Mit ér a kamionos GPS nélkül?

Az e-kereskedelem immár lassan 20 éves fejlődése során a webshopok mellett létrehozott egy rohamosan fejlődő digitális ökoszisztémát is, melynek egyes elemei a hagyományos kereskedők számára is kiaknázható erőforrásokat jelenthetnek. Mindennek tetejébe az okostelefon teljesen átformálja a vásárlói szokásokat is, ami nem a webshopoknak kedvez.

Elefánt a porcelánboltban

Kb. 5 éve használom a Távszámlát, eddig nem volt vele gond. Kb. két hete, minden előzetes figyelmeztetés nélkül törölték a fizetésre beregisztrált kártyámat és új fizetési folyamatot vezettek be, melyhez a Magyar Telekom "Telekom Gyorsfizetés" nevű új szolgáltatáshoz kellett a kártyámat regisztrálnom. Ez ugyebár egy ismert brand soha nem hallott fizetési szolgáltatása. Beszáll a versenybe a T is - oké, tegye. Ésszerűen a saját háza táján kezdi, rendben. Viszont napok óta a képen látható dátum nélküli üzenettel találkozunk: "Technikai okok miatt, átmenetileg a Telekom Gyorsfizetés nem működik. Kérjük a számláik befizetésére használják a többi Távszámlában elérhető vagy Távszámlán kívüli fizetési megoldásokat."

Kell-e online értékesítés egy szolgáltatónak?

Holnap a Media Platform konferencián arról adok elő, hogyan tud online értékesítési és ügyfélkezelő rendszert építeni mondjuk egy kábelszolgáltató - és hogy egyáltalán kell-e neki ilyet csinálnia. Ennek kapcsán megnéztem jónéhány hazai cég weboldalát. A nagyok kivételével szinte senkinek nincs online értékesítése!

Arat az e-számla

Annak ellenére, hogy idén januárban az áfatörvénynek az elektronikus számla befogadására vonatkozó szigorításával sikerült egy erős hátraarcot csinálnia a kormányzatnak, az e-számla lényegesen jobban bekerült a köztudatba, mint azt vártam volna. A Számlázz.hu adatai is egészen elképesztőek: az előfizetők 15%-a választotta az e-számla csomagot, és az összes kiállított számla 24%-a volt elektronikus az elmúlt egy évben! Már nem tűnik olyan távolinak, hogy egy magára valamit adó (online) cég számára ciki legyen papíron számlázni.

Fúrják az e-számlát

Amikor 2008-ban bekerült az áfatörvénybe az e-számlázás szabályozása, minden akadály elhárult az elől, hogy az erre predesztinált cégek - elsősorban a különböző online szolgáltatók, ahol a cég nem kerül fizikai kapcsolatba a fogyasztóval - akár széles körben is áttérjenek erre a számlázási módszerre. Valamilyen rejtélyes okból azonban 2012. január 1-től úgy módosult a törvény, hogy ezentúl a számlakibocsátónak előzetes hozzájárulást kell kérnie a befogadótól ahhoz, hogy a számlát elektronikusan állítsa ki. A szabály önmagában semmilyen akadályt nem jelent, hiszen egyrészt az előzetes hozzájárulás egyszerű ÁSZF-módosítással elintézhető, másrészt az e-számlázáshoz - ha a felek között eleve nem online a kapcsolat - amúgy is el kell kérni a befogadó email címét. A visszalépés inkább kommunikációs jellegű: ezzel a módosítással a jogszabály mintegy megbélyegezte az e-számlát, és egyúttal lovat adott a papírhegyek tetején szocializálódott ortodox könyvelőtípusba tartozók alá, akik amúgy is minden ilyesmitől rettegnek. (Nem egy olyan emberrel találkoztam, aki azt mondta, azért nem jó neki az e-számla, mert a könyvelője nem fogadja el!) Persze az ügyön nem a könyvelők, hanem a posta veszítheti a legtöbbet, hiszen a papíron történő magánlevelezés és karácsonyi képeslapküldözgetés lényegében kihalt, így postán szinte már csak számlák utazgatnak, némi hivatalos levelezgetés mellett.

Nyomják az e-számlát

Miközben egyik oldalon fúrják az e-számlát, a másik oldalon azért olyan is akad, aki nyomja. A napokban jelent meg a hír, miszerint a NAV az ellenőreinek tartott továbbképzéseken - nem mellesleg a Számlázz.hu rendszerén keresztül - e-számlázásra tanítja a revizorokat. Nem elütés, jól írtam: a jeles revizorok ülnek az oktatóteremben a gépeik mögött, és kamu számlákat állítanak ki. :-) Jó, persze ezek nem kamu, hanem tesztszámlák, amiket utána megsemmisítenek és senki sem számol el utánuk áfát. Nem is ez a lényeg, hanem az, hogy erre azért van szükség, hogy az ellenőrök egyáltalán lássanak elektronikus számlát, és meg tudják tanulni, miként kell azt leellenőrizni.

A NAV eszerint arra készül, hogy előbb-utóbb az ellenőrei találkozni fognak e-számlákkal és kezdeniük kell vele valamit. Nem nagy dolog, mégis örömmel vettem a hírt, hiszen azt mutatja, akadnak emberek a közigazgatásban, akik számára fontos az innováció és tényleg szeretnék, hogy legyenek e-számlák, minél nagyobb számban. (Konkrétan Czöndör Szabolcsra, a NAV főosztályvezetőjére gondolok, aki kezdetektől fogva szívén viseli az e-számlázás kérdését és sokat is tesz a terjesztése érdekében.)

Matek

A Számlázz.hu-s eredmények tényleg igen kellemes meglepetést jelentettek. Az üzleti terv első verziójában nagyon visszafogottan mindössze 4%-nyi e-számla előfizetővel és - mondván, hogy ők sem csak e-számlákat fognak kiállítani - 3%-os e-számla aránnyal számoltunk. Ehhez képest az első 12 hónapban az előfizetők közel 15%-a választotta a 6 Ft-os e-számla kiállítást lehetővé tevő e-számla csomagot, és - ami ennél is sokkal megdöbbentőbb adat - az összes kiállított számla 24%-a volt e-számla. Ráadásul úgy, hogy a tervezettnél kétszer több számlát állítottak ki a felhasználók, így összességében az e-számla kiállítás tizenhatszorosa lett a tervben szereplőnek!

Persze ez nem jelenti azt, hogy az e-számla terjedése országosan ilyen mértékű lett volna, csupán az derül ki belőle, hogy a Számlázz.hu-nak sikerült egy meglehetősen innovatívan gondolkodó ügyfélkört elérnie. Mégis nagyon fontosnak tartom, hogy egy alapvetően a mikrovállalkozásokat és a KKV-szektort megcélzó szolgáltatónál ilyen jelentős sikert tudott elérni az elektronikus számlázás, hiszen első blikkre mindenki azt gondolta, hogy csak a nagy cégekre lehet eleinte számítani. Ám úgy tűnik, azzal, hogy a bankok, biztosítók, közüzemi- és távközlési szolgáltatók (karöltve a Díjnet-tel és a Távszámla.hu-val), felismervén az óriási megtakarítási lehetőséget, ügyfeleik tízezreit kezdték az e-számlára rábeszélni, egyúttal mindenki más számára is utat nyitottak afelé, hogy ezt a számlázási módot alkalmazzák. Érthető, hiszen ha valakit már meggyőzött a mobilszolgáltatója, utána az ügyvédjétől, könyvelőjétől, vagy netán a közös képviselőjétől is könnyebben elfogadja majd a soros számláját elektronikus formában.

Viszonylag közismert tény szakmai körökben, hogy a kilencvenes évek közepén a mobiltelefon terjedésének előrejelzésénél rettenetesen elszámolták magukat a cégek: az előfizetőszám növekedése nagyságrendekkel haladta meg a terveket. Van néha, hogy egy innováció annyira sikeres, hogy akkora növekedést egyetlen tanácsadó sem mer megjósolni. Nagyon szeretném, ha ez az e-számlával is így lenne...

A modell értéke - Számlázz.hu eredmények

A jó termék vagy szolgáltatás önmagában nem elég a sikerhez, ugyanis megfelelő üzleti stratégia nélkül az egész fabatkát sem ér. A Számlázz.hu online számlázórendszer 2005. óta nyújt - kezdetben egyedüliként a piacon - webalapú számlázási szolgáltatást, de 2010-ig semmilyen üzleti sikert nem tudott felmutatni, sőt: az üzemeltetés költségeit sem termelte ki. A mintegy másfél éve megkezdett közös munkánk óta viszont megötszörözte felhasználói számát és megtízszerezte árbevételét - anélkül, hogy az üzemeltetés költségei ezzel azonos mértékben nőttek volna. Mindezt úgy, hogy a szolgáltatás lényege alig változott, viszont megalkottunk egy üzleti stratégiát és mögé tettünk egy életképes üzleti modellt.

Az üzleti stratégia egyik alappillérét képező üzleti modell annyira fontos, hogy ha jól van kidolgozva és piacának minden szereplője megtalálja benne a számítását, maga a termék vagy szolgáltatás nem feltétlenül kell, hogy nagyon kiemelkedő legyen. Erre fényes bizonyíték a világ egyik legsikeresebb nemzetközi étteremlánca, a McDonald's, amelyről azt hiszem bátran kijelenthetjük: nem azért nőtt ekkorára, mert annyira finom a hamburgere, hogy azt a földkerekség összes embere meg akarja kóstolni. Ezzel szemben a McDonald's rendkívül kidolgozott és végletekig kifinomult üzleti modellel rendelkezik, amelybe az étterem helyének kiválasztásától, a majdani szerződéses üzemeltető (franchisee) és személyzetének kiképzésén, és természetesen a kaja méretén, színén, ízén és csomagolásán át, a gyerekeknek adott ajándéklufira vonatkozó előírásokig minden egyes elem beletartozik. (És természetesen minden egyes apró elem be van árazva, táblázatba van foglalva és ki van dolgozva, hogy azért ki kinek, miért és mennyit fizet.)

A probléma definiálása

A Számlázz.hu tulajdonosai - három informatikus - 2010. augusztusában kerestek meg. Itt rögtön szeretném kiemelni: egy tanácsadási projekt sikerében az ügyfél szerepe legalább akkora - ha nem nagyobb - mint a tanácsadóé. Rendkívül fontos például, hogy az ügyfél képes-e pontosan megfogalmazni az igényeit, problémáit.

A Számlázz.hu-tól egy nagyon tömör és lényegretörő, kétoldalas leírást kaptam arról, miért fordultak hozzám. A brief öt pontban bemutatta az előzményeket, az akkori helyzetet, a megtett erőfeszítéseket, a célt és azokat a kérdéseket, amikre választ vártak tőlem. Az alapkérdés az volt: lehet-e a lényegében hobbiból, mellékesen csinált veszteséges szolgáltatásból, életképes (értsd: legalább nullszaldós), hosszabb távon akár nyereséges üzletet csinálni? És ha igen, akkor mit kell tenni hozzá? A válaszom egyszerű volt: igen, lehet életképes üzleti vállalkozássá fejleszteni a Számlázz.hu-t, és semmi más nem kell hozzá, mint egy jó üzleti stratégia, egy azon alapuló üzleti terv, majd az abból következő fejlesztések és további operatív teendők végrehajtása. A Számlázz.hu tulajdonosai nemcsak abban bizonyultak jó ügyfélnek, hogy felismerték a problémát és azt jól tudták megfogalmazni, hanem abban is, hogy elfogadták: nem értenek az üzlethez, ezért külső segítségre van szükségük a cég fejlesztéséhez. Az elfogadás itt azt is jelenti, hogy erre jelentős összeget áldoztak - ami azóta már sokszorosan megtérült.

A közös munka

A munkát 2010. október elején kezdtük el és december közepén volt a záróprezentáció. A tanácsadási projekt három fázisból állt, mindegyik egy-egy prezentációval zárult:

1. fázis: Piacelemzés, célcsoport meghatározása, célok kitűzése, stratégiai javaslat
2. fázis: Üzleti modell, értékesítési stratégia, szolgáltatási struktúra és ezekre épülő bevételi modell
3. fázis: Marketingstratégia, eszközök és erőforrások definiálása, árazása, hároméves üzleti és pénzügyi terv

A Számlázz.hu a kezdetekkor

A Számlázz.hu esetében a kulcselem az üzleti modell és az erre épülő szolgáltatási struktúra volt. Ki kellett alakítani a célcsoport-meghatározáson alapuló szolgáltatásokat, ezekből csomagokat kellett képezni, majd az egészet beárazni. Itt kapott nagy hangsúlyt a három tulajdonos piacismerete, a szolgáltatás előző öt éve során szerzett tapasztalataik, valamint kimagasló informatikai tudásuk, amivel képesek voltak megítélni egy-egy funkció bonyolultságát, fejlesztési igényét, az egész rendszerre gyakorolt hatását. A tanácsadó szerepe itt a jó kérdezés és az üzleti ismereteken alapuló gondolkodási struktúra, aminek segítségével a közös fejtörés végén kialakult a ma látható eredmény.

A decemberi záróprezentáció rendkívül izgalmas és tanulságos volt mindannyiunk számára. Egy-egy ilyen alkalom több óráig tart, így nem tudom a maga teljességében visszaadni, de kiemelnék néhány fontos, a tanácsadói munkám során sokszor visszaköszönő elemet:

• Az eredmények - miután az ember végigvesződte magát az oda vezető folyamaton - általában teljesen kézenfekvőek. A Számlázz.hu-s fiúk a közös munka során többször és a végén is hangsúlyosan tették fel egymásnak azt a kérdést: mindezt miért nem csináltuk mi végig eddig? Hiszen annyira nyilvánvaló - legalábbis így, utólag -, mit kellett volna tenni!
• Az eredmények annak ellenére, hogy kézenfekvőek, mindig kétkedést keltenek. Tényleg ennyire egyszerű lenne? Ha megtesszük a stratégiai tervből következő, külön-külön lényegében egyszerű és nem feltétlenül jelentős operatív lépéseket, akkor ezek az eredmények tényleg megvalósulnak? Valóban nehéz szembesülni azzal, hogy néhány, egyenként néha egészen apró változtatással akár megtízszerezhetjük a bevételeinket.
• Ezzel nagyon sok munka lesz! Az ember hajlamos egyszerűsíteni: a nagy eredményeket könnyebb egy-egy látványos elemhez kapcsolni, mint sok kevésbé látványos összességéhez. Az üzleti tanácsadás végén viszont minden apró elem, és az azokból következő sok-sok kisebb-nagyobb feladat jól láthatóvá válik. Az ügyfél ekkor szembesül azzal, hogy a látványos eredményhez nem egyetlen nagy ugrás kell, amin gyorsan túlvagyunk, hanem kis lépések ezrei, kitartóan, hosszú időn át - ráadásul egy olyan úton, aminek közvetlenül nem látszik a célja, csak van egy térképünk, ami szerint jó helyre visz. (Ezért nagyon fontos, hogy a térképet az ügyféllel közösen rajzoljuk, így nagyobb esély van rá, hogy hisz a helyességében.)

Az eredmények

Az üzleti tervezés lezárulta után a három tulajdonos még karácsony előtt belevágott a fejlesztésbe. Több mint három hónapon át dolgoztak keményen: a közösen kialakított új szolgáltatási csomagoknak, valamint a hozzá kapcsolódó értékesítési folyamatnak megfelelően átalakították a teljes rendszert. Horváth Ernő (WebSEO) segítéségével az alkalmazás belső oldalain kívül minden más felület teljesen új arculatot kapott, elkészült az előfizetési folyamat, implementálták a bankkártyás fizetést és nem mellékesen életbe lépett egy gyökeresen új árazási struktúra, amelynek egyik sarokpontja a piacon máig teljesen egyedülállóan alacsony árú 6 Ft-os e-számla.

A Számlázz.hu új verziója 2011. április 4-től kezdett üzemelni és idén áprilisban készítettük el az egyéves eredmények mérlegét. Eszerint minden terv megvalósult, sőt: konzervatív tervszámaim - amelyeket a srácok még így is nagyon szkeptikusan fogadtak - oda vezettek, hogy az első egy év alatt kevés híján az első kettőre tervezett eredmények realizálódtak! Számomra is tanulságos érdekesség, hogy bár egyetlen adatban sem haladta meg a valóság 20%-nál nagyobb mértékben a terveket, mindez együttesen mégis közel kétszeres árbevételt eredményezett a tervhez képest - és tízszerest az egy évvel korábbihoz képest.

A Számlázz.hu sikere jól mutatja, a jó üzleti stratégia, az alaposan végiggondolt üzleti modell és folyamatok, továbbá a következetes és kitartó végrehajtás meghozzák gyümölcsüket. Így most az a hálás feladat vár rám, hogy az elmúlt év eredményeit alapul véve átalakítsam a következő két évre vonatkozó pénzügyi terveket - most már nem becslésekre, hanem tényekre alapozva.

(A Számlázz.hu történetről további részletek olvashatók a cég blogjában.) 

A Vatera.hu 10 éve

David Fincher a Facebook születéséről szóló filmjében érdekes mozzanat, amikor Mark Zuckerberg először találkozik a "fészbúkolj rám" kifejezéssel. Pontosan tudja, hogy ha a köznyelv egy márkanévből kifejezést alkot, az egyértelműen jelzi a márka sikerességét és elterjedtségét. A magyar nyelvben is találunk ilyen szavakat (pl. mirelite), de az internet-korszakban eddig talán csak egy ilyet született, ez pedig a "vaterázás".

November 11-én este a Merlinben ünnepelte 10. születésnapját a Vatera.hu, az online aukció új magyar kifejezésének névadója. A Vatera 20 milliárdos forgalmával a legnagyobb e-kereskedelmi vállalkozás Magyarországon, bár a cég maga nem e-kereskedő, mivel az üzleti modell, amit követ, a piactér modell. Ugyanakkor ma már nem igaz, hogy a Vatera csak aukciós oldal lenne, mivel forgalmának mintegy 60%-át fix-áras értékesítés adja, amikor is az eladók többségében profi kereskedők.

A 10. születésnap alkalmából Gerő Viktor és Csupor Erik, a cég két ügyvezetője tartott egy-egy rövid előadást a vállalkozás történetéről, adatokkal megspékelve. Most az ő hozzájárulásukkal számolok be ezekről.

A Vatera-sztori

A vállalkozás ötlete 2000-ben, egy görögországi nyaralás során született, ahol néhány fiatal magyar egyetemista azon törte a fejét, milyen internetes vállalkozást lehetne indítani. Olyan, külföldön már működő üzleti modellt kerestek, amely még nincs jelen Magyarországon. A választásuk végül az aukciós kereskedelmi portálra esett, a minta természetesen az eBay volt.

A cég alapítói még az év november 20-án összegyűltek, hogy megbeszéljék az indulással kapcsolatos összes feltételt. Az induló szájt a nyaralás helyszínéről, Vatera Beach-ről kapta a nevét, ami egy partszakasz Leszbosz szigetén.

Az alapítók közül az operatív munka nagy részét Valner Szabolcs vállalta magára, aki a legnehezebb kezdeti szakaszban, 2005-ig irányította a céget. A vezetéshez 2002-ben csatlakozott Csupor Erik, 2005-ben pedig Gerő Viktor - ők hárman azok, akik a fő felelősei a hazai internet egyik legnagyobb sikersztorijának.

A mesterhármas és "Miss Vatera" a szülinapi partin

A Vatera indulásakor nem az első aukciós oldal volt Magyarországon. A mai napig megvan az az esernyőm, amit 1999-ben a Netaukcio.hu-tól kaptam több regisztráló társammal együtt. Az oldalt külföldi tőkéből hozták létre, komoly értékesítő csapattal, akkoriban még szokatlanul nagy marketingtámogatással. Egy darabig küszködött a piacon, míg valamikor 2004-2005. táján bezárt. Hasonló sorsa jutott több más próbálkozó is. A Vaterának valószínűleg azért sikerült, mert a vezetés ügyesen megküzdött az Öt Kihívással.

A növekedés számokban

Az első teljes üzleti évben, 2001-ben a közvetített (átmenő) forgalom mértéke 11 millió forint volt, a nettó árbevétel - ami ugyebár döntően az aukciók utáni értékesítési jutalékból számrazott - 554 ezer forint. Azaz kevesebb, mint havi 50 ezer. Végül is nem rossz, a szerver fenntartása talán kijött belőle.

A nagy ugrást a 2004-es év jelentette: az átmenő forgalom az előző évi 300 millióról 1,2 milliárdra ugrott - azaz megháromszorozódott -, de az árbevételt csak a duplájára, 25 millió forintra sikerült növelni. Ennek egyik oka az volt, hogy a Vatera csak akkor számlázta ki a közvetítői díjat a felhasználóknak, ha az elérte az 1.000 Ft-ot, mivel ennél kisebb összeg esetén a számlázás költségeit is alig fedezte volna a bevétel. Ebben hozott ugrásszerű változást az elektronikus számlázás bevezetése 2008. júliusában, amikor is a számlázási költségek 93%-kal csökkentek, plusz lehetővé vált az ezer forint alatti tételek kiszámlázása is. Ez jelentős, a közvetített forgalom növekedését meghaladó mértékben növelte a Vatera árbevételét, na meg a cég értékét is.

Az átmenő forgalom 2006-ban nagyon megközelítette az 5 milliárd, 2008-ban pedig átlépte a 10 milliárd forintot (sőt, közel 12 milliárd lett), az árbevétel pedig a cég egyre javuló hatékonyságának köszönhetően 2005-től kezdett látványosan növekedni: először közel megháromszorozódott (53 után 144 millió), majd két egymást követő évben duplázódott, mígnem idén már átlépi az egymilliárdot.

A felhasználószám a 2001-es induló 6 ezer főről 2005-re húszszorosára (124 ezer) nőtt, majd a következő szűk öt év alatt ezt a számot sikerült ismét megtízszerezni: a 2010 októberében mért 1.339.000 főre.

Még néhány beszédes adat:

• 2010. októberében 1.537.498 darab termék érhető el a Vaterán, ez a tavaly októberi termékszámhoz viszonyítva 63% növekedés
• naponta átlagosan 11.500 aukció zárul sikeresen
• webaudit statisztika szerint a Vatera a 9. leglátogatottabb magyar portál (egyedi látogató szempontjából)
• a Vatera márkaismertsége a magyar internetezők körében 81%!

A Vatera kapcsán a sajtó szívesen kap fel botrányosnak látszó sztorikat, ezért igazán beszédes adat, hogy míg évente 3,7 millió adás-vétel zajlik az oldalon keresztül, a visszaélések száma mindössze 200 db./év, ami az átmenőforgalomra vetítve 0,0028%-ot tesz ki!

Befektetők

Esther Dyson

Az első komolyabb tranzakció 2004-ben történt, amikor a nemzetközi hírű technológiai befektető, Esther Dyson 650 ezer dollárral szállt be a Vaterába. Dyson személye befektetőként valószínűleg lényegében többet ért, mint maga a pénz. Mindenesetre ő és a Vatera többi tulajdonosai is feltehetően igen jó üzletet csináltak, amikor 2008-ban a Naspers médiacsoport felvásárolta az egész céget. A vételárat hivatalosan soha nem hozták nyilvánosságra, ám Christian Unger, a Naspers európai leányvállalata, az MIH Internet Europe vezérigazgatója a Computerworldnek azt nyilatkozta, hogy mintegy 15 millió euróért (akkori árfolyamon 3,7 milliárd forintért) vásárolták meg a Vaterát. (Más forrásokból 15,8 millió eurót illetve 4,7 milliárd forintot is lehetett hallani.) Egészen a Netrisk idén nyári eladásáig ez volt a magyar e-commerce piac legnagyobb értékű tranzakciója.

A Naspers 2009-ben tovább terjeszkedett a térségben, így felvásárolta a Vatera egyetlen hazai konkurensét, a TeszVesz.hu-t, majd később az Árukereső.hu-t, illetve elindította az otoMoto.hu járműhirdetési oldalt. 2010-ben a cégcsoport allegroup.hu Kft. néven egyesült, de ez nem értini a márkák további sorsát, pusztán olyan változásokkal jár, hogy pl. a két aukciós oldalt egy felhasználói regisztrációval is lehet használni.

Végül

Mi a Vatera sikerének titka? A jó üzletemberek tudják, egy ötlet önmagában semmit sem ér, a kulcs a megvalósítás. Ráadásul a Vatera alapötlete - valljuk be - nem nagy durranás, a modell pofonegyszerű, elvileg könnyen másolható - még mostanában is volt, aki ezzel próbálkozott -, emiatt a sikerben még nagyobb volt a szerepe a végrehajtásnak. Egy biztos: a srácok megküzdöttek az Öt Kihívással, úgyhogy ezúton ismételten gratulálok nekik, és azt kívánom, 10 év múlva újra ünnepeljünk együtt a 20. születésnapon!

Az e-kereskedelem és a válságadó

A válságadó parlamenti vitája előtt, az utolsó pillanatban került be az adózók körébe a csomagküldő, internetes kiskereskedelem (TEÁOR 4791), ami nem csak az e-kereskedelmet, hanem minden egyéb távértékesítést is magában foglal, de annak csak a kiskereskedelmi és aukciós (B2C és C2C) részét. Azóta több sajtóorgánum is megkeresett, hogy mit szólok ehhez. Most bővebben kifejtem, mit szólok.

Először is tisztázzuk, hogy működik a válságadó, mert olvasva a mindenfelé megjelent cikkeket, az az érzésem, nem mindenki van tisztában vele. A válságadó egy sávos adó (mint az SZJA), ami azt jelenti, hogy adósávok vannak, amikre vonatkozó adómértéket az adott sávban kell megfizetni. Az elfogadott törvény szerint az első sáv 500 millió forintnál kezdődik és 30 milliárd forintig tart, ebben az adómérték 0,1 százalék. Ez azt jelenti, hogy akinek 500 millió az árbevétele, az nem fizet egy vasat sem. Akinek 501 millió a forgalma, az pedig nem 501 ezer Ft-ot, hanem csak ezer forintot fog fizetni! Készítettem egy táblázatot, hogy világosabb legyen:

Adósáv	Adó	Fizetendő adó
0-500 millió Ft	0%	Nincs!
500 millió – 30 milliárd Ft	0,1%	Az 500 millió Ft-ot meghaladó rész 0,1%-a
30 – 100 milliárd Ft	0,4%	29,5 millió Ft + a 30 milliárd Ft feletti rész 0,4%-a
100 milliárd Ft felett	2,5%	309,5 millió Ft + a 100 milliárd Ft feletti rész 2,5%-a

A magyarországi webshopos e-kereskedelem forgalma 2009-ben 99 milliárd forint volt, azaz ha ezt a forgalmat teljes egészében egyetlen vállalkozás csinálta volna, akkor ez a cég összesen 305,5 millió forint válságadót fizetne be az államkasszába. (Ez kb. három állami középvezető végkielégítésének összege.) De ezt a forgalmat kb. 2700 webáruház csinálta, amelyek közül körülbelül 30 olyan cég lehet, amelynek az éves árbevétele meghaladja az 500 millió forintot, 20 olyan, akinek az 1 milliárdot és senkinek sem több kb. 6 milliárdnál. Ráadásul ebben a statisztikában szerepelnek olyan vállalkozások is, akiknél az e-kereskedelmi forgalom nem azonos az árbevétellel, mivel az ő árbevételük a partnereknek kiszámlázott jutalékból áll! Ilyen például a NetPincér és a Vatera, akik együttesen kb. 20 milliárd Ft forgalommal részesülnek a 99 milliárdból, de az árbevételük ennek valószínűleg kevesebb mint 10 százaléka.

Eszerint tehát lesz nagyjából 10 cég, akik átlagosan 250 ezer Ft válságadót fognak fizetni, azaz összesen 2,5 millió forintot, és lesz további, mondjuk 18 cég, akik az átlagosan legfeljebb 2,8 milliárd forintos forgalmuk után fejenként 2,3 millió forint válságadót fognak fizetni. Az e-kereskedelmi szektor által befizetett összes válságadó így jó esetben akár 44 millió Ft is lesz. (Ehhez még persze hozzájöhetnének az egyéb, nem internetes csomagküldők, bár kötve hiszem, hogy lenne cég Magyarországon, aki ma postaládába bedobott katalógusok alapján leadott rendelésekből 500 millió forint feletti forgalmat produkálna.) Nem tudom, az állam mekkora bevételre számít ettől a szektortól - akinek van kedve, hámozza ki a költségvetési törvényjavaslatból (ha egyáltalán benne van ilyesmi) -, de vakon remélem, hogy a tervezet kidolgozói nem azon a szellemi szinten vannak, mint néhány hazai bulvárlap szerzői és olvasói, akik azt képzelik, hogy az internetes vállalkozók tétlenül ülnek otthon pizsamában és pusztán annyi dolguk van, hogy naponta megszámolják a bevételt. A hazai piacvezetők mindegyike néhány millió forintból gründolt garázscégből nőtte ki magát, alapítóik 8-10 éven át napi 12-16 órát dolgoztak vállalkozásukon, kezdetben úgy, hogy napközben máshol szerzett jövedelmüket fektették bele. Egyetlen cég sem épített még magának irodaházat, többségük szakadt kültelki raktárakban található, vezetőik nem járnak A8-as, 6-os, akárhányas Audin, és profitjuk döntő többségét, vagy sokszor azt meghaladó összegeket fordítanak innovációra, mind a mai napig. Valószínűleg senkit nem fog hanyatt vágni a befizetendő adó, árakat sem fognak emelni emiatt, de egészen biztosan rosszul fogják érezni magukat attól, hogy miközben ők maguk annak köszönhetik a sikereiket, hogy az informatika eszközeivel minden korábbinál hatékonyabban, takarékosabban és ésszerűbben tudnak működni, addig egy olyan államnak adják a pénzüket, akiről ez a legkevésbé sem mondható el. Szerintem ennek a 44 millió forintnak a többszörösét lehetne megtakarítani azzal az egyetlen aprósággal, hogy az APEH nem küld ki nekem minden tavasszal egy nagyalakú borítékot, benne egy sárga csekkel, annak ellenére, hogy évek óta elektronikusan nyújtom be az adóbevallásomat és emberemlékezet óta átutalással fizetek.

Végül még egy gondolat arról, mi szerepelt még az indoklásban. Eszerint a csomagküldő kereskedelmet azért vették be a válságadóba, mert így kívánták megakadályozni, hogy a nagyobb szereplők (gondolom itt a hipermarketekre kell gondolni) esetleg ide csoportosítsák át a hagyományos boltjaik forgalmát. A Klubrádióban megkérdezték tőlem, hogy vajon mire gondolhattak a törvényalkotók, amire az idő rövidsége miatt csak azt tudtam mondani: fogalmam sincs. Azóta viszont elgondolkodtam a kérdésen, és a következőre jutottam:
Első lehetőség: arra gondoltak, hogy a nagyobb szereplők a bevételeik könyvelésénél azok egy részét a csomagküldő kereskedelem rovatba fogják könyvelni, így kivonva az adó hatálya alól. Ahhoz, hogy ebből jelentős hasznuk legyen, elég nagy tételeket, mondjuk a forgalom 10-20 százalékát kellett volna így átcsoportosítani. Ez viszont nyilvánvaló és igen könnyen leleplezhető csalás, amihez még különlegesen nagy apparátus sem kell, pusztán a szállítási bizonylatokat kell bekérni, amik igazolják, hogy mondjuk x nagyáruház n millió csomagot szállított ki a békásmegyeri lakótelepre.
Második lehetőség: arra gondoltak, hogy a legnagyobb áruházláncok - ha már amúgy is a huszonegyedik században vagyunk és még adót is lehet vele megtakarítani - netán elgondolkoznak azon, hogy tényleg bevezessék az e-kereskedelmet, és így a bevásárlókocsikkal való péntek délutáni dodzsemezés helyett néhány kattintással elintézhessem a hétvégi nagybevásárlást. Most tekintsünk el attól a szembetűnő igazságtól, hogy egyrészt a szóban forgó cégek többsége 100 év alatt sem tudna egy ilyen innovációt hatékonyan megvalósítani (hiszen ha az e-kereskedelem tényleg olyan nagy üzlet, már rég megtehették volna), másrészt tökéletesen életszerűtlen, hogy Magyarországon a vevők jelentős tömegeit lehetne pikk-pakk az online vásárlásra rászoktatni! Ehelyett tételezzük fel, hogy tényleg megpróbálták volna, méghozzá némi sikerrel! Ebben az esetben viszont ezzel az adókiterjesztéssel sikerült megakadályozni egy bizonyára az egész világon nagy feltűnést keltő, párját ritkító innovációs hullámot, amely mellesleg tökéletesen bele is illett volna a szintén a kormány által kidolgozott digitális stratégiába, azaz a Digitális Magyarország Program-ba.
(Harmadik lehetőség: egyáltalán nem gondoltak semmire, de legyünk jóhiszeműek és ezt vessük el!)

Számos szervezet tiltakozását hallottam a válságadó kapcsán, miszerint fel vannak háborodva, hogy nem egyeztetett velük a kormány. Én a magam részéről nem tiltakozom és a SzEK.org elnökeként sem javasoltam a szövetség elnökségének, hogy tiltakozzunk. Szerintem a SzEK.org-gal való egyeztetés nélkül is világos, hogy amennyiben azt szeretnénk, hogy Magyarország valóban versenyképes, a digitális éra vívmányaival okosan élő, hatékonyan működő, vállalkozás- és emberbarát ország legyen, akkor nem rosszízű adókkal kell piszkálni az egyetlen dinamikusan növekvő, és teljes egészében az innovációra épülő ágazatot, hanem mondjuk azt kitalálni, hogy lehetne tanulni tőle. Tessék megnézni a magyar elektronikus közigazgatás állapotát és működését, majd kipróbálni néhány piacvezető e-kereskedő honlapját - mondjuk elektronikus számlázás és online fizetés szempontjából. Aztán megkérdezni e vállalkozások vezetőit, hogy mennyibe került és menyi ideig tartott nekik bevezetni ezeket a szolgáltatásokat, illetve mennyi költséget takarítottak meg velük!

Jó lenne már a homokdűnékbe fúrt alagutak, dombocskák közé épített viaduktok és a Hoover-híd áron tatarozott Margit híd helyett tényleg épeszű dolgokat látni ebben az országban...

Kell-e nekünk e-számla?

Amióta a SzEK.org-nál átálltunk az elektronikus számlázásra, rádöbbentem, hogy még szakmai körökben is előfordulnak olyanok, akiknek a fejében elég nagy a katyvasz az elektronikus számlázás mibenlétét illetően! Pedig már külön klubestet tartottunk a témáról, illetve beszéltünk róla a tavalyi és az idei e-kereskedelem konferencián is.

Elektronikusan előállított számla és e-számla

A katyvasz fő oka, hogy összekeveredik az elektronikus számla (e-számla) az elektronikus úton előállított számla fogalmával. Amikor elektronikus számlázást emlegetünk, sokan még az utóbbira gondolnak, azaz arra, amikor a számlát elektronikus úton, valamilyen számítástechnikai eszközzel (számlázóprogram, pénztárgép stb.) állítjuk elő, de papír alapon.

Az elektronikus számlázás viszont ma már nem csak azt jelenti, hogy a számla előállítása elektronikus úton történik, hanem azt is, hogy a végtermék egy elektronikus formátumú számla, azaz e-számla. Ebben az esetben a számla eredeti példánya egy elektronikusan hitelesített digitális állomány (fájl), aminek lehet kinyomtatható formátuma is (pl. PDF fájl), de minden kinyomtatott változat csak számlamásolatnak minősül, azaz egyenértékű egy hagyományos számlázási folyamat végén született, eredeti, papír-alapú számláról készült másolattal. Az e-számla eredeti példánya viszont az elektronikus fájl marad, függetlenül attól, hogy hány elektronikus másolat készült belőle.

PKI és EDI

E-számlából is kétféle lehet: PKI (Public Key Infrastructure) és EDI (Electronic Data Interchange) alapú. A kettőt nagyon leegyszerűsítve az különbözteti meg egymástól, hogy a PKI esetében elég, ha csak a kibocsátó kezeli a számlát elektronikusan, és ennek megfelelően nem is szükséges a számla befogadójának hozzájárulása; az EDI esetében viszont egy, a két fél által közösen kialakított és definiált, zárt elektronikus számlázási rendszerre van szükség. A két típus közül csak a PKI számlához tartozik elektronikus aláírás és időbélyegző; az EDI számla esetében a számlaadatok hitelességét a két fél által használt hálózat zártsága és az EDI protokoll használatából következő integritása biztosítja, ami kizárja a rendszerbe való külső beavatkozást. Az EDI rendszernek tehát azért nem alapfeltétele az elektronikus aláírás, mert lényegében két számítógép zárt kommunikációjáról van szó. A feleknek előzetesen, írásban kell megállapodniuk arról, hogy pontosan milyen formátumot használnak, továbbá részletes technikai specifikációt kell készíteniük az EDI üzenetekről és a rendszer használatáról.

A PKI alapú számlázásnak a B2C kapcsolatokban, az EDI számlázásnak pedig a B2B kapcsolatokban van jelentősége. Az e-kereskedelem szempontjából tehát inkább a PKI számlázás a lényegesebb, és a továbbiakban is elsősorban erről lesz szó.

Technikai feltételek

Bármilyen meglepő, de az elektronikus számla fájlformátumát semmilyen jogszabály nem írja elő! Lehet szöveges fájl, PDF állomány, de akár képfájl is (ha van rá ésszerű ok), sőt: akár egyszerre többfajta kimenet is lehetséges. Azt az állományt kell elektronikus számlának elfogadni, melyet a kibocsátó elektronikusan aláírt. A többi állomány ebben az esetben kizárólag az egyszerűbb kezelhetőséget (megjelenítést, adatfeldolgozást) szolgálja.

A SzEK-klubban dr. Czöndör Szabolcs (APEH) elmondta, hogy a 46/2007. PM rendelet felhatalmazása alapján kiadott APEH közlemény azt rögzíti, hogy milyen formátumban köteles az adózó az APEH-ellenőrzés során átadni a számlákat, de ez nem függ össze a számla kibocsátásának formátumával!
A megfelelő fájlformátum kiválasztásánál tehát nem is annyira az APEH közleményt kell figyelembe venni, hanem a többi jogszabályi követelményt. Ilyenek például a kontírozási információ elhelyezése, az elévülési ideig történő olvashatóság stb. A gazdasági életben több fajta megoldás alakult ki, melyek (a teljesség igénye nélkül) a következők:

• Elektronikusan aláírt XML fájl és a hozzá csatolt PDF dokumentum (mely a számla képi megjelenítését szolgálja). A kontírozási információt ebben az esetben az XML fájlhoz hozzáírják, majd az egész fájlt újból aláírják, és az összes fájlt megőrzik.
• Csak egy elektronikusan aláírt PDF készül, mely tartalmazhatja az APEH ajánlásnak megfelelő XML-t, de akár egy excel fájlt vagy teljesítés igazolást is. Kontírozásnál végig ehhez a fájlhoz fűzik hozzá a feldolgozási információkat.
• Az elektronikus aláírás és az elektronikus számla egyetlen speciális dokumentumban található, melyet egy speciális programmal lehet csak megnézni.

Befogadói oldalon természetesen papír-alapon is lehet kontírozni a számlát, de az elektronikus formátumot ettől függetlenül meg kell őrizni a törvényben meghatározott ideig.

Miért jó?

Az elektronikus számla legnagyobb előnye, hogy lényegesen olcsóbb az előállítása, kezelése, tárolása, célba juttatása, mint egy papír-alapú számlának. Minél nagyobb a számlaforgalom, természetesen annál nagyobb az elérhető megtakarítás is. Csupor Erik, a Vatera.hu ügyvezetője a VI. Elektronikus Kereskedelem Konferencián tartott előadásában például elmondta, hogy a cég számlakibocsátással járó költségei az elektronikus számlázás 2008. júliusában történt bevezetésekor több mint 93%-kal csökkentek! Azaz a júliusi számlázási költségek a júniusinak a 7%-át sem érték el! (Mellesleg úgy, hogy közben megnőtt a kibocsátott számlák darabszáma is, mivel korábban csak akkor állítottak ki számlát, amikor a fizetendő összeg elérte az ezer forintot.)

Hol érdemes használni?

Az e-kereskedelmen belül elektronikus számlázást lényegében mindenhol érdemes használni, bár amikor fizikai áruküldés is van, akkor a költségcsökkenés nyilván kevésbé látványos, mert valamilyen bizonylat mindenképpen utazik a csomaggal együtt. Persze már az is nagy megtakarítást tud eredményezni, ha a könyvelést állítjuk át elektronikus számlafeldolgozásra, így megspórolva a második példány kinyomtatását.
A leglátványosabb az eredmény viszont az elektronikus termékek vagy szolgáltatások értékesítésénél, ahol maga a teljesítés nem kíván fizikai kontaktust. Itt lényegében teljes egészében megszüntethető mindenfajta fizikai tevékenység, azaz a teljes ügyvitelt elektronizálni, és ezáltal nagy mértékben automatizálni lehet.

Megvalósult példák

Bár az Index nemrégiben megjelent cikke szerint hazánk - miért nem vagyok meglepve?! - Csehország és Oroszország mellett azon országok közé tartozik, ahol a lakosság körében: 76-80% azok aránya, akik a jövőben is postán szeretnék megkapni számláikat, mégis akadnak pozitív kezdeményezések a témában. Amellett, hogy több közműszolgáltató is bevezette az e-számlát (bár nem mindig könnyű hozzájutni, lásd ezt a posztot), teljesen logikus - bár mamutcégeknél mégis szokatlan - módon létrejött két online díjbeszedő is, az egyik a Díjbeszedő Zrt. vállalkozásában Díjnet.hu néven, a másik a Magyar Telekom vállalkozásában, Tavszamla.hu néven. Én az utóbbit használom, teljesen jól működik és magától értetődőnek tartom, hogy e-business-szel foglalkozóként ilyesmit használjak. (Minden sárgacsekkel szaladgáló kollégám most mélyen nézzen magába. :-))

És mi van a kis cégekkel? Akiknek ugyebár múltkor bátorkodtam azt tanácsolni: a XXI. században ne bénázzanak számlatömbbel. Nos, nekik is nyitva áll a lehetőség, anélkül, hogy tetemes beruházásba fognának: az általam használt Számlázz.hu, de tudomásom szerint több más online számlázórendszer is tud elektronikus számlát kiállítani.

30 milliárd számla

Barcsay Erik (BigFish) előadásában a VII. Elektronikus Kereskedelem Konferencián - ahol történetesen az e-számlázásban rejlő hatékonyságnövelési lehetőségről beszélt - kivetített egy diát, amin elképesztő számok voltak láthatóak.

Eszerint Európában kb. 30 milliárd számla készül évente! Ezek közül e-számla volt 2005-ben 304 millió, 2006-ban 421 millió, 2007-ben 730 millió, 2008-ban 1 milliárd és 2009-ben kb. 1,3 milliárd. Az EU számításai szerint 2012-ig kb. 6 milliárd darabra, azaz 20%-ra nő az e-számlák aránya. Ez több dolgot is jelent: egyrészt legalább 12 milliárd db. papírlappal kevesebb fogy majd 2012-ben, másrészt viszont 6 milliárd darabbal több elektronikus aláírást és időbélyegzőt fognak kibocsátani - azaz több fa marad életben, és vélhetően érdemes az e-számlázási iparágban helyet keresni.

Ne bénázzunk számlatömbbel!

Kézzel kitöltendő, önindigós számlatömböt ma már csak vízvezeték-szerelők, takarító kisiparosok, piaci kofák és vendéglátóipari muzsikusok használnak - gondoltam magamban, de nemrégiben találkoztam egy webes munkákból élő vállalkozóval, aki bizony még a klasszikus, sárga, 50x3 lapos Egyszerűsített készpénzfizetési számla című nyomtatványt töltögette számlaadáskor. Persze, akár respektálható érv is lehet, hogy évi egy-két tucatnyi számlánál nem éri meg számlázó-szoftvert venni, de ma már erre sincs szükség: az interneten több, ingyenes verziót is kínáló webes számlázóprogram található. (Más kérdés, hogy melyik mennyire megbízható.)

Mi az, hogy webes számlázóprogram?
Az első elterjedt web-alapú alkalmazás a webmail volt. Ma már rengetegen nem is használnak - adott esetben nem is ismernek - levelezőklienst, hiszen a szélessávú internet térhódításával az offline levelezés lehetősége jelentőségét vesztette. A tárhely mérete sem jelent már gondot: a Gmail-es postafiókok szinte megtölthetetlenek. A webes levelezést a Google-nak hála követte a naptár, a szövegszerkesztő és a táblázatkezelő webes változata, így ma egy kisebb vállalkozás - ha elég bátor és innovatív - könnyedén elvan kliensoldali Outlook meg Office nélkül.

A webes számlázóprogram ugyanazon az elven működik, mint a fenti példák: a gépre telepített szoftver helyett egy webes felületen keresztül használhatjuk a programot. Minden adatot egy szerver tárol központilag, de természetesen készíthetünk magunknak másolatot is. Az elkészült számlákat kinyomtathatjuk a saját nyomtatónkon, de akár PDF-ben is elküldhetjük a vevőnek, hogy nyomtassa ki ő saját magának. Ez ugyan egy APEH állásfoglalás szerint szabálytalan, de nem Magyarországon lennénk, ha szabályos lenne, hiszen egyszerűbbé tenné az életünket. Egyébként már jó pár éve nem tartozik a számla kötelező elemei közé a pecsét és aláírás, tehát ha a vevőnk kinyomtatja magának a PDF-et és beteszi a könyvelésébe, akkor akár tetszik az APEH-nak, akár nem, az egy tök szabályos számla lesz. (Mert hogy megállapíthatatlan, hogy szabálytalanul jött létre.)

Miért jó?
A webes programok fő előnyeként mindig azt szokták felhozni, hogy bárhonnan elérhetők, ahol van internetkapcsolat. A webes számlázó esetében ehhez még fontos tényezőként azt is hozzátenném, hogy platformfüggetlen! Ennek persze rövid távon csak az olyanok számára van jelentősége, akik nem használnak Windows-t, de egy számlázóprogram esetén érdemes belegondolni abba is, hogy hány éven keresztül kell megőriznünk a számla-fájlokat, és az előállításukhoz használt programot! A webes rendszernél viszont a program és a környezet adott, az üzemeltető gondoskodik nem csak a frissítésről és karbantartásról, hanem a biztonsági mentésről is.

A webes számla e-számla?
Nem feltétlenül! A webes számlázóprogramok alapértelmezésben ugyanolyan, papír-alapú számlát készítenek, mint bármely számlázó-szoftver, ami lokálisan, a gépünkön fut. De természetesen vannak olyan webes számlázóprogramok, amelyek tudnak e-számlát is előállítani.

Bízzam másra a bizalmas adataimat?
Mindenféle biztonsági aggályokat hallottam másoktól, pl. hogy így a cégem, vállalkozásom érzékeny adataihoz hozzáfér egy idegen; továbbá, hogy az adataim - az internet mégiscsak egy nyitott hálózat lévén - így nincsenek annyira biztonságban.
Az első aggályra azt tudom mondani: aki azt hiszi, hogy a Windows-os gépén nagyobb biztonságban vannak a fájljai, mint egy internetes szerveren (ahol általában nem Windows fut), az rettenetesen naiv. A másodikra pedig azt: szerintem számlatömböt ellopni, elhagyni sokkal egyszerűbb és mindennaposabb, mint szervert törni.
Egyébként vannak bizalmon és bizalmatlanságon alapuló társadalmak, érdemes megnézni, melyik milyen gazdasági teljesítményt nyújt. Amúgy semmi sumákság nincs a számlázásomban, kisebb veszteség, ha viszik az adataimat, mint amekkora kényelmetlenség egy számlatömb.

(Jómagam - és biztatásomra több ismerősöm is - a Számlázz.hu szolgáltatását használom, amely a fentieken túl még azzal az előnnyel is rendelkezik, hogy képes elektronikus számlát is előállítani.)

Online ügyeink

Úgy tapasztalom, az a közvélekedés, hogy Magyarországon még nem igazán indult be az online ügyintézés. Részben egyetértek az állítással, amennyiben az emberek (és a cégek) nem ismerik és nem használják (ki) a lehetőségeket, de legalábbis sokkal kevésbé, mint amennyire lehetne. Ám a kesergők szerintem többnyire ezt úgy értik: azért nem indult be az online ügyintézés, mert kevés rá a lehetőség. Ez viszont egészen egyszerűen nem igaz. Ma Magyarországon a közigazgatásban és a versenyszférában is elég sok ügyet el lehet már online intézni!

• Adóbevallás
  Több éve - ha jól emlékszem, 2006. óta - lehet elektronikusan adóbevallást benyújtani az APEH-nak. A cégek számára egy ideje már kötelező az e-bevallás, de a magánszemélyek is szabadon választhatják ezt a lehetőséget. Ráadásul nem csak a bevallást, hanem egyéb APEH-ügyintézéseket is lehet teljes mértékben online végezni. Pl. lehet jövedelemigazolást, nullás adóigazolást, folyószámla-kivonatot stb. online kérni - és kapni! Azaz a kért igazolást is elektronikusan kapjuk meg. Az ehhez szükséges keretprogram és a hozzá tartozó űrlapok az APEH weboldaláról ingyenesen letölthetők.
• Cégeljárás, cégadatok
  2008. július 1-től a cégbírósági eljárásokat teljes egészében elektronikussá tették: a cégalapítás, módosítási ügyek és a cégkivonat kiadása is elektronikusan történik. Maga a cégjegyzék teljes egészében nyilvános és ingyenes, azaz bárki bármely magyarországi cég nyilvános adatait lekérheti az e-cegjegyzek.hu oldalon. A bárki alatt természetesen az összes olyan szerv, hivatal, bank stb. is értendő, aki egyébként mind a mai napig kéri a 30 napnál nem régebbi cégkivonatot a mindenféle ügyintézésekhez. Megjegyzem, 30 napnál nem régebbi cégkivonattal simán meg lehet vezetni valakit, hiszen lehetett azóta akár tulajdonosváltás, ügyvezetőváltás, bármi, hogy kikértem a pecsétes papírt, miközben az online cégjegyzékben az aktuális adatok könnyedén ellenőrizhetők. Akkor tessék nekem elárulni, miért kérik mindenhol nyakra-főre a cégkivonatot???
• Magánügyek az ügyfélkapun keresztül
  Lakcímkártya, útlevél, személyi, forgalmi, anyakönyvi kivonatok - és még egy csomó minden ügyintézéshez lehet okmányirodai időpontot kérni, és több ügyben az ügyintézést is online elindítani. Ezen kívül fontos információkat tudunk megtekinteni saját magunkról. Pl. tudjuk ellenőrizni, hogy a munkaáltatónk tényleg rendesen bejelentett-e minket; megnézhetjük, hogy milyen orvosi ellátásokat számoltak el utánunk az OEP felé, de az összes nekünk felírt gyógyszer listáját is megtaláljuk, benne a gyógyszertámogatás mértékével. Jómagam például 2005-től a mai napig 27.523 Ft értékben vettem igénybe orvosi ellátást és 1.722 Ft gyógyszer-támogatás szerepelt az általam 5 év alatt elfogyasztott gyógyszerekben. Ehhez képest ennek az összegnek több mint a dupláját fizetem - havonta!

Tény, hogy ezek a szolgáltatások nem piacszerűek, hiszen a hivatalnak nem kell versenyeznie a fogyasztók kegyeiért. A weboldalak, a programok és a hozzájuk tartozó leírások is nagyon célszerűre vannak hangolva, nem kifejezetten csábítanak a használatra. Érdekes módon egyébként a versenyszférában sem sokkal jobb a helyzet: az online intézhető ügyekhez tartozó felületek elég nehézkesek, legyen szó biztosításkötésről, villanyszámla-fizetésről vagy online banki ügyintézésről. Csak felsorolásszerűen néhány példa, mit intézek - bizonyára sokad-magammal - online:

• Az összes banki ügy, az átutalástól kezdve a beszedési megbízáson át a pénzváltásig.
• Villanyszámla, telefonszámla elektronikusan jön és így is fizetem a Távszámla.hu szolgáltatásán keresztül. A gázszámlát pedig közvetlenül a Gas.hu-nál, az internetes gázszolgáltatómnál intézem.
• Biztosítások: KGFB, Casco, utazási biztosítás: Netrisk.hu
• Utazási ügyek repjegytől a szállásig.
• Autópálya-matrica vásárlás az OTPdirekt-en keresztül.

Hirtelen nem is tudok olyasmit mondani, amit feltétlenül szeretnék online intézni, de nem lehet. A szolgáltatóimat eleve aszerint választom ki, hogy van-e lehetőség az ügyeket távolról intézni - lehetőleg már magát a szerződéskötést is. Persze ez nem igaz a hivatali ügyekre! Szuper lenne, ha elmondhatnám: az elmúlt tíz évben okmányirodában vagy földhivatalban is annyit jártam, mint bankfiókban, de ez sajnos nem igaz. Bankfiókban átlagban évente legfeljebb egyszer járok, okmányirodában pedig csak idén voltam már legalább ötször.

Mindez azért jutott eszembe, mert a VII. Elektronikus Kereskedelem Konferenciát megnyitó Bálint Ákos (NFÜ Közigazgatási Reform Programok Irányító Hatóság, főigazgató) előadásában az e-közigazgatás és e-kereskedelem kölcsönhatásairól beszélt. Bíztató, hogy akad egy ember a közigazgatásban, aki látja: ez a két terület szorosan összefügg egymással. Ha az embereknek lehetőségük van az interneten nagyon olcsón repülőjegyet venni, akkor bármennyire is idegenkedtek korábban esetleg, le fognak ülni a gép elé, és ki fogják próbálni az online repjegy-vásárlást. Ha idegtépő okmányirodai sorbaállás helyett otthonról el tudják intézni a lakcímkártya cseréjét, megpróbálkoznak a szolgáltatás használatával. A két terület nyilvánvalóan erősíti egymást. További áttörés akkor történhet, ha ezek a lehetőségek integráltan is megjelennek a mindennapi életünkben. Például egy hitel-ügyintézésnél online kitöltöm a hitelkérelmet, az adószámom alapján a bank rendszere az APEH-tól online megkéri az adóigazolást, az OEP-nél leellenőrzi a munkaviszonyomat (hiszen ha fizetnek utánam járulékokat, akkor van munkaviszonyom), céges hitelnél online lekéri a cégbírósági nyilvántartásból a cégadatokat. Mi kell még? Ja, egy friss közmű számla: ennek sincs akadálya, több elektronikus számlát is tudok küldeni... Ehhez képest ma mi a valóság? Az, hogy az elektronizáltság sokszor csak akadály, mert mit kezdene ma egy bank az elektronikus villany-, gáz- vagy telefonszámlámmal? És akkor arról még ne is beszéljünk, hogy mi lenne, ha a hitelszerződést távolról, elektronikusan szeretném aláírni...

Szóval van még bőven hova fejlődni! De fenntartom azt, amivel kezdtem: a helyzet egyáltalán nem rossz, és ha megvalósulnak a már most folyamatban lévő fejlesztések (pl. földhivatal, illetékfizetés online), még jobb lesz. Az pedig már rajtunk, e-kereskedőkön is múlik, mennyire leszünk képesek ezeket a lehetőségeket a saját szolgáltatásainkba integrálni, mert jelenleg sok mindent nem használunk, amit pedig már lehetne.

A hetedik

Ma kora délután véget ért a VII. Elektronikus Kereskedelem Konferencia a SzEK.org szervezésében. A szövetség hagyományos tavaszi szakmai seregszemléje a Hatékonyság/hatás címet viselte, és arról szólt, hogy milyen eszközökkel növelhető tovább az e-kereskedelem - természeténél fogva eleve meglévő - hatékonysága. A témát szervezeti, logisztikai, ügyfélszolgálati, pénzügyi, marketing szempontból jártuk körbe, aztán volt szó a főleg Facebook és Twitter kulcsszavakkal jellemezhető social media térnyeréséről, kihívásairól, illetve a második napon, ma délelőtt, a nők erősödő szerepéről az interneten és az e-kereskedelemben.

A digibiz.hu online tudósítása folyamatosan nyomon követte a másfél nap eseményeit, érdemes elolvasni az összefoglalót. Ezen kívül valószínűleg számos blogbejegyzés fog még születni lecsengésképpen. A következő napokban én is szeretnék majd néhány gondolatot jobban kifejteni a konferencia kapcsán. Részben beharangozásként (részben magamnak, hogy el ne felejtsem) álljon itt, hogy mikről akarok majd írni:

• e-közigazgatás és e-kereskedelem kölcsönhatásai, lehetőségei, illetve valami, ami nagyon idegesít; (Tovább)
• mennyi az annyi? a 99 milliárd, ami benne van és ami nincs benne (pl. Vatera); (Tovább)
• e-számla (erről már amúgy is régóta akarok írni) (Tovább)
• Három mesterlövész, egy célpont - érdekes, háromszereplős, párbajszerű előadás volt, benne egy megválaszolatlan kérdéssel, amit szerintem meg lehetett volna válaszolni - én megpróbálkoztam vele. (Tovább)
• Női szakasz: a Meroving előadása arról a mérésről, amit a SzEK.org rendelt meg tőlük. Azt a kérdést kellett megválaszolniuk szemkamerás vizsgálatuk segítségével, hogy a nők másképp használnak-e egy weboldalat, mint a férfiak. Az eredmény elég meglepő volt. (Tovább)

És amiről bővebben nem fogok írni, de a beszámolókban utána lehet olvasni, illetve egy-két szót mindenképpen érdemel:

• Nagyra becsülöm Perger Pétert, a Netpincér atyját, azon kevesek közé tartozik, akik a kezdetektől ott voltak a hazai e-kereskedelemben, és mindig nagyon jó ötletei voltak. Most a torkoscsütörtökről és a Magyarország kedvenc étele megválasztásáról beszélt. Összevissza három dia volt a prezije, de a mondandójában bőven volt tartalom. Mindkét akcióról egyébként részletes esettanulmány készült, amik bárki számára elérhetők a Klikkmánia weboldalán.
• Egy másik, ugyancsak szinte mindenki által ismert sikeres marketing-akcióról, a Vatera.hu Vera-kampányáról számolt Gerő Viktor egy szintén nagyon izgalmas, és döbbenetes adatokkal tűzdelt előadásban.
• Doransky szekció-bevezető előadása a közösségi médiáról - nagyon keresőmarketinges volt a megközelítés, ami nem baj, végül is szakmázásról volt szó, de vártam volna kicsit többet a filozófiáról. Saját idevonatkozó gondolataim itt olvashatók.
• A Női szakasz említett merovingos előadása mellett a Marquard Média Magyarország igazgatójának, Margaret Ann Dowling-nak a hagyományos, nyomtatott média és az internet kölcsönhatásait, együttműködési lehetőségeit taglaló beszámolója volt a másik fénypontja. A jól megszerkesztett, inspiráló gondolatmenet mellett az is magával ragadta a közönséget, ahogy az ír üzletasszony angollal gyakran keveredő magyarsággal, nagy lelkesedéssel és tárgyismerettel adta elő mondandóját. Az már önmagában is nagyon tiszteletre méltó (és elég szokatlan), hogy egy idegen országból érkezett menedzser mindent megtesz a könnyűnek nem éppen nevezhető magyar nyelv elsajátítása érdekében.

Folyt köv. (Most jól beharangoztam magam, ezek után nem lóghatok!)

Kapcsolódó cikkek:

• Online ügyeink
• Várakozáson felül alakult az e-kereskedelem forgalma 2009-ben
• Kell-e nekünk e-számla?
• Reklám a Facebookon - Lehet-e BAR-listára szűrni?
• Nem hozza lázba a nőket a grafika

Lomha mamutok: Vodafone

Elmesélem, hogy képzelem én mondjuk egy céges mobil-előfizetési szerződés megkötésének menetét:

1. Beírom a böngészőbe az adott szolgáltató webcímét.
2. Klikkelek az Új előfizetés gombra
3. Kitöltöm az online űrlapot, nyomok egy Küldés gombot
4. Kapok egy visszaigazolást, hogy a kérelmemet fogadták, és ettől kezdve többféle folytatás is elképzelhető, attól függően, hogy új előfizetést kötöttem, vagy egy régi számhoz tartozót módosítottam. Vegyük az utóbbi esetet:
5. Arra a számra, amihez kapcsolódóan a módosítást kezdeményeztem, kapok egy visszaigazoló SMS-t, amivel meg tudom erősíteni, hogy a szám az enyém és tényleg én akarok előfizetést módosítani.
6. Kapok egy számlát vagy valamilyen bizonylatot (természetesen elektronikusan!), amely alapján a cég hivatalos bankszámlájáról online átutalok egy adott összeget a mobilszolgáltató számlájára. Ezzel azt is igazoltam, hogy a cégnél, amelynek a nevében az előfizetést kezdeményeztem, utalásra, azaz aláírásra, cégjegyzésre jogosult személy vagyok.
   

Az én forgatókönyvemben, mint látható, nem szerepel cégkivonat, aláírási címpéldány, eredeti bankszámlaszerződés, három hónapnál nem régebbi bankszámlakivonat, a cég székháza portásának születési anyakönyvi bizonylata, a kutyám oltási bizonyítványa és más hasonló rém fontos dokumentumok. Miért is kellenének ezek? A cégkivonat bárki számára ingyen megtekinthető az interneten, még ügyfélkapu regisztráció sem kell hozzá! Az aláírási jogosultságom az átutalással ellenőrizhető. A többit meg hagyjuk...

Nézzük, hogy történik mindez Magyarországon, 2009-ben, a Vodafone-nál!

Háklis user vagyok, aki zsigerből utál befáradni bármely szolgáltató ügyfélszolgálatára, kérjék bármilyen mézesmázosan, ezért aztán minden ilyen aktusra nagyon alaposan felkészülök. Felpattanok a Vodafone weboldalára, ahol találok is egy olyan üzleti tarifacsomagot, amilyet tudtommal egyik konkurens sem kínál. (Bár megérdemelnék, hogy erről hallgassak.) Amúgy a Vodafone oldalán valamilyen, számomra követhetetlen gondolatmenet folytán egy csomó tartalom képfájl formájában van elhelyezve, gondolom, nehogy véletlenül a keresők beindexeljék. A részletesebb ismertetők pedig letölthető pdf-ekben olvashatók, ami bizonyára kényelmes a marketingosztálynak, de a felhasználóknak aligha. Hagyjuk... Klikkelek az Útmutató az előfizetésekhez oldalra, ahol meg is találom a tudnivalókat - persze egy jpg-ben.

Oké, összeszedek mindent. A biztonság kedvéért cégkivonatot és alapító okiratot is viszek. Mivel az eredeti bankszámlakivonat kifejezés jobb családokban káromkodásnak számít, felhívom az ügyfélszolgálatot, hogy ha valaki netbankol és csak pdf-kivonata van, jó lesz-e kinyomtatva. Megkérdezi a főnökét - mégiscsak nemzetbiztonsági ügyről van szó -, majd kis zenehallgatás után megnyugtat, jó lesz. (Akkor tessék mondani, miért van odaírva, hogy eredeti? Bizonyára tömegesen hamisítanak az emberek bankszámlakivonatokat, hogy ezáltal jussanak rendkívül előnyös mobil-előfizetéshez.) Még azt is megkérdem, hogy az Előfizetői jogviszony átírásánál mi a teendő, ha magánszemélyről cégre megy, mivel a letölthető dokumentumban magánszemélyre vonatkozó adatok szerepelnek (név, lakcím, okmányszám). Újabb zene, majd a válasz: semmi gond, be lehet írni a cégadatokat is. (Tessék figyelni, ennek még lesz jelentősége!)

A szükséges iratokkal (bőségesen) felszerelkezve elindulok a hozzám legközelebb eső Vodafone szaküzletbe. Itt az iratok kiteregetése után a kisasszony elkezdi a folyamatot. Leteszem elé a meghatalmazást, amelyben a lányom - mert az ő nevén van az általam használt telefon, ez egy másik Vodafone-sztori, hogy miért - két tanúval hitelesítve meghatalmaz, hogy a meglévő számhoz tartozó előfizetést módosítsam. Zörgeti egy kicsit a klaviatúrát, rángatja az egeret, húzza a száját: nem megy a rendszer. Reboot, telefon a helpdesknek, sajnálkozás. Vissza tudok-e jönni hétfőn? Tessék mondani, hogy gondolhatja 2009-ben egy versenypiaci szereplő, hogy az ügyfelet megkérheti, jöjjön vissza hétfőn, mert most épp beszart a rendszer? Nem, kezicsókolom, én MOST szeretnék előfizetni. Mondja, hogy a többi boltjukban is ez van, de ha egy másik viszonteladóhoz megyek, ott lehet, hogy nem lesz gond. (Ebből úgy tűnik, nem a Vodafone saját értékesítési rendszerével, hanem a disztribútor rendszerével van a gond.) Megtudom, hogy a környéken melyik szaküzlet az, amelyik nem hozzájuk tartozik, és átmegyek oda (+10 km).

Az új helyen is ugyanúgy kezdem: kiteregetem a papírokat. A vidám kisasszony rögtön közli, hogy ha nincs itt személyesen az előfizetés tulajdonosa, akkor nem megy az átírás, úgyhogy a meghatalmazással kitörölhetem... Ez vicces, mondom, mert egyrészt a Vodafone weboldalán az áll: "Az (...) előfizetés tulajdonjog átruházáshoz mostantól elegendő csak az új tulajdonosnak (kiemelés tőlem) befáradni valamelyik márkaboltba amennyiben (sic!) a lemondó nyilatkozatot a régi tulajdonos kitölti és két tanuval aláíratja." Másrészt az előző üzletben már épp ebbe fogtunk volna bele, ha le nem rohad a rendszer. Igen, ez most változott meg, mondja a hölgyike, most már csak személyesen lehet ezt intézni. A biztonság kedvéért mellékelek egy screenshotot: ma ez az állapot a weboldalon, azaz pont az ellenkezője annak, amit a Vodafone szaküzletben a CI-nak megfelelő piros egyenpólót viselő értékesítő állít.

Ezek után még szinte nevetve közli, hogy ha máshol nem ment a cucc, akkor náluk sem fog valószínűleg. Aztán mégiscsak elkezdi berögzíteni az adatokat az átadott papírokról. Az átírás ügyében nem sikerül dűlőre jutni, pedig kérem, hívja fel az ügyfélszolgálatot és kérdezze meg, de erre valami olyasmit reagál, hogy jobb ha nem tudom, mekkora hülyeségeket szoktak mondani az ügyfélszolgálatosok. Később az is kiderül, hogy ezek szerint a Vodafone weboldala is hülyeségeket állít, merthogy a leányzó közli, a bankszámlakivonatra semmi szükség nincs - így aztán végül tök mindegy, hogy eredeti vagy sem.

Az adatfelvétel során eljutunk a számlázáshoz: mehet-e a számla a cég címére - kérdi a hölgy. Mondom, persze, hogy mehet, de úgy tudom, lehet elektronikus számlát is kérni. Persze, lehet, válaszolja. Csak azt nem értem, miért nem ajánlja fel eleve? Bizonyára a Vodafone nem motiválja a partnereit, hogy az e-számlázást erőltessék, pedig annak a költsége töredéke a papírszámla költségének. De nem, a dolog ennél is bonyolultabbnak tűnik, mivel ezen a ponton jó tíz percre megakadunk. Konzultáció a kollégával, majd az üzletvezetővel, majd telefon. Az eredmény: az e-számlát csak akkor tudja nekem aktiválni, ha megrendelem a MobilWeb szolgáltatást is. Vagy ha ezt nem szeretném, akkor ő most normál számlázást állít be nekem, és ezt később bármikor tudom módosítani e-számlázásra. Magyarul: arra nincs lehetőség, hogy eleve e-számlát kérjek! Istenem, hol egy naptár!?

Kedves Olvasóm, bocsáss meg nekem, hogy visszaélek a türelmeddel, de még nincs vége a sztorinak! Ugyanis ezek után még azzal is sikerült megakasztanom a Vodafone üzletmenetét, hogy - miután muszáj volt új számmal vásárolnom az előfizetést - úgy döntöttem, új telefonkészüléket is szeretnék. A leányzó - akivel ennyi idő alatt akár már a második randinál is tarthattunk volna, de nyugi, meglesz ez is - szemmel láthatóan nem nagyon örül neki, hogy ilyen macerás ügyfél vagyok. Készüléket nem ajánl egyáltalán; nemhogy az igényeimet nem próbálja meg felmérni, de az sem érdekli, aminek magamtól adok hangot. Mindegy, végül veszek valami drága szart, amit egész életemben utálni fogok, csak legyünk már túl az egészen. De itt még nincs vége a csapásoknak: a kislány megint szinte boldogan közli, kártyával nem fizethetek, sőt, megnyugtatásul hozzáteszi, az egész Vodafone hálózatban nem lehet sehol kártyával fizetni! Ekkor már röhögök csak az egészen. Bizonyára nem fér bele az árrésbe a banki jutalék - ezt az érvrendszert általában vidéki kocsmárosok és temetői virágárusok szokták használni, de könyörgöm, a Vodafone egy nemzetközi vállalat, ezen kívül mobilszolgáltató, akinek az elektronikus szolgáltatások terén mindenben élen kéne járnia! (Mellesleg a végén meg, amikor 15.000 Ft-ot zárolnak a számlámon fedezetként, hátha nem fizetek majd rendesen, hirtelen előkerül egy POS terminál, és kiderül: számlabefizetés lehetséges kártyával! Csak vásárláshoz nem lehet használni! Ésszerű: az ügyfél, aki nem képes online átutalni a számla ellenértékét, az majd tutira inkább bemegy egy Vodafone üzletbe, hogy ott kártyával fizesse ki a sárga csekkjét!)

Ugye nem hiszi senki, hogy ezt még lehet fokozni? Hát lehet! Ugyanis az egész folyamat végén, miután mindent kitöltöttünk, lefénymásoltunk, elbattyogtam egy automatához pénzt kivenni és már csak az lett volna hátra, hogy a leányzó kinyomtassa a szerződést - a Vodafone rendszere lefagyott és a szerződést mintegy 20 perces próbálkozás után sem sikerült kinyomtatni. A leányka szakadatlan boldog mosollyal elnézést kért, és megkérdezte, vissza tudnék-e menni hétfőn, addigra biztos jó lesz a rendszer. Mivel nem szeretnék kemény szavakat használni, ezért inkább erre nem mondok semmit. Végül abban maradtunk, hogy én elmegyek a dolgomra, és ha sikerül még aznap nyomtatni, felhív. Így is történt, estefelé hívott és végre hozzájutottam a céges előfizetéses telefonomhoz (megvolt tehát a második randi).

Az akció összesen 4,5 órát vett igénybe! És persze csak azért jutottunk el idáig, mert most a szakmai kíváncsiság hajtott és előre elhatároztam, bármilyen akadályba is ütközöm, csakazértis végigcsinálom! Ugyanis az elmúlt 5 évben már 3x szerettem volna Vodafone előfizetési szerződést kötni, de minden alkalommal hasonló szerencsétlenkedésbe ütköztem, és általában 10-20 perc után feladtam.

Kedves Vodafone: az evolúció kegyetlen dolog. A változó körülményekhez alkalmazkodni képtelen lomha mamutok sorsa közismert. Kihalnak.

B2C és társai - betűmágia

Röpködnek a szakkifejezések a fejünk fölött, mi pedig értetlenül bámulunk és próbálunk úgy csinálni, mintha értenénk, miről van szó. Ismerős a helyzet? Szeretnék megnyugtatni mindenkit: sokszor a nagyban bítubí-ző, bítuszí-ző partnereink sem tudják pontosan, miről beszélnek.

Az e-businessben használatos rövidítések (pl. B2C, C2C) angol eredetűek,a bennük szereplő kettes számnak semmi köze a matekhoz, az angol two (kettő) és to (-nak, -nek) hangzásbeli azonosságára épül. A rövidítésekkel azt jelöljük, hogy szereplők szerinti osztályozásban milyen típusú elektronikus üzleti folyamatról van szó. Ezek közül nem mind számít e-commerce-nek, azaz elektronikus kereskedelemnek, csak azok, ahol az üzleti folyamat egyúttal értékesítés is. (Részletek itt: Mi az elektronikus kereskedelem?)

Az alábbiakban következzék egy rövid összefoglaló az összes vonatkozó rövidítésről:

A2A

• administration to administration - államigazgatás az államigazgatásnak
• elektronikus államigazgatás, a hivatalok egymás közötti folyamatainak online támogatása (pl. önkormányzati informatikai rendszerek)
  

A2B és A2C

• administration to business és administration to customer (néha consumer, de a customer itt pontosabb) - államigazgatás az üzletnek (értsd: üzleti szférának) és államigazgatás az ügyfélnek
  
• az elektronikus közigazgatás vállalatok és magánszemélyek részére nyújtott szolgáltatásai (pl. az E-Magyarország Ügyfélkapu-n keresztül történő ügyintézések: elektronikus adóbevallás, cégeljárás, okmányirodai ügyek indítása, betegéletút lekérdezése stb.)
  

B2A

• business to administration - üzlet az államigazgatásnak
  
• elektronikus (nagy)kereskedelem - e-közbeszerzés

A fenti három rövidítést néha alkalmazzák úgy is, hogy az A helyett a G (goverment: kormányzat) szerepel (tehát G2G, G2B stb.), de ez kevésbé pontos, mivel kormányzat alatt általában a központi kormányzatot (kormány, minisztériumok és egyéb kormányintézmények) értjük, amibe elvileg nem tartoznak bele pl. az önkormányzatok, bíróságok, a jegybank, de a parlament és intézményei sem. A kormányzat és közigazgatás fogalmi megkülönböztetésének természetesen van létjogosultsága, de az elektronikus folyamatok szempontjából nincs különösebb jelentősége.


B2B

• business to business - üzlet az üzletnek
• vállalatközi elektronikus folyamatok, amik lehetnek kereskedelmi tranzakciók is, de nem feltétlenül azok
  
• B2B kereskedelem a termékek és szolgáltatások értékesítése az eladó (értékesítési pont) és a vevő között (point to point)
  
• B2B kereskedelem történhet aukciós piactereken keresztül is
• B2B szolgáltatások: pl. elektronikus számlázás (e-számla), elektronikus hitelesítési eljárások (digitális aláírás, tanúsítvány, időpecsét), online ügyvitel, könyvelés stb.
  

B2C

• business  to customer (néha ezt is consumer-ként oldják fel, mindkét forma elfogadható) - üzlet az ügyfélnek (fogyasztónak)
• általában az elektronikus/internetes kereskedelem alatt a köznyelv a B2C-t érti
• webáruházakon, webshopokon keresztüli online kiskereskedelem 
• az értékesített áru lehet termék, de szolgáltatás is (pl. utazás-értékesítés)
• ide tartoznak az elektronikusan fogyasztható termékek is (pl. szoftverletöltés, online zene- vagy filmáruház, videotéka stb.)
• Elektronikus szolgáltatások (pl. online játékok, társkereső oldalak; internetes rádió- vagy zenehallgatás, illetve film- vagy tévénézés, amikor nem letöltöm a zenét vagy a filmet, hanem online stream formájában nézem)
  

C2C

• consumer to consumer - fogyasztó a fogyasztónak
  
• fogyasztók egymás közötti árucseréje (értékcseréje) aukciós és hirdetési oldalakon keresztül
• ebben az esetben az internetes vállalkozás nem folytat kereskedelmet, csak platformot biztosít az ügyfelek számára az egymás közötti kereskedelemhez
• a bevétel forrása a közvetítői jutalék
  

Most, hogy már ismerjük a varázsszavakat, tegyük fel a kérdést magunknak: belevágjunk? (Klikk, ha igen!)


Akit további részletek érdekelnek (és bármely egyéb rövidítés feloldása), látogassa meg a www.rovidites.hu weboldalt. Régi, patinás hely, főhajtás az alkotóknak.

Köszönöm a GKIeNET segítségét az összeállíás elkészítéséhez.

Kompetenciák

Az alábbi témákban vállalok tanácsadást e-kereskedelemmel foglalkozó, vagy e-kereskedelem bevezetését tervező cégek, vállalkozások számára. Eddigi tanácsadói megbízásaimról további információkat talál a Referenciák között.

E-kereskedelem bevezetését tervező vállalkozásoknak:

• E-kereskedelem bevezetésének tervezése, előkészítése
• Piacelemzés, üzleti stratégia (bővebben >>)
  
• Internetes stratégia, értékesítési- és marketingstratégia kidolgozása (bővebben >>)
• E-kereskedelmi folyamatok tervezése
  
• E-kereskedelem illesztése a vállalati folyamatokba
• Értékesítés-támogató eszközök tervezése
• Webáruház-készítés projekt szakértői támogatása
  

E-kereskedelmet folytató vállalkozásoknak:

• Bevételnövelés, konverziónövelés
• E-kereskedelmi folyamatok hatékonyságnövelése, automatizálása 
• Fejlesztések tervezésével kapcsolatos szakértői munka az alábbi témákban:
• online fizetési módok bevezetése
• logisztika automatizálása
• szállítói integráció
• e-számlázás
• Folyamatos üzleti tanácsadás, menedzsment-támogatás, döntéselőksézítés

Vegye fel velem a kapcsolatot! (klikk)

Kapcsolódó oldalak:

• E-commerce tanácsadás
• Webáruház stratégia és üzleti terv 
• Referenciák