2009. december 16., szerda

Az újságíró afférja az igazsággal

Az újságírói pályát 1984-ben kezdtem egy megyei lap gyakornokaként, és bár klasszikus sajtómukát nagyjából hat éve nem végzek, a mai napig ezt a szakmát tekintem leginkább az identitásom részének. Több száz cikk, interjú, filmkritika, rengeteg rádiótudósítás és riport, mintegy kétszáz órányi - jelentős részben élő - tévéadás, három nagy és több kisebb dokumentumfilm van a hátam mögött. A szakma majd mindegyik válfajában kipróbáltam magam. Generációm számára még fontos (volt?) a munka - legyen az írott betű, kép vagy csak hang - megformáltsága: nyelvhelyesség, helyesírás; kép, hang minimum legyen rendben, de lehetőleg illeszkedjen a tartalomhoz, fejezzen is ki valamit.

Félreértés ne essék: nem óhajtok siránkozni, hogy régen jobb világ volt! Nemrég hallottam egy konferencián Uj Péter (Index.hu főszerkesztő) előadását arról, hogy az internetes újságírásban egyszerűen nincs idő arra, hogy az elütésekre, helyesírásra satöbbire odafigyeljenek; és ezen nem szabad fennakadni, mert míg régen hatalmas apparátus kezén mentek át az írások, mire végérvényesen és megváltoztathatatlanul nyomtatásba kerültek, addig ma percek alatt állnak össze a cikkek - amik többé nem is csak cikkek, hanem posztok, bejegyzések, kommentek stb. -, és bármikor lehet még a megjelenés után is módosítani rajtuk. (Más kérdés, hogy általában nem teszik.) Uj Péternek igaza van, és a többség - mivel nyilván nem szakmai szemmel olvas - észre sem veszi a hibák jelentős részét, azaz a tartalom, a mondandó így is átmegy. Annyiban azért vitatkoznék vele, hogy ez a fajta lazaság szerintem nem engedhető meg pl. emberek, helyek neve és művek címe esetében. Hiába voltam biztos Uj Péter nevének írásmódjában, azért csekkoltam a biztonság kedvéért (5 másodpercet vett igénybe), szerintem ezt megköveteli a másik ember iránti tisztelet.

A kérdés, ami engem nyugtalanít, az, hogy vajon ha az újságíró ilyen lazán kezeli a nyelvet, nem kezeli-e hasonló lazasággal az igazságot? Nem arra gondolok, hogy nem törődik az igazsággal, vagy netán hazudik, hanem megtesz-e mindent annak érdekében, hogy a lehető legtöbbet és legpontosabban tudjon meg egy adott ügyről, és azt világosan és a tényekhez hűen adja vissza? Amikor azt írja az Index - a főoldalán is hosszan megtalálható cikkben -, hogy Újra engedélyköteles az online kereskedelem, számol-e állításának súlyával, hatásával és utánanéz-e annak, amit mond? Megteszi-e azt, ami minimálisan elvárható egy ilyen témában? Szerintem sajnos nem! Valójában egyáltalán semmi mást nem tesz, mint egy sajtóközlemény alapján fogalmaz egy cikket, anélkül, hogy elmélyülne egy kicsit a témában. Mondom kicsit, egészen kicsit! Ugyanis nem igényel hosszú kutatást, pusztán figyelmes olvasást, hogy kiderüljön az egyébként névtelen szerző számára: az e-kereskedelem nem engedélyköteles! Ezt sem a cikkben is belinkelt jogszabályok, sem az apropóul szolgáló sajtóközlemény nem állítja. A cikkre reagálva a SzEK.org-nál kiadtunk egy sajtóközleményt, melyben megírtuk: nem engedélykérést, csak bejelentési kötelezettséget ír elő a jogszabály az e-kereskedők számára. A közleményt az Index is megkapta, és bár elég sok helyen megjelent az elmúlt 24+ órában, náluk nem. Miközben az eredeti, téves állítás ugyebár legalább másfél napig virított a főoldalon.

Másik, ugyancsak friss eset: tegnap felhívott egy szerkesztő a magyar királyi rádiótól. Mivel a napokban egyrészt a fent is taglalt ügy miatt, másrészt a szexshopok kapcsán a fogyasztóvédőkkel tartott egyeztetésünk miatt nagyon sok újságíró hívott lapoktól, rádióktól, biztos voltam benne, hogy most is ez a téma. Kiderült, hogy nem. Arról akar velem beszélgetni egy reggeli műsorban, hogy is áll ma Magyarországon az e-kereskedelem, úgy általában. Mondom, erről beszélgettünk 20 percig ugyanazon adó egy másik, délelőtti műsorában éppen egy hete, és hogy azt gondoltam, a sajtóközlemény miatt hív. Igenigen, azt is látta, arról is beszélhetünk, de őt az érdekelné nagyon, hogy míg külföldön az interneten szinte mindent lehet kapni, addig nálunk csak a műszaki cikkek mennek, és van ez a probléma a bankkártyákkal is, és egyáltalán, miért nem megy náluk ez úgy, mint máshol! Kérdem: mi a gond a bankkártyákkal? Hát hogy lopják őket, és hogy nem szabad megadni a bankszámla-számunkat (sic!) az interneten, meg a jelszavunkat, és egyáltalán... Nem mentem bele annak taglalásába, hogy mi a különbség a bankszámla-szám és a bankkártya-szám, valamint a bankkártya lopás és a bankkártya-szám lopás között; miért biztonságosabb (mert visszavonható!) az interneten fizetni; pusztán azt mondtam el, hogy Magyarországon is mindent lehet kapni az interneten, nem csak műszaki termékeket, bár tény, hogy az áruknál fogva ezek produkálják a legnagyobb forgalmat; hogy az e-kereskedelem árbevétele a válság ellenére is változatlanul évi 50%-kal nő, és idén várhatóan 95 milliárd forint lesz. Még telefonon keresztül is szinte kézzelfogható volt a kolléga csalódottsága, miután nem igazoltam vissza a prekoncepcióit. Mondta, hogy most lemegy a stúdióba, ahonnan el tudja készíteni a telefoninterjút és hamarosan hív. Azóta sem hívott. Biztos talált valakit, aki jobban el tudta mondani nálam, milyen veszélyes az e-kereskedelem, és menyire nem megy Magyaroszágon; tán még azt is hozzátéve, hogy ez a kormány megszorító intézkedései és kapkodása miatt van.

Az újságírónak nem kell mindenhez értenie. De ha valamiről ír, interjút, riportot, tudósítást készít, ahhoz bizony valamennyire legalább értenie kell! Szaklapnál nagyon, a közrádiónál elfogadható szinten. Amihez pedig annyi lövése van, mint egy teljesen átlagos, kistelepülési háziasszonynak, arról lehetőleg baráti társaságban se beszéljen, de műsort semmiképpen se készítsen róla!

Kapcsolódó írások:

2009. december 13., vasárnap

Megint Vodafone - továbbra sem hallják az idők szavát

Előfizetői kalandomat a Vodafone-nal még lehet mentegetni azzal, hogy a rendszer kis fogaskerekeinek diszfunkcionális működése nem feltétlenül jellemzi a vállalat egészét, egyszerűen pechem volt és kész. (Valljuk be, azért nagyon nagy jóindulat kell ehhez a megközelítéshez.) A héten viszont lényegében az egész internet véleményformáló közösségével találta magát szembe a cég, amikor kirúgta a T-Mobile leállásakor ügyesen twitterező online marketinges munkatársát; aki nyilvánvalóan semmi mást nem csinált, mint ami a dolga: a munkaadója népszerűsítése érdekében élt az internet, azon belül a közösségi média eszközeivel. Az eset részletei kiderülnek az áldozattal készült interjúból.

Tanulságos Suba János kommunikációs igazgató az Indexnek tett kijelentése, miszerint azért rúgták ki Müller Tamást, mert "engedély nélkül és sportszerűtlenül nyilatkozott a versenytárs problémájáról." Hogy miről? Problémájáról! Elgondolkoztam, hogy ez valami sajátos magyar értelmezése a PC-nek? Amikor szemérmesen nem mondjuk ki, mi van valójában. Amcsi módra a drogosra azt mondjuk, drogproblémái vannak, az alkoholistának meg alkohol-problémái. Az eredeti angol kifejezés persze ennél is szemérmesebben hangzik, mert drinking problem-ről, azaz ivási problémáról beszélnek. Gondolom nem tud nyelni, akinek ilyenje van...
Erről az álságos megfogalmazásról nekem a Cohen testvérek tavalyi filmjének (Burn After Reading) nyitójelenete jut eszembe, melyben az újra formájára lelt John Malkovich, mint ivással vádolt CIA-s azt ordítja vissza főnökének: "I have a drinking problem? Fuck you, Peck, you're a Mormon. Compared to you we all have a drinking problem!"

Az eset egyetlen pozitív üzenete, hogy ezek szerint a Vodafone-nál úgy gondolják, hogy a Twitter fontos médium. Ezt abból gondolom, hogy Suba János szerint engedélyt kellett volna kérnie a kirúgott alkalmazottnak ahhoz, hogy üzenetet rakjon ki rá. Feltételezem, anélkül, hogy valaha is online marketingesek lettünk volna a telefontársaság alkalmazásában, mindannyian el tudunk játszani a gondolattal, mi történik, ha valaki engedélyt akarna kérni egy ilyen üzenethez. Nagyjából egy hétbe telne csak az, amíg kiderül, ki az illetékes egyáltalán Twitter-ügyben. Ha a világ egyik legnagyobb telekommunikációs cégének magyar leánya még az értékesítésben sem nagyon számol az internettel - márpedig webáruházak már több mint tíz éve vannak -, akkor el tudjuk képzelni mekkora helyet foglal el a cég kommunikációs stratégiájában a közösségi médiával kapcsolatos rész.

Kíváncsi vagyok, elemzik-e majd a Vodafone illetékesei az eset tanulságait. [Elemezték, ill. elemeztették, lásd: Ok, csörögjetek ránk! ;)... - Hallo, itt doransky] Mert ugye mi is lett az eredmény? Kirúgtak egy twitterező alkalmazottat, aki mellett szinte pillanatok alatt kiállt a fél magyar internet, a Vodafone elég rossz színben tűnik fel a sztoriban - de nem a viccelődés miatt -, és az egész ügy pedig annyira elterjedt az egész neten, hogy elhomályosítja az eredeti problémát, a T-Mobile leállását, illetve az azt követő kötbér-mizériát. Magyarul: később arra már senki sem fog emlékezni (leszámítva persze a telefonálni nem tudó T-előfizetőket), hogy a probléma úgy kezdődött, hogy lehalt a T-Mobile, hanem csak arra, hogy a Vodafone kirúgott egy fiatal srácot, mert - amúgy a Vodafone népszerűsítése érdekében - twitterezett.

Ez a kis történet gyönyörűen illusztrálja azokat a közösségi média nyomán megjelenő változásokat, amikről Gerd Leonhard beszélt az Internet Hungary-n tartott előaádásban: From Top-Down To Social, From One-Way to Interactive - a világ változik, a kommunikációban és a marketingben a fölülről lefelét felváltja a közösségi, az egyirányút az interaktív. Egy cég kommunikációs és marketingstratégiájának a jövőben a közösség erejére, a felhasználói aktivitásra is kell építenie. Megnő a szerepe a gépezet kis csavarjainak is: a különböző osztályokon dolgozó fiatalok maguk is többnyire felhasználói cégük termékeinek, továbbá életük egy részét az interneten töltik; bizony, számítani kell a kreativitásukra, aktivitásukra - és igen: az önállóságukra is! A twitterező, fészbúkozó alkalmazott egy új trend képviselője, nem szabad ezzel a trenddel szembemenni; felismerni és használni kell a lehetőségeit!

2009. november 30., hétfő

A fogyasztóvédők megvédenek a vásárlástól

Magyarország különös hely. Például nap mint nap találkozni a közúti forgalomban extrém szabálysértőkkel, de még soha nem láttam, hogy bárkit rajtakaptak volna. Pedig nem nehéz. Ugyanakkor ha egy útépítés, vagy netán csak puszta fakivágás, útszéli kaszálás, szemétszedés után kint felejtenek valahol egy nyílegyenes, jól belátható, teljesen veszélytelen útszakaszon egy negyvenes táblát, biztosra lehet venni, hogy előbb-utóbb ott megjelenik a szerv, hogy felejthetetlen felvételekkel örvendeztesse az autósokat. A szerv a fotóapparáttal felszerelt gépjárművel persze legalább nyolcvannal hajt a helyszínre (érthető: ki bír egy nyílegyenes úton, lakott területen kívül 3 percnél tovább negyvennel menni?), nem használ megkülönböztető jelzést (amúgy helyesen, mert nincs vészhelyzet) és a volánnál ülő közeg holtbiztos, hogy félkézzel telefonál (nyilván össztársadalmi érdekből).

Mindez most azért jutott eszembe, mert a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság a fogyasztók védelme érdekében rászállt néhány webáruházra, hogy levegye őket laza fél millára legalább. A tettenért bűnösök azt követték el, hogy webáruházukban termékek azonosítására, felismerésére alkalmas fotókat és információkat helyeztek el, sőt, a kosárba gomb segítségével még vásárlásra is ösztönöztek. Mindezt olyan termékeknél (pl. szexuális ingerkeltésre alkalmas tárgyak, cigaretta, alkohol), amiket egyébként tilos reklámozni, kivéve magán a terméken, illetve az árusítás helyén, az üzletben. Mivel a vonatkozó jogszabályba nincs beleírva tízcentis piros betűkkel, hogy a webshop is üzletnek minősül (amúgy maga az internet, az elektronikus vagy a web szó sem szerepel benne), a fogyasztóvédők, teljesen nyilvánvalóan a fogyasztók hathatós védelme érdekében, azonnal akcióba léptek. Először is kijelentették, hogy a webshop nem üzlet, utána pedig kiállítottak egy csekket 500.000, azaz ötszázezer magyar forintról. Mint a SzEK.org elnöke, kénytelen vagyok moderálni magam, ezért most nem mondok semmit inkább, csak belinkelem nektek a hivatalos állásfoglalásunkat.

Az internet kulcsfogalmai: innováció, nyitottság, együttműködés. Ezek nélkül nincs siker. Se on-, se off-line...

2009. november 22., vasárnap

Az Év Internetes Kereskedője 2009 - Kire szavaztam? II.

(Az Év Internetes Kereskedője 2009 - Kire szavaztam? c. bejegyzés folytatása)

ruhafalva.hu

Végre egy női oldal! Ráadásul nagyon biztatóan fejlődik. Hogy miért nem kapott jobb helyezést, annak több oka is van. A leginkább az üzleti modellel van problémám, illetve annak kommunikációjával. Az oldalra odatévedő új vásárlónak nem világos rögtön, hogy miről van szó. Gyerekruhákat lehet kapni, ennyi kiderül, de hogy újakat vagy használtakat, az nem egyértelmű. Több leírást is el kell olvasni, hogy megértsük: ez egy online turkáló, ahol vannak új ruhák is. Azt viszont hosszas böngészés után sem tudnám megmondani, hogy akkor a fókusz tulajdonképpen melyik termékkörön is van.
A bizonytalanságot növelik a menüszerkezet logikátlanságai is: a főmenüben van lány ruha és fiú ruha menüpont, amin belül almenüként szerepel a Next ruha, viszont van ilyen főmenü is, ahol meg a fiú és lány ruha az almenü. Persze, lehet hogy ez csak az én férfiagyvelőmnek okoz zavart, az oldalt szinte biztos nő(k) készíti(k), úgyhogy csak jobban tudják, mi kell a nőknek.
A tetszetős, kicsit talán túlságosan is jogvédett színű oldal dizájnja egyenetlen színvonalú. A kezdőlap és a kategória-oldalak kellemesek, áttekinthetőek, logikusak; beljebb lépve viszont több széteső, nehezen érthető szerkezetű lapot találni. Kifejezetten zavaróak a tudnivalók leírásainál használt apró betűk és a bekezdések közé rakott hatalmas térközök.
Mindezzel együtt nagyon ígéretes oldal, remélem, fogok még találkozni a nevükkel a következő zsűrizéseken. Ha sikerül egységesebbé tenni a dizájnt és csiszolni kicsit az üzleti modellt, hosszabb távon is sikeres áruházzá nőheti ki magát.

brands.hu

Az egyik legszebb megjelenésű oldal, dizájn szempontjából nálam a harmadik helyezett lett. A zsűriben voltak, akik első helyre tették, ehhez nekem nem elég egységes: a kezdőlap és a belső oldalak túlságosan eltérnek egymástól, a termékoldal, annak is középső, tartalmi része pedig igencsak hagy kívánnivalókat maga után.
Az első és harmadik szempontcsoport alapján viszont utolsó előtti lett nálam az oldal. Az üzleti modell itt elvileg az, hogy korlátozott ideig egy korlátozott kör nagyon akciós áron vehet meg márkás, prémium termékeket. A korlátozott körbe meghívással lehet bejutni. Ehhez képest jelen sorok írásának pillanatában a márkás termékek pl. a Universal Music zenei CD-kiadványai. A Universal valóban jó brand, mondjuk inkább a filmiparban, de azért nem biztos, hogy márkás termék alatt mindenki ilyesmire gondol.
Aztán a zártkörűség is csak reklámfogásnak tűnik, mert én például minden további nélkül tudtam vásárolni és regisztrálni magam, pedig a kutya nem hívott meg.
Használhatóság, navigáció szemponjából is sok furcsaság található. Engem nagyon zavar, hogy vannak képek, amik elvileg felhívják valamiilyen többlettartalomra a figyelmemet, de nem lehet rájuk kattintani. A termék kosárbarakása pedig a szükségesnél és megszokottnál egy mozdulattal többet igényel.

shop.builder.hu

Egy webáruház, ahol - legalábbis dizájn, oldalstruktúra terén - megállt az idő. Érzésem szerint ez tudatos választás eredménye; de hogy mennyire szolgálja a cég kereskedelmi érdekeit, azt nem tudom eldönteni. Mindenesetre ha a Google-on rákeresünk néhány kapcsolódó kulcsszóra, kiderül, hogy a Shop.Builder megkerülhetetlen webshop a témában: kondigépek, táplálékkiegészítők, egyéb testépítős cuccok terén mindenhol az első találatok között szerepel.
Az üzemeltetők jól használják a közösségi oldalak lehetőségeit is: a Facebookon és a Twitteren is jelen vannak. Ha megnézzük az aktivitást, az is látszik, hogy nem valami rövidtávú fellángolásról van szó.
Mondanám: ráférne az oldalra egy nagy redizájn, jól át kéne gondolni a struktúrát, a funkciókat - de nem ismerem ezt a piacot, és könnyen lehet, az eredményesség szempontjából egészen mások a kulcstényezők, amikhez viszont a jelek szerint a Shop.Builder-nél jól értenek.

tulli.hu

Feljövőben az internetes játék-kereskedelem, ezt az is mutatja, hogy idén két játékáruház is felkerült a toplistára. Ráadásul a JátékNet és a Tulli gyanúsan hasonlítanak is egymásra, első pillantásra az ember még klónoknak is gondolhatná őket. Vicces például, hogy a korosztályonkénti kategorizálást, amit a JátékNet olyan szépen oldott meg, a Tulli mennyire feltűnően másképp próbálja csinálni. Az eredmény persze az lesz, hogy éppen a lényeg veszik el: a játékos és egyúttal nagyon világos korosztály-jelölés helyett kapunk egy izzadtságszagú, nyögvenyelős megoldást. Szerintem ennél az is jobb lett volna, ha egyszerűen ellopják az ötletet, úgy ahogy van.



Ám kicsit jobban megnézve az oldalt, hamar kiderül, hogy a Tulli a HáziPatika.com csoporthoz tartozik, és a fejlécből egyetlen kattintással rögtön elérhető például a Babaszoba.hu vagy az Egészségbolt.hu is. A webshopok hálózatba kapcsolása jó ötlet lehetne, de itt ezzel két nagy bajom is van: egyrészt a fejlécben azonos súllyal és grafikailag nem megkülönböztetve szereplő társoldalak nem mind webshopok - ami önmagában nem lenne baj, ha egyértelmű lenne rögtön -; másrészt kipróbálva a boltokat kiderül: a kapcsolat csak marketingcélokat szolgál, valójában nem könnyíti a vásárló dolgát, ugyanis minden shopban külön kosarat kell nyitnom és a szállítás is külön-külön történik. Márpedig felmérésekből tudjuk, hogy az interneten nem vásárlók számára az egyik legnagyobb visszatartó erő a szállítási díj.

utisugo.hu

Először is szeretném leszögezni: a majdnem abszolút utolsó hely nem értelmezendő lesújtó véleményként, különösen ha hozzávesszük: a legjobb tíz között utolsónak lenni igazán nem rossz pozíció. Az oldal, bár összképe tetszetős, tartalmaz néhány igen komoly, főleg strukturális hibát. Nagyon aprók a betűk, a 800 pixeles fix szélesség ma már keskenynek számít, ráadásul következetlenül valósul meg, mert a belső oldalakon van egy plusz hasáb képes hirdetések számára, ami 1024-es képernyőszélességnél is kilóg, miközben bal oldalon egy teljesen üres terület látható. (Csak a középső részt tartalmazó táblázat van középre rendezve, így a plusz hasáb nem változtat az arányokon.) A főoldal túlzsúfoltsága a belső oldalakon is folytatódik, beleakadtam néhány ijesztően konfúz területbe is, ember legyen a talpán, aki ott bármit megtalál - különösen az olvashatatlanul picik betűk miatt.
Az egészben az a legfeltűnőbb, hogy mindeközben az oldal grafikai kivitelezése rendkívül igényes, a használt képek, ikonok mind nagyon jó minőségűek, a színvilág értő kézre vall. Olyan, mintha a tervezőnek 800x600-as monitorja lenne, amit azért nehezen tudok elképzelni.

Kapcsolódó bejegyzések:

2009. november 14., szombat

Az Év Internetes Kereskedője 2009 - Kire szavaztam?

Ahogy múltkor ígértem, megírom, a zsűri tagjaként milyen szavazatokat adtam le Az Év Internetes Kereskedője Díj 2009-es szavazásán. A díjazottak kiválasztásának menetét már megírtam, itt lehet elolvasni.

Még egyszer az eredmény:
Az alábbi táblázat tartalmazza a leadott szavazataimat, az összesített pontszám szerint rendezve. Fontos megjegyezni, hogy az értékelésnél nem pontoznunk kellett a kereskedőket, hanem sorrendbe állítani! Azaz ha valaki azt látja a saját áruháza mellett, hogy 2 pont, akkor az nem azt jelenti, hogy egy tízes skálán én 2 pontra értékeltem az adott szempont szerint, hanem azt, hogy a 10 egymással összehasonlítandó áruház közül én a 8. helyre tettem. Viszont ha pontozni kellett volna, lehet, hogy 7 pontot adok neki; csakhogy a szervezők - a holtverseny elkerülése érdekében - azt találták ki, hogy ne pontozzunk, hanem sorrendbe állítsunk, és a sorrendben elfoglalt hely szerint kapnak az áruházak pontokat. (Részletek itt.)

Emlékeztetőül a szempontok részletesen:
  1. Alkalmazott üzleti modell egyedisége, ötletessége, életképessége, know how tartalma, értékesítés támogató ötletek, különleges funkciók stb.
  2. Megjelenés, design, on-line/off-line megjelenés összhangja (amennyiben ez értékelhető)
  3. Kezelhetőség, felhasználóbarát felület
A fenti szempontok mellé még általános elvként azt is figyelembe kellett vennünk, hogy az elmúlt egy év során milyen fejlődés, változás történt az adott weboldalon, jelentek-e meg új funkciók, szolgáltatások stb.

Site
1. szempont
2. szempont
3. szempont
Össz.
netpincer.hu
10
9
10
29
bookline.hu
9
10
9
28
teszvesz.hu
5
7
8
20
edigital.hu
8
4
7
19
jateknet.hu
7
6
6
19
ruhafalva.hu
4
5
5
14
brands.hu
2
8
2
12
shop.builder.hu
6
1
4
11
tulli.hu
3
3
3
9
utisugo.hu
1
2
1
4


Rövid indoklás


Az élmezőny: NetPincér és Bookline

Ha valaki azt kéri tőlem, nevezzem meg a magyar e-kereskedelmi piac vezető vállalkozásait, a felsorolás élén egészen biztos ott fog szerepelni a NetPincér és a Bookline is. (A tízes listáról még az Extreme Digital jutna eszembe, illetve a listán nem szereplő, éppen tizedik születésnapját ünneplő eBolt.hu is. A Vaterát csak azért nem hozom fel, mert úgyis mindenkinek eszébe jut.)
Sokkal nehezebb helyzetben vagyok akkor, ha a két céget kell összehasonlítani és pláne sorrendbe állítani! Az első szempontnál még nem vagyok bajban, mivel a NetPincér üzleti modellje saját találmány, amit ráadásul már Európa-szerte terjesztenek; a Bookline pedig bármennyire jól csinálja, amit csinál, alapvetően egyszerű követő. (A példa - nem nagy titok - a mindenki számára abszolút referenciának számító Amazon.com.) A második szempontnál segítségemre siet, hogy a Bookline az elmúlt egy évben váltott dizájnt, és mivel ez a funkciók jelentős kibővülésével, innovatív fejlesztésekkel járt, akár eldöntheté egyúttal a harmadik szempontot is. Ám ott mégiscsak a NetPincért helyezem előbbre, mivel a megoldandó feladat összetettsége és egyedisége miatt nekik sokkal nehezebb dolguk volt, amit szerintem példásan oldottak meg, illetve oldanak meg folyamatosan, immár több mint tíz éve. Idén a Bookline lett Az Év Internetes Kereskedője (2005. után már másodszor), tavaly pedig a NetPincér - amihez hozzájön az idei új, a Vatera által alapított díj, Az Év Innovatív Kereskedője. Szerintem ez így teljesen rendben van.

teszvesz.hu

A saját összesített pontjaim szerint harmadik helyre került a teszvesz.hu, amiben az az érdekes, hogy ha minden szempontot figyelembe véve kellene sorrendet állítanom, nem tenném a harmadik helyre. Ennek teljesen szubjektív oka van - pontosabban egy szubjektív, azaz rám vonatkozó, ám mégis objektív oka: nem vagyok nő. A TeszVesz ugyanis szerintem a női Vatera.
Az oldalnak jót tett a közelmúltban zajlott átalakítás, de szemmel láthatóan még nincs teljesen kész, vannak inkonzisztenciák, nem kellően kiforrott elemek.

edigital.hu

Nem a legelsők között indult, de azért régi motoros. Egy abszolút sorrendben a TeszVesz elé tenném, de az összesített pontjait a dizájn 4 pontja lehúzza, így mégis mögé került. Ez egyébként tökéletesen példázza, mennyire változik egyénenként valaminek a megítélése: a zsűri-tagok közül talán én voltam az egyetlen, akinek nem tetszett az ExtermeDigital új dizájnja. Nekem a régi - amit többen túlzsúfoltnak tituláltak - jobban tetszett. A mostanival egyik bajom, hogy az egész túl keskeny, a jobb hasáb ajánlatai miatt a középső tartalmi rész pedig még inkább az. Nem tetszenek a főoldali piktogramok sem, nem csábítanak kattintásra és további tájékozódásra. A termékoldalakon lévő rengeteg információ, a kapcsolódó csomagok feltüntetése, a hitel-csúszka, a feltűnően elhelyezett ár mind nagyon jók, de a keskenység miatt megint csak soknak tűnik, számomra legalábbis kevéssé áttekinthető. Az egér nyomán minduntalan felugró tájékoztató szövegek pedig kifejezetten zavaróak, meg kellene oldani a kikapcsolásuk lehetőségét. (Vagy ha ez meg van oldva, akkor feltűnővé és nyilvánvalóvá kéne tenni.)
Mindez persze csak szőrszálhasogatás, az edigital.hu teljesen megérdemelten került a toplistára.

jateknet.hu

A jateknet.hu számomra az év felfedezése. Csak azért nem ők lettek Az Év Legígéretesebb Internetes Kereskedője, mert már több évesek, míg a díjazott BigyóShop ebben az évben indult.
Az oldal egyik legjobb ötlete az életkor szerinti kategória-választó vizuális kialakítása. A helyükben én ezt tenném az oldal tetejére - az új látogatóknak mindenképp -, bár lehet, hogy kipróbálták, és a tapasztalat tetette velük alulra.
Sejtésem szerint a fő vásárlói kör az anyukákból tevődik ki, de ez nem látszik eléggé az oldalon. Például a kategóriák egyszerű felsorolása linkekkel inkább egy műszaki áruházra valló megoldás. A főoldal tartalmi részét elfoglaló termékajánlók pedig csak kereskedelmi szempontokból vannak kategorizálva (akciós, új, érdekes, legnépszerűbb), de hogy pontosan mik is azok, a játékvilágban járatlanok számára nem derülnek ki. Az érdekes és új játékok között pl. egy csomó kis kép mellett azt látom, hogy Winx Club - 1 (2, 3... stb) évad 5 DVD - de még akkor sem tudom meg mi ez, ha a termékoldalra kattintok, ahol meg az áll: Kategória: Könyvek, DVD. Oké, de ez egy DVD-film? Vagy DVD-n lévő játékszoftver? Ha utóbbi, milyen eszköz kell hozzá? PC? PlayStation? XBox? Apróságnak tűnik, és lehet, hogy az anyukák 90%-a már a címből minden információval tisztában van, de a maradék 10%-ban is ott rejtőzhet még jópár vásárló.
Tetszik, hogy sok színt használnak az oldalon, de vannak grafikai következetlenségek (pl. termékoldal tetején lévő igényes lapozó és ajánlógombok vs. kategória-felsorolás szöveges linkekkel) és szerintem nagyon aprók a betűk. A termékoldalon dicséretes a részletes termékleírás, de lehet, hogy ez elég lenne opcióként, miközben a főbb jellemzőket, akár grafikus hangsúlyozással lenne érdemes kiemelni.
Minden oldalon felbukkan egy kis box, ami a telefonos segítségre hívja fel a figyelmünket, ezen kívül a cég tulajdonosának A Vevő konferencián tartott előadásából azt is megtudhattam, hogy minden megrendelés után fel is hívják telefonon az ügyfelet - az e-kereskedelemben ez a kiemelt telefon-használat elég ritka, és valószínűleg minden vásárlókör által nem is igényelt megoldás, de ebben az esetben kifejezetten üdvös lehet, és bizonyára nagyban hozzájárul a cég üzleti sikeréhez.
A JátékNet három éves - ez pontosan az a kor, amikor már összegyűlt annyi olyan tapasztalat és tudás is, amit a technikai keretek vagy az erőforrások szűkössége miatt egyszerűen nem tudtak felhasználni. Minden jó webáruház-üzemeltetőnek van egy listája, ahova olyan fejlesztéseket jegyez fel, amik a majd egyszer... kategóriájába tartoznak, de legtöbbjük azt is tudja, hogy ezek közül jó néhány akár egy nagy ugrás kulcsa is lehet. Szerintem a JátékNetről még fogunk hallani...

(Folyt. köv.)

2009. november 11., szerda

2009. november 8., vasárnap

Az Év Internetes Kereskedője 2009 - Ki kapja a díjat?

2009-ben ötödik alkalommal ítélik oda a CIB Bank, az Informatikai Vállalkozások Szövetsége és a Kirowski által közösen alapított Az Év Internetes Kereskedője Díj-at. A zsűri emellett kioszt egy másik díjat is az év legígéretesebb internetes kereskedőjének.

A kiválasztás menete három szakaszból áll. Az első szakaszban az internetezők szavazhatnak saját kedvenceikre, ebből kialakul egy TOP10-es lista. Ebben az évben 10.197 db szavazat érkezett be, több mint 800 weboldalra. A legjobb tíz ABC-sorrendben: bookline.hu, brands.hu, edigital.hu, jateknet.hu, netpincer.hu, ruhafalva.hu, shop.builder.hu, teszvesz.hu, tulli.hu, utisugo.hu. (Számomra külön öröm, hogy a bejutottak közül 7 áruház a SzEK.org tagja!)


A második szakaszban a szervezők a bejutott tíz áruháznak kiküldenek egy kérdőívet, amely alapján egy objektív értékelés történik az alábbi szempontok szerint:
  1. Google keresőmotor találati rangsor (page rank). Amennyiben egy honlap page rank adatai között egyezőség van, a nagyobb pontot az kapja, akire több szavazat érkezett.
  2. Az egyedi látogatók számának (unique visitor) adott év január 1. és szeptember 30. közötti havi átlaga, illetve ennek változása az előző év hasonló időszakához képest.
  3. Regisztrált felhasználók, vásárlók száma a válaszadás pillanatában (fő), illetve ennek változása az elmúlt 12 hónapban.
  4. Éves, interneten keresztül kezdeményezett teljes kereskedelmi forgalom mértéke, illetve ennek változása az előző évhez képest.
  5. Éves, interneten keresztül kezdeményezett kereskedelmi forgalom, internetes kártyás fizetéssel kiegyenlített összege.
A legjobb 10 kereskedő a bekért adatok alapján minden fent sorolt objektív kategóriában sorrendbe rendeződik. Az első 10, az utolsó 1 pontot kap. Abban az esetben, ha valamelyik kereskedő nem szolgáltat adatot egy kategóriában, akkor automatikusan 1 pontot kap, úgyhogy a jelölteknek érdemes alaposan válaszolni a kérdőívre!

A harmadik szakaszban összeül a szakmai zsűri és szavaz. A Kirowski ehhez készít egy-egy rövid elemzést minden oldalról, melyben a legfontosabb szempontokat értékeli, de természetesen itt minden zsűritag szubjektív véleménye érvényesül elsősorban. A zsűritagoknak külön-külön sorrendbe kell állítaniuk a tíz jelöltet, három szempont szerint:
  1. Alkalmazott üzleti modell egyedisége, ötletessége, életképessége, know how tartalma, értékesítés támogató ötletek, különleges funkciók stb.
  2. Megjelenés, design, on-line/off-line megjelenés összhangja (amennyiben ez értékelhető)
  3. Kezelhetőség, felhasználóbarát felület
A pontozás itt is úgy működik, mint az objektív értékelésnél: az első 10 pontot kap, a második 9-et... stb. Elég nehéz a listát összeállítani, mivel néhány jelölt között csak nüansznyi különbség van, de a sorrendbe állítás kényszere miatt a végeredmény egyértelmű lesz.

A díjat végül az nyeri, aki a szavazás során az objektív és a szubjektív pontszámok összegét figyelembe véve a legtöbb pontot kapja. Ebből jól látszik, hogy nincsenek döntő momentumok: az objektív szempontok és a zsűritagok egyéni meglátásai kiegyensúlyozottan érvényesülnek.

A kiválasztás menete, a díj szabályzata évről évre finomodik, de én a magam részéről kicsit még mindig hiányolom a vevőtájékoztatás, a jogszabályi megfelelőség, az elérhető kényelmi és kiegészítő szolgáltatások, a fizetési és szállítási módok hangsúlyosabb értékelését - bár természetesen ezeket a szempontokat minden zsűritag egyénileg figyelembe veheti, amikor a saját sorrendjét összeállítja.

Az év legígéretesebb kereskedőjét egy bővebb, harmincas listából választja ki a zsűri egyszerű szótöbbséggel. Ez a lista az első szakaszban leírtak szerint áll össze, azaz a harminc legtöbb szavazatot kapott áruház szerepel rajta. Ebben az évben egy harmadik elismerést is kiosztanak: Az Év Innovatív Internetes Kereskedője Díj-at a Vatera.hu alapította és saját döntési mechanizmusa alapján ítéli oda.

A díjak ünnepélyes átadása november 10-én lesz, ezt követően majd a saját szavazataimat is megírom, a - természetesen szubjektív és vitatható - szempontjaimmal együtt.

2009. október 31., szombat

Lomha mamutok: Vodafone

Elmesélem, hogy képzelem én mondjuk egy céges mobil-előfizetési szerződés megkötésének menetét:
  1. Beírom a böngészőbe az adott szolgáltató webcímét.
  2. Klikkelek az Új előfizetés gombra
  3. Kitöltöm az online űrlapot, nyomok egy Küldés gombot
  4. Kapok egy visszaigazolást, hogy a kérelmemet fogadták, és ettől kezdve többféle folytatás is elképzelhető, attól függően, hogy új előfizetést kötöttem, vagy egy régi számhoz tartozót módosítottam. Vegyük az utóbbi esetet:
  5. Arra a számra, amihez kapcsolódóan a módosítást kezdeményeztem, kapok egy visszaigazoló SMS-t, amivel meg tudom erősíteni, hogy a szám az enyém és tényleg én akarok előfizetést módosítani.
  6. Kapok egy számlát vagy valamilyen bizonylatot (természetesen elektronikusan!), amely alapján a cég hivatalos bankszámlájáról online átutalok egy adott összeget a mobilszolgáltató számlájára. Ezzel azt is igazoltam, hogy a cégnél, amelynek a nevében az előfizetést kezdeményeztem, utalásra, azaz aláírásra, cégjegyzésre jogosult személy vagyok.
Az én forgatókönyvemben, mint látható, nem szerepel cégkivonat, aláírási címpéldány, eredeti bankszámlaszerződés, három hónapnál nem régebbi bankszámlakivonat, a cég székháza portásának születési anyakönyvi bizonylata, a kutyám oltási bizonyítványa és más hasonló rém fontos dokumentumok. Miért is kellenének ezek? A cégkivonat bárki számára ingyen megtekinthető az interneten, még ügyfélkapu regisztráció sem kell hozzá! Az aláírási jogosultságom az átutalással ellenőrizhető. A többit meg hagyjuk...

Nézzük, hogy történik mindez Magyarországon, 2009-ben, a Vodafone-nál!

Háklis user vagyok, aki zsigerből utál befáradni bármely szolgáltató ügyfélszolgálatára, kérjék bármilyen mézesmázosan, ezért aztán minden ilyen aktusra nagyon alaposan felkészülök. Felpattanok a Vodafone weboldalára, ahol találok is egy olyan üzleti tarifacsomagot, amilyet tudtommal egyik konkurens sem kínál. (Bár megérdemelnék, hogy erről hallgassak.) Amúgy a Vodafone oldalán valamilyen, számomra követhetetlen gondolatmenet folytán egy csomó tartalom képfájl formájában van elhelyezve, gondolom, nehogy véletlenül a keresők beindexeljék. A részletesebb ismertetők pedig letölthető pdf-ekben olvashatók, ami bizonyára kényelmes a marketingosztálynak, de a felhasználóknak aligha. Hagyjuk... Klikkelek az Útmutató az előfizetésekhez oldalra, ahol meg is találom a tudnivalókat - persze egy jpg-ben.


Oké, összeszedek mindent. A biztonság kedvéért cégkivonatot és alapító okiratot is viszek. Mivel az eredeti bankszámlakivonat kifejezés jobb családokban káromkodásnak számít, felhívom az ügyfélszolgálatot, hogy ha valaki netbankol és csak pdf-kivonata van, jó lesz-e kinyomtatva. Megkérdezi a főnökét - mégiscsak nemzetbiztonsági ügyről van szó -, majd kis zenehallgatás után megnyugtat, jó lesz. (Akkor tessék mondani, miért van odaírva, hogy eredeti? Bizonyára tömegesen hamisítanak az emberek bankszámlakivonatokat, hogy ezáltal jussanak rendkívül előnyös mobil-előfizetéshez.) Még azt is megkérdem, hogy az Előfizetői jogviszony átírásánál mi a teendő, ha magánszemélyről cégre megy, mivel a letölthető dokumentumban magánszemélyre vonatkozó adatok szerepelnek (név, lakcím, okmányszám). Újabb zene, majd a válasz: semmi gond, be lehet írni a cégadatokat is. (Tessék figyelni, ennek még lesz jelentősége!)

A szükséges iratokkal (bőségesen) felszerelkezve elindulok a hozzám legközelebb eső Vodafone szaküzletbe. Itt az iratok kiteregetése után a kisasszony elkezdi a folyamatot. Leteszem elé a meghatalmazást, amelyben a lányom - mert az ő nevén van az általam használt telefon, ez egy másik Vodafone-sztori, hogy miért - két tanúval hitelesítve meghatalmaz, hogy a meglévő számhoz tartozó előfizetést módosítsam. Zörgeti egy kicsit a klaviatúrát, rángatja az egeret, húzza a száját: nem megy a rendszer. Reboot, telefon a helpdesknek, sajnálkozás. Vissza tudok-e jönni hétfőn? Tessék mondani, hogy gondolhatja 2009-ben egy versenypiaci szereplő, hogy az ügyfelet megkérheti, jöjjön vissza hétfőn, mert most épp beszart a rendszer? Nem, kezicsókolom, én MOST szeretnék előfizetni. Mondja, hogy a többi boltjukban is ez van, de ha egy másik viszonteladóhoz megyek, ott lehet, hogy nem lesz gond. (Ebből úgy tűnik, nem a Vodafone saját értékesítési rendszerével, hanem a disztribútor rendszerével van a gond.) Megtudom, hogy a környéken melyik szaküzlet az, amelyik nem hozzájuk tartozik, és átmegyek oda (+10 km).

Az új helyen is ugyanúgy kezdem: kiteregetem a papírokat. A vidám kisasszony rögtön közli, hogy ha nincs itt személyesen az előfizetés tulajdonosa, akkor nem megy az átírás, úgyhogy a meghatalmazással kitörölhetem... Ez vicces, mondom, mert egyrészt a Vodafone weboldalán az áll: "Az (...) előfizetés tulajdonjog átruházáshoz mostantól elegendő csak az új tulajdonosnak (kiemelés tőlem) befáradni valamelyik márkaboltba amennyiben (sic!) a lemondó nyilatkozatot a régi tulajdonos kitölti és két tanuval aláíratja." Másrészt az előző üzletben már épp ebbe fogtunk volna bele, ha le nem rohad a rendszer. Igen, ez most változott meg, mondja a hölgyike, most már csak személyesen lehet ezt intézni. A biztonság kedvéért mellékelek egy screenshotot: ma ez az állapot a weboldalon, azaz pont az ellenkezője annak, amit a Vodafone szaküzletben a CI-nak megfelelő piros egyenpólót viselő értékesítő állít.



Ezek után még szinte nevetve közli, hogy ha máshol nem ment a cucc, akkor náluk sem fog valószínűleg. Aztán mégiscsak elkezdi berögzíteni az adatokat az átadott papírokról. Az átírás ügyében nem sikerül dűlőre jutni, pedig kérem, hívja fel az ügyfélszolgálatot és kérdezze meg, de erre valami olyasmit reagál, hogy jobb ha nem tudom, mekkora hülyeségeket szoktak mondani az ügyfélszolgálatosok. Később az is kiderül, hogy ezek szerint a Vodafone weboldala is hülyeségeket állít, merthogy a leányzó közli, a bankszámlakivonatra semmi szükség nincs - így aztán végül tök mindegy, hogy eredeti vagy sem.

Az adatfelvétel során eljutunk a számlázáshoz: mehet-e a számla a cég címére - kérdi a hölgy. Mondom, persze, hogy mehet, de úgy tudom, lehet elektronikus számlát is kérni. Persze, lehet, válaszolja. Csak azt nem értem, miért nem ajánlja fel eleve? Bizonyára a Vodafone nem motiválja a partnereit, hogy az e-számlázást erőltessék, pedig annak a költsége töredéke a papírszámla költségének. De nem, a dolog ennél is bonyolultabbnak tűnik, mivel ezen a ponton jó tíz percre megakadunk. Konzultáció a kollégával, majd az üzletvezetővel, majd telefon. Az eredmény: az e-számlát csak akkor tudja nekem aktiválni, ha megrendelem a MobilWeb szolgáltatást is. Vagy ha ezt nem szeretném, akkor ő most normál számlázást állít be nekem, és ezt később bármikor tudom módosítani e-számlázásra. Magyarul: arra nincs lehetőség, hogy eleve e-számlát kérjek! Istenem, hol egy naptár!?

Kedves Olvasóm, bocsáss meg nekem, hogy visszaélek a türelmeddel, de még nincs vége a sztorinak! Ugyanis ezek után még azzal is sikerült megakasztanom a Vodafone üzletmenetét, hogy - miután muszáj volt új számmal vásárolnom az előfizetést - úgy döntöttem, új telefonkészüléket is szeretnék. A leányzó - akivel ennyi idő alatt akár már a második randinál is tarthattunk volna, de nyugi, meglesz ez is - szemmel láthatóan nem nagyon örül neki, hogy ilyen macerás ügyfél vagyok. Készüléket nem ajánl egyáltalán; nemhogy az igényeimet nem próbálja meg felmérni, de az sem érdekli, aminek magamtól adok hangot. Mindegy, végül veszek valami drága szart, amit egész életemben utálni fogok, csak legyünk már túl az egészen. De itt még nincs vége a csapásoknak: a kislány megint szinte boldogan közli, kártyával nem fizethetek, sőt, megnyugtatásul hozzáteszi, az egész Vodafone hálózatban nem lehet sehol kártyával fizetni! Ekkor már röhögök csak az egészen. Bizonyára nem fér bele az árrésbe a banki jutalék - ezt az érvrendszert általában vidéki kocsmárosok és temetői virágárusok szokták használni, de könyörgöm, a Vodafone egy nemzetközi vállalat, ezen kívül mobilszolgáltató, akinek az elektronikus szolgáltatások terén mindenben élen kéne járnia! (Mellesleg a végén meg, amikor 15.000 Ft-ot zárolnak a számlámon fedezetként, hátha nem fizetek majd rendesen, hirtelen előkerül egy POS terminál, és kiderül: számlabefizetés lehetséges kártyával! Csak vásárláshoz nem lehet használni! Ésszerű: az ügyfél, aki nem képes online átutalni a számla ellenértékét, az majd tutira inkább bemegy egy Vodafone üzletbe, hogy ott kártyával fizesse ki a sárga csekkjét!)

Ugye nem hiszi senki, hogy ezt még lehet fokozni? Hát lehet! Ugyanis az egész folyamat végén, miután mindent kitöltöttünk, lefénymásoltunk, elbattyogtam egy automatához pénzt kivenni és már csak az lett volna hátra, hogy a leányzó kinyomtassa a szerződést - a Vodafone rendszere lefagyott és a szerződést mintegy 20 perces próbálkozás után sem sikerült kinyomtatni. A leányka szakadatlan boldog mosollyal elnézést kért, és megkérdezte, vissza tudnék-e menni hétfőn, addigra biztos jó lesz a rendszer. Mivel nem szeretnék kemény szavakat használni, ezért inkább erre nem mondok semmit. Végül abban maradtunk, hogy én elmegyek a dolgomra, és ha sikerül még aznap nyomtatni, felhív. Így is történt, estefelé hívott és végre hozzájutottam a céges előfizetéses telefonomhoz (megvolt tehát a második randi).

Az akció összesen 4,5 órát vett igénybe! És persze csak azért jutottunk el idáig, mert most a szakmai kíváncsiság hajtott és előre elhatároztam, bármilyen akadályba is ütközöm, csakazértis végigcsinálom! Ugyanis az elmúlt 5 évben már 3x szerettem volna Vodafone előfizetési szerződést kötni, de minden alkalommal hasonló szerencsétlenkedésbe ütköztem, és általában 10-20 perc után feladtam.

Kedves Vodafone: az evolúció kegyetlen dolog. A változó körülményekhez alkalmazkodni képtelen lomha mamutok sorsa közismert. Kihalnak.

2009. október 22., csütörtök

Vevők viziten

Még nem tudom, hogy fog elsülni, de érdekes kisérletbe fogtunk: a SzEK.org következő konferenciájára - amelyenek címe: „A VEVŐ” - ügyfélszerzés, megtartás, kezelés az e-kereskedelemben - meghívtuk a főszereplő csoport néhány képviselőjét, azaz néhány vevőt. Méghozzá nem is akármilyen vevőket, hanem un. heavy usereket, azaz olyan vevőket, akik régóta és sokat vásárolnak az interneten. Arra kérjük őket, hogy legyenek vendégeink az egész konferencián, majd a végén üljenek le a heavy user kerekasztal köré és meséljék el, mit gondolnak arról, amit hallottak. Jól látjuk-e őket, a vágyaikat, preferenciáikat, gondolkodásukat; tényleg úgy működnek-e, ahogy azt az előadók a nap során felvázolták.
Nyilvánvaló, hogy féltucat ember nem reprezentál egy több százezres tömeget, ám úgy gondoljuk, hogy a sok statiszika, felmérés, közvélemény-kutatás mellett mégiscsak érdekes lehet az ő véleményük is, mivel ők hasonlóan magas szakmai színvonalon művelik a vásárlást, mint ahogy reményeink szerint a SzEK.org tagjai az eladást.

Aki szeretne többet megtudni A Vevő konferenciáról, azt kattintson az alábbi linkekre:

2009. október 16., péntek

Pillantás a jövőbe - Internet Hungary 2009

Az előző hetek 26-28 fokos napjait követő 3-4 fok, vad szél és tűszúrásszerű eső ellenére ezernél több résztvevővel és nagy sikerrel zajlott le a 10. Internet Hungary. Az elképesztő időjárás mintha csak illusztrálni akarta volta azt az érzést, ami az előadásokból is tükröződött: a drasztikus klímaváltozás, a nagy paradigmaváltások időszaka nem küszöbön áll, hanem már tart - már benne vagyunk a közepében. Néhány éve még mindenki különböző víziókat fogalmazott meg a konvergenciáról, az internetnek mindenfajta kommunikációt és üzletet felforgató, várható hatásairól. A konferencia előadóinak nagy része már csak regisztrálta a változásokat és legfeljebb azt próbálta megfogalmazni, mi jöhet még.

A Club Tihany folyosóin és termeiben talán Gerd Leonhard médiafuturista előadásáról esett a legtöbb szó. Leonhard nagyon rutinos, lendületes előadó, mondandóját hatékonyan, rövid, ütős mondatokban fogalmazta meg, nálunk még szokatlan, mégis azonnal érthető slide-okkal támogatva. Mivel a teljes előadás elérhető Leonhard weboldalán, illetve további előadásait, írásait és gondolatait is elolvashatjuk, csak néhány kulcsgondolatot emelnék itt ki.

Ma a tartalom alapértelmezett formája a fizikai hordozó: pl. könyv, CD, újság; a digitális formátum opció / extra. A jövőben ez megfordul, mondja Leonhard: a digitális tartalom lesz a default, az alapértelmezett formátum, és a print változat lesz az extra. A tartalom tehát először szolgáltatásként jelenik meg, aztán ha megismertük, megtapasztaltuk, hogy milyen (hogy sikerült, mennyit ér), esetleg akarjuk majd termékként is kézbe fogni. Gondoljunk csak bele: ez a fényképnél már megtörtént, de félig legálisan már a zenénél és a filmnél is. Ennek megfelelően a cuccokból is bitek lettek: pl. a számológép helyett egy digitális alkalmazás az iPhone-on, képernyőre rajzolt billentyűzettel; a nagy fadobozos rádió helyett pedig ugyanígy egy rádió alkalmazás, ami futhat a PC-men, telefonomon, de akár az autóm fedélzeti számítógépén is.

A világ a fizikaitól a digitális felé megy, továbbá a rögzítettől a mozgatható felé. A vásárlókból felhasználók lesznek, a föntről lefele áramló információt, utasítást, döntést felváltja a társadalmi-közösségi kezdeményezés, az egyirányút pedig az interaktív. A marketing is közösségi lesz, vége annak a korszaknak, amikor a reklámok lyukat beszélnek a hasunkba, hogy eladjanak nekünk valamit. Az új jelszó: kövess! Mert a leghatékonyabb marketing a közösségen belüli mintakövetésre építhető. Nem új dolog ez, így működik az MLM, vagy ezért kell viszonylag keveset költeniük marketingre az olyan kereskedőknek vagy szolgáltatóknak, akik egy-egy közösséget, szubkultúrát szolgálnak ki. Tessék csak gondolni mondjuk a horgászokra, biciklisekre, lovasokra, galambtenyésztőkre, bélyeggyűjtőkre és így tovább.

"Free gets you to a place where you can get paid."
(Fred Wilson)

Hogy lesz mindebből pénz? - kérdezi Gerd Leonhard. Először mindig a magatartás, szokás, kultúra változik, mondja, ennek pénzesítése csak lehetséges következmény, de sosem a kezdet. Viszont minden nagy, egymással összekapcsolt közönségből előbb-utóbb lehet hasznot húzni. És sorolja a példákat: a Google is először közönséget teremtett magának a keresőjével, csak utána kezdett azon gondolkozni, hogy csinál ebből pénzt; ugyanez igaz a Facebookra, Twitterre, Flickr-re. Mindegyik ingyenes szolgáltatással kezdte, de idővel eljuttatta a felhasználóit egy olyan helyre, ahol fizetni kellett. "Free gets you to a place where you can get paid." - idézi a közismert bloggert és befektetőt, Fred Wilson-t.

Volt még szó konvergenciáról, az oktatás jövőjéről és a marketing 2.0-ról. A zavaró reklám fölösleges költség, de ha elfoglaltságot adunk az ügyfélnek, akkor megszerezhetjük az irányítást. Végülis ez sem nagy újdonság (lásd Barbie baba, Lego, McDonald's), csak nyilván digitalizálva sokkal hatékonyabb.

További részletek Gerd Leonhard weboldalán vagy a Slideshare-en.

2009. október 4., vasárnap

Vásárlás nélkül nem megy! - kerekasztal-beszélgetés az Internet Hungary-n

Vásárlás nélkül nem megy! címmel fogok beszélgetést vezetni az idén tízéves Internet Hungary második napján, október 14-én. (A konferencia weboldala itt található, a részletes program innen letölthető.) A kerekasztal körül Boruzs Ákos (Origo), Bőgel György (CEU), Starcz Ákos (Bookline), Ökrös Viktória (Tesco) és Sziebig Péter (Klikkmánia) fog ülni. Az alábbiakban néhány gondolat azzal kapcsolatban, amiről beszélgetni fogunk.

Az intenetet leginkább az egyik médiumként szokták emlegetni. A szó eredete latin, az üzenet továbbítására szolgáló közvetítő eszközt - eredetileg személyt (spiritizmus) - jelent. Én azokkal értek egyet, akik szerint az internet nem médium, hanem (virtuális) tér. Olyan tér, amelyen belül van számos médium; továbbá vannak szereplők, eszközök, vállalkozások, szolgáltatások, kereskedelem, politika, közösség és így tovább. Majdnem minden van, ami az internet terén kívül is megtalálható, de van egy csomó más, ami meg csak itt van. Olyasmik is vannak, amik itt jöttek létre, de megjelentek a valós térben is. Pl. online áruház, ami később offline boltot nyitott; vagy fórumokon, közösségi oldalakon egymást személyesen nem ismerő emberekből létrejött baráti társaságok, amelyek aztán a való életben is elkezdtek összejárni.

Nincs ok riadalomra, nem fogok filozofálgatni az Internet Hungary-n! Kereskedelemről, üzletről fogunk beszélgetni, de fontosnak tartottam tisztázni a fentieket. Ugyanis ennek tükrében a kerekasztal-beszélgetés alapkérdése költői. Tényleg nem fogunk tudni internet nélkül vásárolni? Már ma sem tudunk! Vagy tudunk, de jelentős hátrányt szenvedünk, mert lemaradunk bizonyos információkról, nem tudjuk kiválasztani a legkedvezőbb ajánlatot, vagy egészen egyszerűen nem jutunk hozzá ahhoz, amire amúgy vevők lennénk, mert vagy nem értesülünk róla, vagy elkapkodják előlünk. (Például egy koncertbelépőt, színházjegyet, exkluzív DVD-kiadványt, amit csak a neten lehet kapni stb.)

Egy friss tanulmány szerint az internetezők 90 százaléka (!) nem dönt a vásárlásról internetes tájékozódás nélkül. Sokuk a döntést követően végül bemegy egy boltba, hogy ott vegye meg a terméket, de ezek aránya is egyre kevesebb. Hogyan hat mindez az offline kereskedelemre? Például a Tesco-ra, a leghiperebb hipermarketre? És mit szólnak a többiek, a régi e-kereskedők ahhoz, ha a Tesco a netre megy? (Mert előbb-utóbb megteszi nálunk is: Angliában az e-kereskedelem egyik legnagyobb szereplője évek óta.) Kié lesz a tér? Nem biztos, hogy a leggazdagabbé, mert itt nem a jól megválasztott telkeken, a parkoló nagyságán, az autópálya-lehajtó közelségén dől el a játszma. A tér urai nem kereskednek, csak gyűjtik (Facebook, iwiw) és irányítják (Google) az embereket; a fizikai korlátokat felváltják a tudás-, képesség-, figyelembeli eltérések.

Még egy évtizede sincs, hogy az internet valódi tömegek részére vált nélkülözhetetlen, mindennapi eszközzé, de már e rövid időszak alatt is megélt jó néhány nagy változást, fordulatot. AOL, ICQ, Amazon, Google, Skype, Facebook, irc, blog, twitter - hogy csak néhány hívószót említsek. Elég nehéz megjósolni, mi lesz a holnap új slágere, hol vesz váratlan fordulatot egy sokáig világosnak tűnő trend. Akinek mégis sikerül valamire rátapintani, az egyik napról a másikra érhet el egészen elképesztő mértékű sikereket. Nem hiszem, hogy ezen a kerekasztal-beszélgetésen kiderülne, mi lesz holnap vagy holnapután a globális cybertér játszóterének kedvenc kütyüje, de hátha néhány nézőt elrugaszkodott ötletekre inspirálunk...

(A szöveg az Internet Hungary 2009 programfüzetében megjelenő ismertető bővített változata.)

Kapcsolódó cikkek:

2009. október 1., csütörtök

Kivel készíttessünk webáruházat?

A webáruház készítés kifejezésre a Google 772 000 találatod ad. Ez sok vagy kevés? Az eredmény nagyságrendjének érzékeltetésére nézzük meg, hogy mondjuk a tökfőzelék készítés-re hány találatot kapunk. Az eredmény elég megdöbbentő: mindössze 1 580 db. Azaz közel ötszázszor annyi információt találunk a webáruház-készítés titkairól, mint a tökfőzelék főzésének rejtelmeiről. Vajon ez azt is jelenti, hogy ötszázszor többen vannak azok is, akik értenek a webáruház-készítéshez?

Kezd az egész a magyar focihoz hasonlítani, amihez köztudomásúlag mindenki ért, az aktuálisan a pályán tartózkodókat leszámítva persze. Látszólag egyébként tényleg nem nagy ügy megcsinálni egy webboltot: kell hozzá egy termékadatbázis, ügyféladatbázis, regisztrációs folyamat, kosárkezelés, némi tartalomkezelés, meg persze esetleg bankkártyás - vagy egyéb online - fizetőmodul, de ezt úgyis csak a komolyabb érdeklődők fogják megrendelni.

Minden magára kicsit is adó fejlesztőcég kötelességszerűen szerepelteti a weboldalán, mennyire komoly tapasztalatokat szerzett a webáruházak készítésében, és ajánlja figyelmünkbe a rendkívül könnyen kezelhető, gyors és korlátlan mennyiségű árucikk menedzselésére képes saját termékét. A referenciák között is rálelünk néhány sikeres példára: Bandi bácsi horgászboltja vagy a Blöki Állateledel Szaküzlet hivatott prezentálni a webshopkészítésben szerzett széleskörű tapasztalatokat. (Tisztelet a kivételnek!)

Elnézést, hogy kicsit ironizáltam, de sajnos vevőként igen sokat szenvedtem a koncepciótlanul összerakott, alig használható webáruházaktól, amik nem csak azért idegesítenek, mert fölöslegesen rabolják az időmet, hanem azért is, mert többszörösen rosszat tesznek az elektronikus kereskedelemnek. Elveszik a kedvét egyrészt a vevőnek a vásárlástól, másrészt a kereskedőnek az online kereskedelemtől.

Oda akartam kilyukadni, hogy valójában nem az a kérdés, kivel készíttessünk webáruházat, hanem az: hogyan vágjunk bele az e-kereskedelembe? Milyen folyamatoknak kell megelőzniük azt a pontot, amikor egyáltalán elgondolkozunk rajta, kitől rendeljük meg az internetes bolt programozását? Sok fölösleges fáradtságtól és költségtől kíméljük meg magunkat, ha tudjuk az aranyszabályt: az e-kereskedelem nem a webshoppal kezdődik!

2009. szeptember 25., péntek

A női lapozó sötétben lapozgat

Igazán szólhatna valaki, amikor lejár a személyink címmel cikk jelent meg a Női Lapozóban, melyben a névtelen szerző azon mereng, "hogyan lehet elvárni valakitől, hogy az okiratai érvényességi idejét évekig fejben tartsa". Az egyébként jó stílusban megírt glosszán érződik, valószínűleg egy közelmúltbeli keserű tapasztalatból született: szerzőnket jól megvágta valami hivatal, vagy nyaralásra felpakolt autójával visszafordították a horvát határon.

A többes szám első személyt használó alkotó miután elismeri, hogy bizony a feledékenység bűnös dolog, jó magyar módra rögtön kifogást is talál: a hivatal igazán szólhatna, ahelyett, hogy atyai pofonokat kever le szegény delikvensnek. "Persze elképzelhető - írja -, hogy ennyi embernek annyi értesítő levelet nem lenne olyan egyszerű kiküldeni, de ezért mi például boldogan leadóznánk (tényleg??? - közbevetés tőlem, KEE) az ügyviteli és anyagköltséget. Vagy legalább megadnánk az e-mail címünket, hogy ott értesítsen egy számítógép, mert ma már ez sem utópia, és talán nem is olyan rettenetesen bonyolult kivitelezni."

Az ötlet, ami szerzőnk hite szerint "nekünk jutott eszünkbe", olyannyira nem utópia, hogy már évek óta működik az Ügyfélkapun keresztül. Valahogy azt képzelem, hogy az újságírónak - pláne, ha egy internetes újságba ír - ezzel tisztában kéne lennie; de ha nincs is tisztában vele, akkor legalább utána kéne néznie, mielőtt előadja nagy ötletét. De ha ő nem is néz utána, akkor is van annak a lapnak, rovatnak szerkesztője, aki azért szerkesztő elvileg, mert okosabb a mezei újságírónál...

De nem, az újságíró szabadon terjesztheti a tévhiteket. Azaz mégsem: és itt jön az örömhír! Miközben az újságírás színvonala zuhanórepülésben van (tisztelet a kevés kivételnek), addig szerencsére a felhasználók egyre tájékozottabbak - többek közt egyébként épp az internetnek köszönhetően. És - ugyancsak az internetnek köszönhetően - nincsenek arra kárhoztatva, hogy ha égbekiáltó ökörséget olvasnak az újságban, akkor csak otthon moroghassanak magukban, esetleg az asszonynak vagy a kutyájuknak. Ehelyett megírhatják a véleményüket - és meg is teszik: a cikk megjelenését követően nagyon rövid időn belül több tucatnyian írtak hozzászólást, amiben felhívják szerző(in)k figyelmét arra, hogy amit nagy okosan kitalált, az már régi létezik. Többen linket is fűztek mondandójukhoz, sőt, az egyik hozzászóló egy konkrét levelet is odamásolt, amit ő kapott az Ügyfélkaputól az autója forgalmijának lejárta előtt!

Barátaim, van remény.

2009. szeptember 19., szombat

Web5let: gepelo.hu - az online gépíró-kisasszony

Hogy ez nekem nem jutott eszembe! (Ismerős az érzés?)
Pedig tényleg eszembe juthatott volna, mivel újságíró koromban elég gyakran kellett magnóról gépeltetnem. Akkoriban ez úgy ment, hogy leadtam a szerkesztőségben Ica néninek a kazettát, aki aztán otthon legépelte a szöveget és másnap hozta a nyers gépiratot. Amire abból cikk lett, nekem legalább még egyszer át kellett gépelnem az egészet. És ez mindössze (?) 15 éve volt...

Mindez hogy történhetne ma? Először is hagyjuk ki a folyamatból Ica nénit, a kazettát és persze az írógépet, a papírt és az indigót is. (Van még aki tudja, mi az az indigó?) Ehelyett fogjuk a digitális diktafonunkat, ami ugyebár nem hogy szalagot, kazettát vagy más effélét, de semmilyen mozgó alkatrészt nem tartalmaz; készítsük el az interjút, vagy rögzítsük pl. vezetés közben a gondolatainkat, majd töltsük fel a fájlt a Gépelő.hu-ra, és igen rövid időn belül megkapjuk e-mailben a felvételen elhangzó szöveget, leírva.

A szájton további szolgáltatásokat is igényelhetünk - idézem:
  • CD és DVD: a kapcsolatok menüpontban megadott címre küldhető CD-n vagy DVD-n rögzített hang- és videófelvétel
  • Élő közvetítés: Igény esetén lehetőség van valós idejű ún. streamingre, amikor az esemény és az elhangzottak gépelése valós időben történik
  • Telefonos diktafon: a (1) 999 0688-as telefonszámon hívva a sípszó után lediktált hangjegyzet leirata automatikusan megérkezik a megadott emailcímre
  • Mobil hangrögzítő: Java (j2me) kompatibilis telefonra telepített alkalmazásunk segítségével a rögzített hang mobil interneten keresztül közvetlenül feltölthető rendszerünkbe
Tovább részletek itt.

Az egész szolgáltatás teljesen online: az interneten adjuk le a megrendelést, itt töltjük fel a fájlt, itt kapjuk meg az eredményt, és az ellenértéket is online, bankkártyával tudjuk kifizetni. Példaértékűen kidolgozott és megvalósított ötlet, ami jól bizonyítja, hogy nem elég kitalálni valamit, azt professzionálisan meg is kell tudni csinálni. Az alkalmazási terület pedig elég nagy: ne csak az újságírásra gondoljunk, jól jöhet ez cégek taggyűlési jegyzőkönyveinek, tárgyalási emlékeztetőknek, de akár út közben sebtiben lediktált levelek, tanulmányok, netán ötletek legépeléséhez.

Kritikai észrevételek

Fentiekből látszik, hogy a szolgáltatást nagyon átgondolták és jól kitalálták. Apróbb kritikai megjegyzésem azért lenne. Jelenleg ez olvasható az oldalon MINŐSÉG ÉS SEBESSÉG címszó alatt:
"A feltöltött hang- és videofelvételeket első körben a SKAWA Technologies beszédfelismerő rendszere dolgozza fel. Ezt követően a száz százalékos szöveghűséget az egymással párhuzamosan dolgozó, az egyes szövegrészeket külön-külön gépelő/fordító kollégák munkája biztosítja. Ezzel a zajos, automatikusan nem felismerhető szövegek, szövegrészek maximális pontosságú rögzítése is biztosított. A már legépelt szövegrészeket minden esetben hozzáértő, minősített lektorok ellenőrzik a legépelt szövegrész eredetivel való összevetésével. Így csak ellenőrzött és lektorált eredmények kerülnek vissza a megrendelőhöz."
A tájékoztatás, és az ebből sejthető minőség valóban meggyőző, viszont a sebességről valójában nem derül ki semmi, csak feltételezzük a leírtak alapján, hogy a szolgáltatás gyors. Na de mennyire? Egy óra? Fél nap? Egy nap? Megrendeléskor gondolom lehet választani sebességet, bizonyára olcsóbban lassabban van meg, és ha sürgős, akkor jó pénzért akár azonnal is megy. Az sem világos, hogy éjjel-nappal dolgoznak-e. Nem mindegy. Mert tegyük fel, épp New Yorkban vagyok és ott készítek interjút, magyarul. Szeretném igénybe venni a szolgáltatást, ám amikor ott este hat van, itt éjfél - menni fog? Lehet, hogy erre a kérdésre a megrendelés leadása után választ kapok, de érdemes lenne legalább a főbb paraméterekről rövid, de jól kiemelt tájékoztatást adni. Elég lenne annyi, hogy: "gépelés 24 órában, akár 1 órán belül" - vagy ilyesmi.

Apróság, de erről az oldalról is - mint sajnos annyi másikról - hiányzik a linkelés, mint a hipertext egyik legfőbb előnye. Csak két példa: amikor azt írjuk, "a kapcsolatok menüpontban", miért nincs belinkelve a kapcsolatok menüpont? Aztán: "Igény esetén lehetőség van valós idejű ún. streamingre..." - biztos, hogy mindenki kapásból tudja, mi a streaming? Nem lenne biztosabb belinkelni hozzá mondjuk a megfelelő wikipédia hivatkozást, ahogy most én tettem?

Erről jut eszembe: számtalan weboldalon találkoztam már mindenféle tudástár, kifejezések szótára és ehhez hasonló okosságokkal. Az internet lényege az együttműködés! Amiből már van egy jó, abból nem érdemes másikat csinálni, hanem a meglévővel kell együttműködni; főleg, ha az eleve az együttműködésre van kitalálva! Ahelyett, hogy elkezdenénk saját szócikkeket írni, a lexikális háttértudást igénylő kifejezéseket linkeljük be a wikipédiára - vagy az adott témában releváns, esetleg másik tudásbázisra. Ha pedig nem találjuk a wikipédiában a kifejezést, vegyük fel magunk; ha nem értünk egyet a leírással, vitatkozzunk vele, fűzzük hozzá a saját értelmezésünket! Így egyrészt a saját, soha nem tökéletes tudásunk összeadódik másokéval, másrészt nem fognak létrejönni az interneten mindenfelé redundáns lexikonok, amikben rossz esetben egymástól eltérő, esetleg egymásnak ellentmondó információk vannak.

Kapcsolódó cikk:

2009. szeptember 11., péntek

Sereghajtók helyett élmezőnyben a magyar webáruházak?

Egy EU-s jelentés szerint a nemzeti fogyasztóvédelmi hatóságok egész Európában hasonló hiányosságokat állapítottak meg az internetes kereskedelmet folytató weblapoknál, mint amilyeneket a SzEK.org fedezett fel saját tagjainál. A Napi Gazdaság Leszerepeltek a magyar webáruházak címmel számol be a vizsgálati eredményekről, de a cikkben leírtak nem igazolják a bombasztikus címet.

"Az elektronikai cikkeket árusító európai webáruházak több mint fele jogszabálysértést követhet el azzal, hogy rejtett költségeket alkalmaz, félrevezeti a fogyasztókat, vagy elmulasztja közölni azt a címet, ahová a vevők visszaküldhetnék a kiszállított termékeket" - írja a Napi Gazdaság az Európai Bizottság által 28 ország fogyasztóvédelmi hatóságának májusi vizsgálatai alapján összeállított tanulmányra hivatkozva. Az írás a vizsgálati eredmények kapcsán négy konkrétumot tartalmaz:
  1. A vizsgált üzletek kétharmada (66%) nem nyújt elég részletes tájékoztatást, illetve félrevezető információt közöl a vevőt illető áruvisszaküldési (sic!) jogokról.
  2. A weboldalak 45 százalékáról vagy hiányzott, vagy csak nehezen volt megtalálható az az információ, hogy a kiszállításért pluszköltséget számolnak fel.
  3. A vizsgált áruházak harmada (33%) nem adott teljes körű információt arról, hogy miként lehet kapcsolatba lépni a céggel, ha a fogyasztó visszaküldené az árut, vagy csak egyszerűen problémája akadt.
  4. Az összes megvizsgált magyarországi webáruháznál találtak valami hibát, ahogy a ciprusiaknál is. Eközben Németországban 29-ből 21, Lengyelországban 10-ből 8, Hollandiában pedig 13-ból 10 e-kereskedőnél volt valami gond.
Tehát megint mi vagyunk a legrosszabbak, a sereghajtók, leszerepeltünk - állítjuk önmagunkról lelkesen.

Néhány kérdés azért felmerül bennem, melyekre a cikk nem ad választ (mert feltehetően a cikkíró nem nézett utána, nem kérdezte meg, vagy nem akarta az adott információt leírni - a jelentés forrását pedig elmulasztotta megadni, hogy magunk nézzünk utána):
  1. Mennyi volt az a bizonyos összes megvizsgált magyar webáruház? Abból kiindulva, hogy a Magyarországnál csak lakosságát tekintve több mint nyolcszor (!) nagyobb Németországban kemény 29 webáruházat vizsgáltak meg, nem lehetett olyan őrült nagy a megvizsgált magyar e-boltok száma.
  2. Miért nincs benne a cikkben, hogy mekkora volt ez a szám, ha azt meg van adva, hogy mennyi webboltot vizsgáltak meg Németországban, Lengyelországban és Hollandiában? A tanulmányból is hiányzott? Furcsa lenne. Netán túl kicsi, azért nem írta bele a szerző? Mert röhejes lett volna a bombasztikus cím, ha a cikkből kiderül, hány vizsgálatra alapozzák a lesújtó eredményt?
  3. Mindegyik (mind a kettő? vagy esetleg tán öt?) megvizsgált magyar webáruházban találtak valami hibát - na de milyet? Mert egyáltalán nem mindegy, hogy az nem volt feltüntetve, hogy van szállítási költség, vagy hogy hiányzott a cégjegyzékszámból egy kötőjel.
Jó lett volna, ha ezeket a kérdéseket a cikk szerzője felteszi valakinek, ha másnak nem, hát magának. A harmadik kérdésemre például megtalálható egyfajta válasz a cikk utolsó bekezdésében: "A Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság (NFH) szerint itthon a honlapok jellemzően a fogyasztók elállási jogával, valamint a jótállás, szavatosság feltételeivel kapcsolatos tájékoztatás terén vétettek." Ha jól értem tehát, azt például egyik sem mulasztotta el közölni: van szállítási költség is. Miközben az európai weboldalak 45 százaléka nem, vagy nehezen megtalálhatóan tájékoztatta a vevőket erről. Ebből a szempontból például a magyarországi webáruházak úgy tűnik, nemhogy leszerepeltek volna, hanem messze az európai átlagot felülmúlva (45% sumákoló helyett 100% tisztességes) teljesítettek!

Azaz sereghajtók helyett lehet, hogy éppen az élmezőnybe tartozunk?!

Ezek után kérdem én: miért is az van a cikk címében, hogy leszerepeltünk?

Saját szemünkben a gerendát

Az internetes kereskedelem nagyobb mértékű elterjedésének legfőbb gátja a bizalomhiány - állapítja meg egyöntetűen szinte minden, a témával foglalkozó kutatás. (Megjegyzem, szerintem elég szép ütemben terjed az internetes vásárlás. Anno a NetPiacnál az egyik legnagyobb problémát a növekedés finanszírozása jelentette. Nagy baj, ha nincs megrendelés, de az is, ha olyan sok van, hogy nem bírjuk teljesíteni.) Az emberek egy része bizalmatlan nem csak az e-kereskedőkkel, hanem általában az internettel szemben.

A bizalmat úgy lehet leginkább erösíteni, ha világosan és nyíltan kommunikálunk. Például nem sumákolunk az árak áfa-tartalmával, a szállítási díjjal, a termék paramétereivel, a kereskedő személyével, a várható szállítási időponttal (stb.) kapcsolatban. Valamirevaló webshopnál nem is férhet kétség ezen adatok meglétéhez és pontosságához, és a SzEK.org tagjai természetesen a valamirevaló kategóriába tartoznak. Készült egy vizsgálat, amely során az Ormós Ügyvédi Iroda munkatársai (ők nagyon rá vannak állva az e-businessre) átnézték a kereskedelemmel foglalkozó tagok oldalait. Azért kellett ez, mert lehet, hogy mi azt gondoljuk, minden előírásnak megfelelünk, de bármikor előbukkanhat egy hivatal, amelynek erről más lesz a véleménye, aminek aztán egy sárga csekkel ad nyomatékot. (A csekken akár félmilliós összeg is szerepelhet.)

A vizsgálat elkészült, az eredmény itt olvasható. Ehhez szeretném hozzáfűzni, hogy egyrészt ha valahol az áll, hogy valamilyen követelménynek a megvizsgált lapok 35% nem felelt meg maradéktalanul, az egyúttal azt is jelenti, hogy 65%-uk viszont maradéktalanul megfelelt! Másrészt azok a pontok, amikben tagjainknál némi hiányosság mutatkozott, nem voltak nagyon kardinálisak. Az egyik leggyakoribb hiba például, hogy a cég adatainál a cégjegyzék-szám mellett nincs feltüntetve a cégbejegyzést végző bíróság neve. Szerintem ezt nevezhetjük apróságnak. Ezzel együtt jó tudni, hogy kéne szerepelnie, mert így alkalmunk lesz javítani.

A világos és nyílt kommunikációhoz az is hozzátartozik, hogy a hibáinkat is elismerjük. El- és felismerjük, hogy kijavíthassuk őket. Remélem sikerül ezzel picit hozzájárulnunk a bizalom erősödéséhez.

(A vizsgálat kapcsán 2009. október 19-én vendég voltam az MR2 Petőfi Netidők című műsorában. A beszélgetés meghallgatható itt.)

2009. szeptember 10., csütörtök

Az e-kereskedelem nem a webshoppal kezdődik

Az elmúlt tíz évben gyakran kerestek meg fejlesztőcégek, hogy segítsek már nekik, mert van egy ügyfelük, aki webáruházat akar, de nem tudja pontosan megmondani, mit szeretne.

Az ügyfél azzal a tudattal megy a fejlesztőhöz, hogy elég annyit mondania: kérek szépen egy webáruházat! (-Milyen méretben tetszik kérni? Ez a szín jó lesz? Úgy látom, vállban egy kicsit be kell vennünk...) A fejlesztő igyekszik körülhatárolni az ügyfél vágyait, majd kiválasztja a saját kínálatából azt, ami a legközelebb áll a megrendelő amúgy is homályos elképzeléseihez.

A végén persze senki sem lesz elégedett:
  • a megrendelő, amikor meglátja, mit kapott, hirtelen már kezdi érteni, mit is szeretett volna (valamihez képest már könnyebb), így aztán újabb igényeket és változtatási kéréseket fogalmaz meg;
  • a fejlesztő pedig épp az ebből következő, rengeteg túlmunka miatt, aminek ellenértékét soha nem tudja igazán beárazni.
A felkészültebb fejlesztőcégek emiatt ma már olyan tanácsadókat, projektmenedzsereket alkalmaznak, akik képesek az ügyféllel közösen gondolkodva elvégezni az előkészítés, tervezés elmaradt munkáját, de azt soha nem fogják tanácsolni az ügyfélnek, hogy menjen másik fejlesztőhöz, mert amit szeretne, azt a másik cég jobban meg tudja csinálni!

Az e-kereskedelem: üzlet - az informatika: eszköz!

Ha Ön szeretne egy szép új házat, kivel beszél először? Egy építészmérnökkel, vagy egy kőművessel? Ha szeretne megtanulni angolul, előbb angoltanárt keres, vagy bemegy a könyvesboltba nyelvkönyvet venni?

Nézzük, mi a különbség:
  • A kőműves olyan házat építene, amilyet szokott, amihez megvannak az eszközei és ismeri minden csínját-bínját. Mivel valakinek azért kéne tervet is csinálni, hát szólna egy ismerős építésznek, de a végeredményt nem az ügyfél, hanem a kőműves választásai határoznák meg.
  • A könyvesboltos olyan könyvet adna, amilyen van a boltban, amit általában venni szoktak az emberek, de nem biztos, hogy ez aztán megfelelne a tanulni vágyó életkorának, tanulási céljainak, esetleges alaptudásának - amiknek felmérésére és az ezeknek megfelelő nyelvtanulási módszer - és a hozzá tartozó könyv - kiválasztására a nyelvtanár képes.
Az, hogy milyen házat szeretnénk, vagy hogyan, mennyi idő alatt, milyen nyelvet akarunk megtanulni: a mi (ügyfél) üzleti igényünk. Az építőipari kapacitás (szakemberek, szerszámok, gépek, anyagok), vagy a nyelvkönyvek, munkafüzetek: az eszközök, amikre - az üzleti igényben megfogalmazott - cél eléréséhez szükség van. Azt hiszem, evidencia: a célnak kell meghatároznia az eszközt, és nem fordítva: az eszköznek a célt. (Van erre két csodás szólásunk: Nehogy má'... a farok csóválja a kutyát, ...a nyúl vigye a puskát!)

Az elektronikus kereskedelem beindítása tehát nem informatikai feladat. Az informatika ennek az üzleti folyamatnak csak egyik eszköze, amelynek a vállalkozó (tulajdonos) által megfogalmazott stratégiai cél megvalósulását kell szolgálnia.

Akkor hát hogyan is kezdjünk bele az e-kereskedelembe?
Először gondolkodjunk, tervezzünk, tanuljunk, olvassunk! Ehhez próbálok e blog számos bejegyzésében segítséget nyújtani. Az olvasást itt érdemes folytatni, vagy javaslom a címkék használatát, pl.: stratégia,  internetes befektetés, tudástár stb.

2009. szeptember 7., hétfő

E-commerce Start Tréning

Idő hiányában az önálló tréningek szervezésével felhagytam, de a Webshop Akadémia keretén belül - akár moduláris jelleggel - részt lehet venni az általam tartott, stratégia és üzleti tervezés órákon. További információk a Webshop Akadémia oldalán.

Hogyan használhatja vállalkozásom az e-kereskedelmet?
Tanácsadás és tréning Kis Ervin Egon vezetésével
"Nem csak tanítom...!"
Tudta, hogy Magyarországon 2009-ben 99 milliárd forint volt az internetes kereskedelem forgalma, és közel ugyanekkora értékben adtak el online szolgáltatásokat is? Gondolta volna, hogy ez a szám évente 50%-kal emelkedik? (További adatok itt.)

Miközben az egész világon általános a recesszió, az internet nincs válságban! Nő az internet-előfizetők száma, egyre többen vásárolnak és egyre nagyobb értékben, rohamosan szélesedik a kínálat, és a kockázati tőke is jelentős mértékben áramlik az online cégek irányába. Hogy csak két, nagy figyelmet keltett példát említsek a közelmúltból: a Bookline kb. 1 milliárd, a Vatera.hu 3,7 milliárd forintos áron kelt el.

Hogy szállhatnék be én is az internet-bizniszbe? - valószínűleg Ön is megkérdezi ezt magától, ahányszor az elektronikus kereskedelem sikereiről szóló tudósításokat hallja. Ma már egy nagyon jó ötlet, rengeteg munka és meglehetősen sok pénz kell ahhoz, hogy valaki bekerülhessen a hazai e-kereskedelem forgalmának 80%-át generáló 20 legjobb kereskedő közé. Viszont egy kis energiával, odafigyeléssel, az internet lehetőségeinek okos kihasználásával bevételeit akár duplájára is meg tudja növelni, miközben jelentős költséget takaríthat meg néhány egyszerű újítás, változtatás bevezetésével.

A WSA képzésen belül tartott óráim tematikája:

  • Az elektronikus kereskedelem alapfogalmai
  • Üzleti stratégiák, stratégiaelemzés
  • Üzleti modellek bemutatása
  • A siker és a kudarc meghatározó tényezői
  • Saját tevékenységem internetes lehetőségeinek féltérképezése
  • Elektronikus kereskedelem bevezetése saját vállalkozásomban
  • Stratégiai tervezés, üzleti terv készítése
Miért kéne nekem ilyen tréningre mennem?
Kattintson az alábbi linkekre és olvassa el az e-kereskedelemmel kapcsolatos alapvető tudnivalókat. Ha úgy érzi, szeretne többet tudni és jól hasznosíthatná ezt a tudást, akkor a tréning Önnek van kitalálva.

E-commerce tanácsadás

  • Szeretne belevágni az elektronikus kereskedelembe?
  • Van már webshopja, de nem elégedett a bevétel nagyságával?
  • Szeretne hatékony, magas szinten automatizált, jól jövedelmező e-commerce üzletágat?
  • Vagy egyszerűen csak szeretné jobban ismerni, hatékonyabban használni az internet lehetőségeit?

Képzés kezdőknek

Ha Ön azon töri a fejét, érdemes-e belevágnia az elektronikus kereskedelembe (e-commerce), vagy egyszerűen csak szeretné jobban ismerni, vállalkozásában hatékonyabban használni az internet lehetőségeit, akkor vegyen részt egy E-commerce start tréningen! További információkért kattintson ide!

Stratégiai és üzleti tervezés

Tudatos tervezéssel, átgondolt stratégiával sokkal nagyobb az esély a sikerre! Legsikeresebb szolgáltatásom a webáruház stratégia és üzleti terv, erről részetek itt olvashatóak.

Konzultáció

Ha csak néhány órás konzultációra, segítségre, támogatásra van szükség, kérjen konzultációt, vegye fel velem a kapcsolatot vagy lapozzon tovább >>

2009. szeptember 6., vasárnap

Pénz - termék - tudás

Ahhoz, hogy az elektronikus kereskedelemben sikeresek legyünk, három dologgal kell rendelkeznünk:
  • elegendő pénzzel,
  • online értékesítésre alkalmas termékkel (ami lehet áru vagy szolgáltatás),
  • és megfelelő tudással.
A sikerhez szükséges pénz, termék és tudás összege állandó, azaz ha bármelyik elemből deficitünk van, akkor a másik két elem értékének kell nagyobbnak lenni.
Például, ha nincs elég pénzünk, akkor nagyon jó termékkel kell rendelkeznünk és nem árt, ha az átlagnál jobban értünk ahhoz, amit csinálni szeretnénk.


Ugyanígy ha a termékünk nem ér túl sokat, akkor legyenek átfogó ismereteink és kitűnő ötleteink, továbbá legyen sok pénzünk. (Pl. azért, hogy a nem túl jó termékünket legalább reklámozni tudjuk.)


Célszerű, ha a háromból legalább kettőben jók vagyunk, de elvileg az is működhet, hogy se termékünk, se elég tudásunk, de rengeteg pénzünk van. Az interneten egyébként az a gyakoribb, hogy jó ötlettel (és annak hozzáértő megvalósításával), jó termékkel és kevés pénzzel ér el valaki sikert.

Annak megállapítása persze már nehezebb feladat, hogy mennyi az elegendő pénz, melyik az elég jó termék és mi a megfelelő tudás. Erre általános receptet adni sajnos nem lehet, de minden konkrét helyzet elég jól értékelhető.

Sajnos én sem pénzzel, sem termékkel nem tudok szolgálni, de tudással igen.

Címkefelhő

adóbevallás (9) álláskeresés (1) árfolyamkockázat (1) atm (1) Az Év Internetes Kereskedője (6) b2b (4) b2c (14) bankkártyás fizetés (13) bizalom (10) bookline.hu (11) cégkivonat (2) devizahitel (3) digitális aláírás (5) dvd (8) e-book (2) e-business (21) e-commerce (57) e-számla (14) e-ticket (2) elállási jog (3) ellenőrzés (13) előrendelés (2) eNET (3) extraprofit (2) Facebook (14) facebookology (4) Finálév (6) fogyasztóvédelem (14) Foursquare (4) Fred Wilson (2) Gerd Leonhard (4) GKIeNET (12) goldenblog (1) hitel (1) Hollywood (1) időpecsét (2) illegális (7) internet hungary (10) Internet Kalauz (10) internetadó (2) internetes befektetés (13) IVR (1) iwiw (5) jogszabályok (22) képzés (7) know-how (20) konferencia (32) közösségi vásárlás (13) kupon (10) kutatás (23) logisztika (6) m-commerce (12) mesh (5) Mobile Hungary (1) népszámlálás (1) netpiac.hu (12) netpincer.hu (8) netrisk.hu (6) nettv (2) niche piac (1) okostelefon (15) oktatás (6) online marketing (14) ötlet (15) QR-kód (2) referencia (5) réspiac (1) rövidítések (3) sajtószemle (16) sharing economy (6) SmartCommerce (11) Smartmobil (5) startup (2) stratégia (20) szek.org (35) szemkamerás vizsgálat (1) szerzői jog (3) szolgáltatás (17) tanácsadás (17) taxi (3) televízió (9) tesco (5) toplista (5) torrent (4) történelem (14) tréning (5) tudástár (24) Twitter (5) uber (3) usability (7) ügyfélkapu (6) ügyfélkezelés (4) ügyfélszolgálat (3) üzleti modell (25) üzleti terv (15) válságadó (2) vasárnapi boltbezárás (2) vatera.hu (16) Vedd a neten (5) Vodafone (3) web5let (2) webáruház (35) webergonómia (7) webkritika (8) webshop (34) YouTube (2)