék..

    VálaszTörlés
  5. Annyit megjegyzek, erre azért emlékszem, mert én pont nem voltam jogosult az állami támogatásos svájci frank felvételére.. mert anna a határa 5 M Ft volt, ha jól tudom. Szerintem egészítsd ezzel ki, érdekes téma, valami korábbi anyag kéne ezzel kapcsolatban.

    VálaszTörlés
  6. Ez a feleségem gondolata, de mivel Ő nem írna ide, ezért megteszem helyette - egyébként tökéletesen egyetértek vele. A gondolat Egon azon felvetését egészíti ki, hogy miért nem figyelnek az emberek, miért dőlnek be a reklámoknak:

    "Kicsit sarkítva (hogy az igazság másik oldalát is megvilágítsam) ez olyan mintha összedőlne a házam egy nagyobb erejű szélvihartól és amikor az építőhöz fordulnék azt válaszolná: maga is látta a terveket és a rajzokat, miért akart spótolni a tégla minőségén vagy az alap mélységén, tetőszerkezeten stb.... hát azért mert nem tudtam hogy össze fog dőlni a házam, mert nekem senki nem mondta. Erre ő meg mondhatja, hogy nem szokott ilyen erejű szél lenni magyarországon, ki tudhatta előre.... és akkor kinek lesz igaza? Én biztosan azt mondanám, hogy ha felelősségteljes vállalkozó, fel kellett volna hívnia a figyelmemet erre."

    VálaszTörlés
  7. @Névtelen Nem, szerintem ilyen nem volt. volt valami combo hitel, amit ha jól emlékszem, használt lakásra lehetett felvenni. Korlátozott összegű támogatott forint hitel, plusz CHF támogatás nélkül. Új lakásra volt támogatott forint, "fiataloknak", első lakásra, meghatározott méretben (gyerekszám, stb.).

    VálaszTörlés
  8. ...Gondolatok a szélnek...

    Hitekből házvásárlásról beszéltek, de én ismerek nem 1 emberkét aki TV-t vett házimozi szettel CHF hitelre... vagy épp egy uj Szuzuki Swiftet vett fullextrásan CHF alapú _személyi_ hitelre :\

    Szerintem nagyon magyar a jelenség: tájékozatlan emberek saját hülyeségük után most kiabálnak. Sokan vannak ezért a politikusok zászlóra tűzik a jelmondatot: Meg fogunk segíteni titeket. Erre a hülyék ezt be is veszik(bocs...), hogy jól meg lesznek segítve... átütemezhetnek, majd később kell kifizetni ugyanazt...

    Mindegy is, ne beszéljünk félre, és mondjuk ki: SPÓROLNI AKARTAK!!! ...és ez a saját döntésük volt, mert a CHF hitelt azért vették fel mert OLCSÓBB volt mint a HUF, és nyilván ezt Ők is látták! Nem ciki a matek, általánosban még megy mindenkinek:) Az árfolyamkockázat meg biztos valami hülyeség, úgyis van egy csomó apróbetű mit el sem olvastak...

    Ugy érzem magam mint amikor a traktoros tüntetések voltak, állami támogatást kaptak, 50milliós traktorokkal jöttek és segíteni kellett nekik... holott az aszály az Ő kockázatuk volt! Akkor sem értettem, hogy engem miért nem akar megsegíteni senki, mert én normális vagyok és nem kockáztatok?

    Most sem értem, hogy akinek nincs hitele(mert inkább NEM vett autót, vagy jó volt neki a régi képcsöves TV, vagy maradt ott ahol addig lakott) vagy van de HUF alapú (muszáj volt felvenie de gondolkodott) Azokat ki segíti meg? Miért nem kapnak mondjuk adókedvezményt? Vagy legalább dícsérjük meg őket: Ti nem vagytok hülyegyerekek... de szerintem végülis ez már tökmindegy.

    VálaszTörlés
  9. Nagy Sanyi: nagyon jó a feleséged hasonlata, viszont némi pontosításra szorul, ha rá akarjuk húzni a devizahiteles helyzetre. Képzeld el, hogy a könnyűszerkezetes építkezés 30-40%-kal olcsóbb, mint a hagyományos (tudjuk, nem olcsóbb), ezért mindenki rácuppan: tömegesen kezdenek cégek könnyűszerkezetes házakat építeni, már ez lesz a default, a vevők is csak ezt keresik. A ház ugyan kicsit másképp "viselkedik", mint a nálunk honos téglaház, de ha Amerikában jó ez mindenkinek évszázadok óta, miért ne lenne jó nekünk is? Természetes, hogy a reklámokban nem tájfun utáni fotókat mutogatnak, amikor komlpett városok néznek ki úgy, mint a gyerekszoba egy nagycsaládos legózás után. Magyarországon ugyebár nem szokott tájfun lenni. Aztán mégiscsak jön és pusztít, ahogy szokott. Ebben az esetben ki a hibás? Ugye, hogy így már nem olyan egyszerű válaszolni? (Szeretnék elébe menni annak a felvetésnek, hogy a tájfunok után is segítenek az otthontalanná váltaknak: egyrészt a hasonlat azért hasonlat, mert nem alkalmazható egy az egyben arra, amire hozzuk; másrészt nem mondtam, hogy ne segítsünk a bajbajutottaknak, pusztán néhány kételyt fogalmaztam meg.)
    Végül még egy meggondolandó különbség: a ház kivitelezőjével, és általában a szolgáltatások nyújtói többségével szemben nincs kettős mérce. A bankokkal szemben viszont van: elvárnánk, hogy kis kamatért adjanak kölcsön, ugyanakkor magas kamatot fizessen a betett pénzünkért. Noch dazu mindezt kockázatmentesen tegye. Márpedig sajnos axióma: a befektetésekkel szembeni három alapvető elvárásból (legyen mobilis, kockázatmentes és magas hozamú) egyszerre legfeljebb kettő tud teljesülni. (Na, pl. ezt kéne tanítani az iskolában.)

    VálaszTörlés
  10. Én nem vettem fel hitelt hála istennek, megfelel a régi tipusú tv, a panel lakás és autóm sincs, minek a technika úgyis gyorsan elavul és jön az új technika, a hiteleseket azonban mégsem tudom teljesen hibáztatni( bár talán tényleg meggondolatlanok, és mértéktelenek voltak, mindent akartak látszólag olcsón, azonnal stb, bedőltek minden hiúságnak, Lcd tv, autó, nagy ház stb)Ilyen amikor a butaság hiúsággal és kapzsisággal egészül ki.

    Ugyanakkor az iskolákban semmilyen pénzügyi alapképzés nincs ( nem közgazdasági szintűre gondolok)egyesek szerint szándékosan, mert akkor nem lehetne az embereket a reklámokkal, hangzatos szólamokkal megvezetni.

    És a bankokat és a kormányt is felelősnek tartom az egyoldalú és demagóg reklámokért, az emberek hipnotizálásáért, ahogy szinte bele kergették ezekbe a csapdákba őket( persze lehet mondani, hogy nem volt erőszak,... csak éppen hipnotizálás a reklámokkal)szándékosan!

    VálaszTörlés
  11. Kedves Kis Ervin Egon!
    Szakértő pénzügyi tervező vagy, vagy símán józan épeszű ember, amilyennek kellett volna lenni mindenkinek? Néhány éve a blogomon http://www.koklerbroker.blog.hu számtalan pénzügyi anomáliát és túlkapást, csalást megírtam, kaptam is hideget-meleget "szakértőktől", MLM-hitelbrókerektől, banki ügynököktől, illetve mindennapi olvasóktól. Régóta "küzdök" fórumokon a devizahitelesek "megsegítésének" kérdésével.
    Hadd hozzak egy másik hasonlatot: amikor egy-egy árvíz éri a termőföldeket, akkor megy a paraszt a Kossuth térre terményt öntve, hogy segítsék meg, holott létezik - egészen olcsón - viharkár-biztosítás. Aztán az ártéren építkezők is jajjgatnak, amikor a "nem szokott kiönteni" Duna vagy Tisza bizony, kiönt, hogy elvitte a vagyonukat a víz, és a biztosító nem engedte az árvíz-biztosítást (naná!), és lám-lám a Római Parton meg is építették adóforintokból a védőgátat a vakmerőknek, számukra ingyen (egyébként lett volna rá árvízbiztosítás, csak a szokott ár két-háromszorosáért).

    És a devizahitelesek "megsegítéséhez": miért kellene őket megsegíteni? De ha meg is segítjük, akkor kérem duplán kártalanítani a forinthiteleseket, és kézcsók, forró-nagy ölelés mellett triplán megtámogatni a hitelt fel nem vett, bevételből tervezetten, megfontoltan gazdálkodó többieket is.

    Azt hiszem, a majdnem korrekt az lenne, ha megharmadolnák a felelősséget és a kárt utólag: állam (PSZÁF) - bank - ügyfél. Az igazán korrekt pedig a forinthitelesek visszamenőleges megsegítése (ehhez úgyis nagyon ért a tisztelt kormány), és a hitelt fel nem vett józanok ingyenes üdültetése-teleltetése húsz évig.

    A nagy tanítással is egyetértek, az én gyerekeim már évek óta tudják, hogy mi a kamat és hozam, illetve a valuta és deviza között a különbség. És gratulálok a cikkhez!

    Üdvözlettel, Börcsök Sándor

    VálaszTörlés
  12. Ez egy nagyon elgondolkodtató cikk volt, élvezettel olvastam végig a hozzászólásokkal együtt..

    VálaszTörlés
  13. re zRg: "2002 és 2004 között .. forinthitelezés leépítését" a parlamentben. Államilag volt támogatva a svájci frank hitelezés. Ha megtalálom a doksit beszkennelem neked.

    VálaszTörlés
  14. Egy tanácsot még kihagyott a szerző:

    - Rendelkezzél legalább havi 1 milliós nettó jövedelemmel, ha hitelt veszel fel, biztos állásban, 24 hónapos végkielégítési idővel.

    VálaszTörlés
  15. Végre más is elgondolkozott az általam felvetett kérdésen: http://www.origo.hu/uzletinegyed/hirek/20110914-a-munkanelkuliseg-miatt-is-jelentosen-emelkedett-a-hiteladosok-szama.html

    VálaszTörlés
  16. "Emlékezetem szerint 18 éven alulinak nem adtunk devizahitelt, ezt a konstrukciót felnőtt emberek vették fel. Ez az egyik. De nézzük tovább. Ezek a felnőtt emberek tájékoztatva lettek a kockázatokról, meg lehet nézni a nyomtatványokat, legalábbis az OTP esetében. A harmadik tényező pedig, hogy aki annak idején forinthitelt vett fel, még mindig rosszabbul járt, mint aki devizában adósodott el. És van egy negyedik tényező is, amiről sokan megfeledkeznek. A devizaadósok jelentős része szabad felhasználású devizahitelt vett fel, ami azt jelentette, hogy felvette a hitelt, fedezetül adta az ingatlanát, a hitelt pedig betétekbe fektette, kihasználva a kamatok közti különbséget, magyarul, ezek a hitelesek kifejezetten spekulatív céllal vették fel a kölcsönt. Ez nagyjából a fele a devizahiteleseknek, ők valószínűleg sejtették, hogy mi a különbség a forint- és a devizahitel között, hiszen ebből akartak megélni" - mondta Csányi Sándor.
    Forrás: http://www.privatbankar.hu/cikk/bank/csanyi_sandor_ha_a_kormany_legyozi_a_bankokat_legyozi_sajat_magat_45202

    VálaszTörlés
  17. "A mindenkori magyar kormány hibája, hogy 21 évvel a rendszerváltást követően a pénzügyi és közgazdasági alapismeretek tantárgy még mindig nem kötelező része a középiskolai oktatásnak és az érettséginek. Az emberek emiatt nemcsak a hitelezésről tudnak keveset, de fogalmuk sincs mi a kamat és a THM közötti különbség, nincs kellő információjuk magukról a bankokról, a pénzügyi szolgáltatóról. Emiatt aztán kiszolgáltatottak, védtelenek, nem aktív megtakarítók, inkább erőn felül költekeznek. Amit mégis megtakarítanak, azt meg szeretik a párnájuk alatt tartani, idegenkednek a tőzsdétől és nem értik a legalapvetőbb közgazdasági összefüggéseket sem. Így persze nagyon fogékonyak a politikusaink demagóg bank- és tőkepiac ellenes retorikájára, amikor a kialakult helyzetben megoldások helyett megpróbálnak felelősöket keresni maguk helyett."
    Forrás: http://index.hu/gazdasag/penzbeszel/2011/09/28/a_nagy_bankrablas/

    VálaszTörlés
  18. Egyet kell értenem egy Fábry féle bonmot-val: "még minden szar itt van és már minden szar itt van". (lásd: (http://www.alexandrakonyveshaz.hu/index.php?mod=konyvjelzo&id=215)
    Ha jól megfigyelitek, akkor a mai napig ugyan az a kommunikációs stílus él, ami a Kádár érában, csupán (köszönhetően a felszaporodott felsőfokú oktatásnak - tisztelet a kivételnek) már sokkal cizelláltabb formában. A lényeg: hogy a plebs-et lehetőleg minél silányabb tudásszinten tartani, mert így könnyen irányítható és szinte bármi beadható neki. És lássuk be: ez eddig egészen jól működött/működik. Azok, akik meg egy kicsit többet látnak, vagy értenek a világból, úgyis elmennek. (lásd: 1849, 1800/1900-as évek fordulója, 1918-20, 1930-as évek második fele, 1945-48, 1956, 1970-es és 1980-as évek, stb.. de ugyanakkor: "El lehet menni Magyarországról, itt lehet bennünket hagyni." (http://www.origo.hu/itthon/20060616megbantottak.html) - a valóság.)
    Sajnos mi ittmaradottak (hűségből, elvből, megszokásból, ...) pedig annyira bízunk/bíztunk abban, hogy végre jó lesz, hogy (szinte) válogatás nélkül elfogadtunk minden maszlagot. Hittünk a szólamoknak és a reklámoknak és elfelejtettük, hogy a nálunk szerencsésebb országokban több tíz, vagy száz év alatt alakult ki az az egyensúlyi rendszer, mely befolyásolja a mindennapi életet. És ennek az egyensúlynak az egyik legalapvetőbb eleme az a társadalmi szerződés, mely szabályozza a kereteket. Azt, hogy használható tudást (és világlátást) kapunk az oktatási rendszerben, azt hogy nem engedjük szabadjára a tisztességtelen kereskedelmet, azt hogy nem engedjük behozni a szemetet és a silány termékeket, azt hogy jól élhető és szerethető politikai, társadalmi, gazdasági légkört alakítunk ki közösen, azt hogy a szabályok mindenkire egyformán érvényesek, azt hogy rendesen fizetjük az elviselhető mértékű adókat, azt hogy nem kényszerítjük és tesszük lehetővé vállalhatatlan hitelek felvételét, azt hogy a gátlástalanság és a talmi helyett a valódi értékek elfogadása legyen a cél - mert akkor nem kéne feltenni a kérdést, hogy kiket kell megsegíteni:a forint- vagy a deviza hiteleseket?
    Nagyon kéne már végre ez a szerződés!

    A cikkhez gratula!

    VálaszTörlés
  19. Egy kapcsolódó írás, fontos észrevételekkel:
    http://benderik.blog.hu/2013/06/22/a_deviza_aki_ott_se_volt

    VálaszTörlés

Címkefelhő

adóbevallás (9) álláskeresés (1) árfolyamkockázat (1) atm (1) Az Év Internetes Kereskedője (6) b2b (4) b2c (14) bankkártyás fizetés (13) bizalom (10) bookline.hu (11) cégkivonat (2) devizahitel (3) digitális aláírás (5) dvd (8) e-book (2) e-business (21) e-commerce (57) e-számla (14) e-ticket (2) elállási jog (3) ellenőrzés (13) előrendelés (2) eNET (3) extraprofit (2) Facebook (14) facebookology (4) Finálév (6) fogyasztóvédelem (14) Foursquare (4) Fred Wilson (2) Gerd Leonhard (4) GKIeNET (12) goldenblog (1) hitel (1) Hollywood (1) időpecsét (2) illegális (7) internet hungary (10) Internet Kalauz (10) internetadó (2) internetes befektetés (13) IVR (1) iwiw (5) jogszabályok (22) képzés (7) know-how (20) konferencia (32) közösségi vásárlás (13) kupon (10) kutatás (23) logisztika (6) m-commerce (12) mesh (5) Mobile Hungary (1) népszámlálás (1) netpiac.hu (12) netpincer.hu (8) netrisk.hu (6) nettv (2) niche piac (1) okostelefon (15) oktatás (6) online marketing (14) ötlet (15) QR-kód (2) referencia (5) réspiac (1) rövidítések (3) sajtószemle (16) sharing economy (6) SmartCommerce (11) Smartmobil (5) startup (2) stratégia (20) szek.org (35) szemkamerás vizsgálat (1) szerzői jog (3) szolgáltatás (17) tanácsadás (17) taxi (3) televízió (9) tesco (5) toplista (5) torrent (4) történelem (14) tréning (5) tudástár (24) Twitter (5) uber (3) usability (7) ügyfélkapu (6) ügyfélkezelés (4) ügyfélszolgálat (3) üzleti modell (25) üzleti terv (15) válságadó (2) vasárnapi boltbezárás (2) vatera.hu (16) Vedd a neten (5) Vodafone (3) web5let (2) webáruház (35) webergonómia (7) webkritika (8) webshop (34) YouTube (2)