2000. szeptember 8., péntek

Tudod a jelszót?

Beszélgetés Barna Imre műfordítóval

Barna Imre
Mond Önöknek valamit az a név, hogy Brachfeld Szigfrid? A fiatalabbaknak valószínűleg nem sokat... Brachfeld Szigfrid zseniális humorista volt valamikor az átkosban, aki osztrák származású lévén jellegzetesen törte a magyar nyelvet. Egyik leghíresebb kabarészámában azt meséli el, hogyan próbálta bevezetni magyarul tanuló német barátját nyelvünk rejtelmeibe (vagy dugalmaiba?). Azóta tudjuk, hogy a rakodópart lehet teszedőpart is, a dugóhúzó pedig rejtővonó. Vajon lehet-e olyan számítógépprogramot írni, amely tudja mikor kell a tenni vagy a rakni, a rejteni vagy dugni, a húzni vagy a vonni igéket használni? Hol a határa az automatizálható emberi tevékenységeknek? Van már sakkprogram, ami képes volt megverni Kaszparovot, de vajon lesz-e valaha olyan program, amely képes lesz lefordítani a Háború és békét? Vagy akár megírni...?
Ezekről a kérdésekről beszélgettünk Barna Imre író, műfordítóval, akinek nevéhez sok más mű magyarítása mellett Umberto Eco három “egyetlen” regényének fordítása is fűződik, köztük A Foucault-ingá-val, melyben kulcsszereplő az Abulafia nevű számítógép, amely folyton azt kérdezi: “Tudod a jelszót?”

2000. június 15., csütörtök

A bonzisztortól a szuperpapírig

Beszélgetés Vámos Tibor akadémikussal


A Finálév sorozat első évében olyan ismert közéleti szereplőket - tudósokat, művészeket, értelmiségieket - kérdeztünk a számítástechnikáról, internetről, akik - többnyire csak felhasználókként, vagy az „első viziten” épphogy átesett ismerkedőkként - a másik oldalról, saját speciális szakmai szemszögükből alkottak véleményt a világot átformáló informatikai forradalomról. A sorozat 2000. évi folytatásában - miután januárban tisztáztuk, hogy ez még a huszadik század - elsősorban az innenső oldal prominenseivel ülünk le beszélgetni, akik foglalkozásszerűen űzik a számítástechnikát, és belülről látják a hirtelen ránk szakadó információs társadalom napos- és árnyoldalait.

2000. június 12., hétfő

Nyelvemben élek - A nyelvhasználat felelősségéről

Kényelmetlen érzés csiklandozza lelkiismeretemet a hangzatos szólamokkal kapcsolatban: azért emlegetjük ezeket, hogy elhárítsuk magukról a felelősséget. Amikor azt mondjuk valamely sorscsapásra: "Isten nem ver bottal" - tulajdonképpen azt akarjuk érzékeltetni: e sorcsapás megtörténtéhez nekünk az égvilágon semmi közünk; a helyzet tőlünk függetlenül alakult ki, mi csupán annyit tehetünk, hogy szenvedő ábrázattal viseljük a következményeket.

Ezt éreztem Szalay Dániel cikkét olvasva a kis „i” nagy „I” kérdéséről (Internet Kalauz, 2000. június), aki idézettel kezdi írását: "Nyelvében él a nemzet!" Vállalva a fejemre zúduló átkokat, kénytelen vagyok elmondani: szerintem ez egy üres szólam; s ezzel nem az igazságtartalmát, hanem a neki tulajdonított jelentés érvényességét kérdőjelezem meg. Érvénytelen szólam, mert a személyes felelősséget áthárítja a megfoghatatlan, általánosított nemzetre, mintegy azt hangsúlyozva, hogy én, szegény szerencsétlen tagja a nemzetnek, egyedül nem tehetek semmit, szemben a nemzet intézményes képviselőivel, az állammal, az egyházzal, az iskolával, akik nem tanítják meg a gyerekeket magyarul; és szemben a nemzet testén élősködő bankokkal, internetszolgáltatókkal, szoftvergyártókkal, akik pedig módszeresen rombolják a nyelvet. Érvénytelen szólam, mert eredeti szövegkörnyezete ma már nem közismert, így az eredeti gondolat sem, mely egyébként Horváth Cyrilltől, a budapesti piarista gimnázium egykori igazgatójától származik - aki mellesleg posztját az 1848-49-es szabadságharc leverése után, az akkori hatalom támogatásával töltötte be -; és így hangzik: "...hogy nyelvében él a nemzet, s hogy a nemzetek dicstelenül s örökre csak úgy enyészhetnek el, ha önmaguk lemondanak életükről, jogaikról, s tunya tespedéssel hanyagolják el önerőik kifejtését s megizmosodását". Ugye mennyire más így az értelme? Persze ezt csak egy kollaboráns paptanár mondja, de talán éppen ez a lényeg: a sértett emigráció helyett ő inkább maradt a helyén, s figyelmeztette diákjait, "...hogy a nemzetek dicstelenül s örökre csak úgy enyészhetnek el, ha önmaguk lemondanak életükről, jogaikról, s tunya tespedéssel hanyagolják el önerőik kifejtését s megizmosodását". Nem hiszem, hogy e jámbor szerzetes ezzel azt akarta volna mondani, hogy utcára kell vonulni a Habsburg uralom németesítő politikája ellen; Cyrill atya a "tunya tespedés" ellen szólt, azaz önmagunkkal szembeni harcra szólított. (Mellesleg, aki olvasta az Internet Kalauz éppen egy évvel ezelőtti számában a Gazda Istvánnal készült beszélgetést, tudhatja, hogy a Bach-korszakról tanított, az oktatás erőszakos németesítéséről szóló fejezet: történelmi legenda; ugyanis 1850. és 1859. között egyetlen darab német nyelvű tankönyv sem jelent meg Magyarországon, csak az erről szóló rendelet született meg.)

Miként lehet mindezt a mára alkalmazni? Például úgy, hogy kapcsoljuk ki a leggyakrabban használt szövegszerkesztő nyelvi és nyelvtani ellenőrző szolgáltatását, és próbáljunk meg magunktól helyesen írni! (Ettől még ellenőrizhetjük magunkat pl. az F7-es billentyű lenyomásával.) A javításokban gyakran előforduló nyilvánvaló hibákat könnyű kiszűrni, de a program rendszeresen kijavít olyasmit is, amit ösztönös nyelvérzékünkkel helyesen írunk le, de hallgatunk a szoftver javaslatára, és hagyjuk magunkat átverni. Ilyenkor nem kéne tunyaságba süppednünk, és ha magunk bizonytalanok vagyunk, hát emeljük le a polcról az analóg kultúra idejéből ránk maradt helyesírási tanácsadót, és nézzük meg mit ír!

Más kérdés, hogy a nyelv nem merev képződmény, hanem folyamatosan változik, igazodik a gondolkodás fejlődéséhez, fogalomkincsünk bővüléséhez; tehát a tanácsadó szótár nem mindig tud eligazítani. Ugyanakkor vannak szabályok, amik a változásoktól függetlenül érvényesek - és most jutottunk el a kiinduláshoz, az internet írásmódjához. E szót a leggyakrabban használt szövegszerkesztő hetes verziója nem az Internet, hanem az interned vagy internét kifejezésekre javítja, és csak a következő kiadásba került be a nagy „I”-s változat. Elképzelhetőnek tartom, hogy a helyesírási javítóprogram készítői megkérdeztek egy nyelvészt, mielőtt állást foglaltak az Internet mellett, viszont az is valószínű, hogy a megkérdezett nyelvész nem sokat tudott a világhálóról; ezért ha azt javasolta, hogy az internetet írjuk nagybetűvel, azt azért tette, mert meggyőzték róla: az egy önállóan létező, jól körülhatárolható egységes szervezet (vagy szerkezet, intézmény, szolgáltató stb.) hivatalos neve. Márpedig ez nem igaz: nem létezik a világon egy valami, amit - és kizárólag csak azt - internetnek hívnának. Sok millió számítógép van, összekötve egymással különböző technológiák és szolgáltatók által; ennek a rendszernek különböző darabjai különböző tulajdonban vannak, eltérő az elnevezésük, és így együtt alkotják az internetet. Amennyiben az internet nagybetűvel írandó, akkor az internetre kötött számítógép is, hiszen éppúgy része a rendszernek, mint a drót, a kommunikációt megvalósító protokoll, vagy maga a szolgáltató (akinek elnevezése egyébként magától értetődően nagybetűvel írandó). A tulajdonnevek írásmódjára vonatkozó másik fontos szabály, hogy ha a nevezett tárgyra nem a pontos nevével utalunk, akkor nem használhatunk nagybetűt. Tehát a belvárosi önkormányzat nem írandó nagybetűvel, de a Budapest Belváros-Lipótváros Önkormányzata igen. Azaz attól még, hogy az internet kisbetű, az Internet Szolgáltatók Tanácsa Egyesület nagy (más kérdés, hogy ha a gázszolgáltató egy szó, akkor az internetszolgáltató is); de az ISZT köznyelvi elnevezése, az internetszolgáltatók tanácsa megint csak kicsi.

Meggyőződésem: az internet minden kétséget kizáróan internet és nem Internet. A helyes nyelvhasználat nem többségi kérdés. Attól még, hogy mindenki Karácsonyt ír (legalábbis a rendszerváltás óta, puszta túlbuzgóságból) karácsony helyett, nem kell bambán bégetve ballagnunk a nyáj után. Cyrill atya patetikussá csépelt gondolatának elfeledett második fele éppen erre szólít fel minket: lázadásra a tunyaság ellen, és helyes írásra (különírva és nem külön írva!) a rossz helyesírással (egybeírva!) szemben. Mert a nemzet nyelve mindannyiunk nyelve, külön-külön. Ahogy egy korszerű szerző, Müller Péter Sziámi írta a Mária evangéliumá-ban:

„Egész népem sorsa itt van most a számban
Amit végigéltünk, s amit sok ősöm mondott,
Fogaim közt hordom a gyökeret s a lombot.”

(Az írás nyomtatásban az Internet Kalauz 2000. júliusi számában jelent meg.)

2000. január 13., csütörtök

Ez még a huszadik század

Kronológiai beszélgetés Dr. Bertényi Iván történésszel

Az elmúlt év során a politikusok szóvirágaiban és a reklámok tódításaiban egyaránt mindennapos fordulatnak számítottak az „évezred utolsó...”, „ezredvégi”, „huszadik század végi” és más hasonló kifejezések; szilveszterkor a világ század- és ezredfordulót ünnepelt, és az előttünk álló esztendőben pedig valószínűleg minden mondat úgy kezdődik majd: „az új évezred első...”, „huszonegyedik századi” és így tovább. Pedig az általános iskolában hatodik osztályos tananyag a történelem korszakokra osztása, és a gyerekek tankönyveiben színes ábrák mutatják: XIX. század: 1801. január 1. – 1900. december 31., XX. század: 1901, január 1. – 2000. december 31. Tehát ez még a huszadik század, a valódi század- és ezredforduló idén december 31-én lesz, de az évszám kétségtelenül most ugrott egy nagyot, akár autónkban a kilométer-számláló. Persze sokan akadnak, akik (jó hangosan) azt állítják, marhaságot beszélnek a tévedésre (halkan) figyelmeztetők: igenis most volt az ezredforduló, és erre számos matematikai bizonyíték is van. Ezzel viszont csak az a baj, hogy az időszámítás nem matematikai kérdés, ugyanis van egy saját, önálló tudománya: a kronológia. Az alábbi beszélgetés a kevés magyarországi kronológus egyikével, Dr. Bertényi Ivánnal, az ELTE BTK professzorával készült, s amellett, hogy megvilágítja a kérdést, egyúttal magyarázattal is szolgál arra, miért is folytatódik újabb egy évig a Finálév beszélgetéssorozat.

Címkefelhő

adóbevallás (9) álláskeresés (1) árfolyamkockázat (1) atm (1) Az Év Internetes Kereskedője (6) b2b (4) b2c (14) bankkártyás fizetés (13) bizalom (10) bookline.hu (11) cégkivonat (2) devizahitel (3) digitális aláírás (5) dvd (8) e-book (2) e-business (21) e-commerce (57) e-számla (14) e-ticket (2) elállási jog (3) ellenőrzés (13) előrendelés (2) eNET (3) extraprofit (2) Facebook (14) facebookology (4) Finálév (6) fogyasztóvédelem (14) Foursquare (4) Fred Wilson (2) Gerd Leonhard (4) GKIeNET (12) goldenblog (1) hitel (1) Hollywood (1) időpecsét (2) illegális (7) internet hungary (10) Internet Kalauz (10) internetadó (2) internetes befektetés (13) IVR (1) iwiw (5) jogszabályok (22) képzés (7) know-how (20) konferencia (32) közösségi vásárlás (13) kupon (10) kutatás (23) logisztika (6) m-commerce (12) mesh (5) Mobile Hungary (1) népszámlálás (1) netpiac.hu (12) netpincer.hu (8) netrisk.hu (6) nettv (2) niche piac (1) okostelefon (15) oktatás (6) online marketing (14) ötlet (15) QR-kód (2) referencia (5) réspiac (1) rövidítések (3) sajtószemle (16) sharing economy (6) SmartCommerce (11) Smartmobil (5) startup (2) stratégia (20) szek.org (35) szemkamerás vizsgálat (1) szerzői jog (3) szolgáltatás (17) tanácsadás (17) taxi (3) televízió (9) tesco (5) toplista (5) torrent (4) történelem (14) tréning (5) tudástár (24) Twitter (5) uber (3) usability (7) ügyfélkapu (6) ügyfélkezelés (4) ügyfélszolgálat (3) üzleti modell (25) üzleti terv (15) válságadó (2) vasárnapi boltbezárás (2) vatera.hu (16) Vedd a neten (5) Vodafone (3) web5let (2) webáruház (35) webergonómia (7) webkritika (8) webshop (34) YouTube (2)