1999. április 5., hétfő

Jósolni nem érdemes - Beszélgetés Jancsó Miklóssal

Ezredvégi interjúsorozatunk eddigi megszólalói tudósok voltak: Bródy András, Farkas Ödön és Popper Péter. Bár ők is elemelkedtek szakterületükről és általános gondolatokat, tanulságokat fogalmaztak meg a jövő évezredből felénk tekintő információs társadalomról, látásmódjukat mégis elsősorban a racionalitás, az elemző-boncolgató hajlam határozta meg. Mennyire gondolkodik másképp egy művész, aki inkább az emóció és az ösztön felől közelíti meg témáit? A válaszért nem véletlenül Jancsó Miklós filmrendezőt kerestem fel: kevéssé ismert tény, hogy néhány évvel ezelőtt kisfilmet, képekbe kódolt filozófiát forgatott a Microsoft felkérésére.

Jancsó Miklós feketében fogad; ugyanabban a már védjegynek számító öltözékben, melynek fehér változatát Nekem lámpást adott kezembe az Úr Pesten című legutóbbi filmjében viseli. Pikírt, cinikus, de kíméletlenül igazmondó alkotás; kis történetekben sorakoztatja fel korunk sikerembereit, feldíszítve őket a megfelelő kellékekkel.

- Van a filmben sportkocsi cabrio, rádiótelefon, hangtompítós pisztoly, de véletlenül sem bukkan fel egy monitor, vagy laptop; pedig vártam volna, hogy lesz néhány pikírt megjegyzés korunk ezen legújabb őrületére is – de nem volt. Miért?

- Azért nem, mert ez egy nagyon látogatott közhely, manapság minden filmben benne van a számítógép. A régebbi, nyolcvanas években készült filmjeimben sokat használtam a varázsdobozt, azaz a tévét, de ott is arra, hogy az úgynevezett hosszú beállításba vigyek új elemet; így oldottam meg, hogy egy snitten belül lehetett több helyszín, vagy akár idősík. A számítógéppel más a helyzet: miután mindenki, még Columbo is ezt használja, direkt elkerültük, hogy célozzunk rá, vagy akár megjelenjen képben.

- Pár éve, amikor készített a Microsoft számára egy kisfilmet, csináltam önnel egy interjút, amelyben elmondta: tervezik, hogy előfizetnek az Internetre. Azóta megtörtént?

- Igen, de én nem használom; sőt írni is kézzel írok, gépírni sem tanultam meg, bár mostanában próbálgatok legalább a számítógépen. Az Internetet általában a gyerek használja, meg néha az anyja, én legfeljebb a hátuk mögé ülök le nézni, mi történik. Elég jópofa dolog, mostanában tényleg mindenki erről beszél, és hallani különféle jóslatokat is, de szerintem nem lehet tudni mivé fejlődik. Valószínűleg a technikai haladás még nem ért véget, tartogat esetleg meglepetéseket is; lehetséges, hogy vissza fogunk térni a Hold előtti korszakba, amikor az embernek még volt egy harmadik szeme – ahogy a Sziriat oszlopai-ban (Várkonyi Nándor könyve) olvasható – a homloka közepén, és a kommunikáció ennek segítségével folyt. Nem véletlen, hogy sok fantaszta kedvenc témája a harmadik szem, sőt azt hiszem van egy magyar fantaszta magazin is ezzel a címmel. Szóval még az is elképzelhető, hogy előbb-utóbb valami ehhez hasonló szerkentyűt találnak ki...

- Rádiótelefonba integrált PC, internet, videokamera – már csak le kell kicsinyíteni... Ezek szerint megint csak az történik, hogy az ember elveszett isteni képességeit próbálja pótolni gépekkel? Nem tudunk repülni: csinálunk repülőgépet, nem tudunk gondolat-átvinni: kitaláljuk az internetet.

- Isteni képességek? Ebben én nem hiszek; vallva ugyanazt, amit a Heller Ági vall: hogy arról a kérdésről, van-e valaki fölöttünk – mondjuk a Teremtő vagy az Örökkévaló – nem érdemes vitát nyitni, mert bizonyítani nem lehet, csak hinni. Én speciel nem hiszek; kicsit bánom is, hogy nem vagyok istenhívő, mert az olyan megnyugtató lehet... A szkeptikusok azt szokták mondani: ha a világot tényleg teremtette valaki, akkor az rettentő rosszindulatú lehet.

- Az internet bizonyíthatóan itt van és nyomul – szemmel láthatóan átformálja a világot. Vajon ez hova vezet?

- Nostradamus jóslatait több száz éve értelmezik újra és újra; Hitler még a bunkerben is megkérdezte saját elemzőjét, aki azt olvasta ki számára, hogy győzni fog... Mint tudjuk, ez nem jött be; mint ahogy legutóbb Torgyánnak se jött be, amikor Deutch Tamással ott ült a Fradi-MTK meccsen, és megjósolta a Fradi győzelmét. Szóval jósolni nem érdemes, mert a fene tudja mi lesz. Volt nekem egy gimnáziumi osztálytársam – grófgyerek, úgynevezett szegény gróf, mert nem voltak már nagybirtokaik – aki rövidhullámú rádióamatőrködött. Néha elmentem hozzá, mert a harmincas években fantasztikus dolog volt, hogy a pofa Dél-Amerikával kommunikál, persze serényen nyomkodva még az ősi Morse-jeleket. Ennek az úrnak külön szobája volt, teljesen telepakolva hatalmas csöves erősítőkkel – ehhez képest ma hol tartunk? Ki tudta volna akkor megjósolni az internetet?

- Azért valamit sejt, ha most mégis próbálkozik a billentyűzettel...

- Nem is tudom miért teszem! Szoktam leadni írásokat szerkesztőségeknek, sokszor úgy, hogy a kéziratot átfaxolom – még elfogadják. Máskor Zsuzsi, a feleségem, vagy a gyerek beírja a gépbe, ha muszáj; de a kézírás lemásolásához nagy figyelem kell, hiszen az első oldal még eléggé kiírt, aztán tíz után már fellazul. Gondoltam, miután már tényleg mindenki ezzel a varázsgéppel ír, én is megpróbálom – nagyjából ennyi a kapcsolatom a technikával; inkább a feleségem a nagy barkácsoló és technikus.

- A film azért mégiscsak technikát használó művészet.

- Ha művészet egyáltalán; ma már egyre kevésbé az... A technika csak bizonyos mértékig tartozik az úgynevezett rendezőre; ma rendező az lesz, aki meg tudja szervezni magának a pénzt, a kádári korban csak az lehetett, aki főiskolát végzett. Ott is tanítanak valamennyi technikát, de amikor én egyszer Amerikában, a Harvardon tanítottam – mások mondták, hogy tanítok –, azzal kezdtem: a rendezést nem lehet oktatni; ki lehet gyakorolni, el lehet lesni, vagy lopni másoktól, de tanulni és tanítani nem. Annyira kell nekem a technika, mint a cipőgyárosnak – ha van még ilyen –, vagy a főmenedzsernek, aki bizonyára tudja, hogy van a talp meg a felsőrész, de valószínűleg azt már nem tudja egész pontosan, amit a tűzők vagy a talpkészítők tudnak – ennyire kell a rendezőnek is a technikához érteni, mint a cipőmenedzsernek a cipőgyártáshoz.

- Az ezredvég technikai szempontból azért rengeteg változást hozott; elég arra gondolni: néhány ezer forintból is lehet „filmet” csinálni, hiszen a videotechnika – nem beszélve a digitálisról – nagyon olcsó.

- Nana! Film alatt a negatívra készült és perforált filmet értjük, a mozgókép szélesebb fogalom, bár nem minden nyelv különbözteti meg a kettőt; tehát a film negatívra készült mozgógép. Mozgóképet tényleg bárki készíthet, de a legjobb digitális kamerával sem lehet nagy hollywoodi filmet csinálni. Mondjuk a Joe Black-et nem lehet megcsinálni vele, azon rögtön látszik, hogy olyan anyagra készült, ami őrzi a képet; a viszonylagos örökkévalósághoz egyelőre még negatív kell.

- Mégis a legutóbbi Filmszemlén bemutatott 23 játékfilmből 7 vagy 8 készült negatívra, a többit videotechnikával forgatták.

- Meg is kérdezik sokan, hogy miért film, ha Betára készült! Persze... mozgókép. Valamelyik francia kolléga – most nem jut eszembe, ki – mondta: a film akkor lesz művészet, ha olyan lesz mint a töltőtoll. Amíg az emberiség nagy része analfabéta volt, addig lehetett azt hinni: a költővé váláshoz elég megtanulni írni-olvasni – ma már tudjuk, nem így van. Amatőr költők sokszor elküldik nekem a versesköteteiket – nem mindig tudom megállapítani mennyire jók; de ha megnézek öt percet egy filmből, nagy valószínűséggel megmondom, érdemes-e végignézni. A modern technika flott írást tett lehetővé mozgóképben is, de azért ettől még nem lett mindenki filmrendező, akinek van egy kamerája. Ráadásul mondjuk egy Greenaway-film elképzelhetetlen Video 8-on; még a tévében is látszik a különbség a videó és a nemes negatív között. Igaz, a technikai különbség nem feltétlenül jelent különbséget... – most mondjak valami patetikust? – a közlés mélységére, vagy érdekességére vonatkozóan. A mai nézőt a tévéreklámok, az MTV hozzászoktatta egy csomó technikai újdonsághoz: a montázstechnikához, az újfajta kameramozgásokhoz – ez kétségtelenül hat a rendezőkre is; nézed Woody Allen újabb filmjeit, ahol Carlo Di Palma az operatőr, és látod: a kamera ide-oda mozog, kaszál – természetesnek tűnik; de amit Woody Allen mondani akar, nem változott.

- A huszadik században, ezen belül is az utóbbi évtizedben nagyon átalakult a világ. Mostanában mégis csak az információs forradalomról, az internetről beszélünk, nem azokról a talán sokkal átfogóbb változásokról, melyek az élet egyéb területein – kultúra, politika, tudomány, emberi kapcsolatok stb. – történtek, azért nagyrészt függetlenül a számítástechnikától.

- Keveset beszélünk, keveset beszéltetnek és keveset beszélnek! Nem tudom mikor hagytam abba a többes szám első személyt; nem mi, hanem ők – ők beszélnek arról, hogy mi, nem én csinálom, semmi közöm azokhoz, akik azt mondják: mi. Nem mi beszélünk az internetről, nem mi beszélünk a technikáról, hanem azok, akik minket manipulálnak, hogy csak a technikával foglalkozzunk. Amíg kétpólusú volt a világ, fontos volt a kultúra is. A bolsik – akiket mostanában szívesen összekevernek a nácikkal, pedig Auschwitz nem volt ugyanaz, mint a Gulag – modernizációs tervet akartak végrehajtani, de úgy hajtották végre, mintha nácik lennének. Azt mondták: az emberiség összes haladó törekvését magukévá teszik és kiteljesítik; kultúramániások voltak – akkor is, ha kultúrán azt értették, amit ők tartanak annak –, és érdekes módon egy csomó entellektüelt maguk mellé tudtak állítani. Ennek következtében a másik pólus, az amerikai érdekszféra is azt kiáltotta: kultúra! Ők is maguk mellé állítottak entellektüeleket. Fontos volt, mit mond egy értelmiségi, hogy nyilatkozik, mit ír alá – mindkét oldalon. Miután egypólusú lett a világ, már tisztán csak arról van szó, ki mennyit fogyaszt, hogy profitál; a hatalomnak többé nincs szüksége arra, hogy a kultúrát, mint védőpajzsot, maga elé tolja. Ma is jönnek, hogy írjam alá ezt vagy azt, és pontosan tudom, hogy még ki fog aláírni, és azt is, hogy a másik oldalon ki ír alá – csakhogy ez már senkit sem érdekel.

- Ezek szerint a technikai fejlődés mindig csak  a profitot szolgálja, és a kultúrát, a társadalmi fejlődést soha?

- Ez függ attól, hogy hányadik generációs a profittermelő és a politikus nemzedék. Itt van jelentősége valamilyen társadalmi szerveződésnek, mondjuk az államnak; ugyanis az állam előírhatja a multinak, hogy a profit valahány százalékát kultúrára kell áldozni – persze nem szó szerint, hanem elegáns módon. Mondok példát: amikor a hatvanas években az amerikai film haldoklott – mert a nouvelle vogue, az európai film, meg a szerzői film betette a lábát és keresztbe tett Hollywoodnak –, akkor azt mondta az állam: ha valaki a filmiparba fektet, a pénzt leírhatja az adóból; tehát nem az adóalapból, hanem közvetlenül az adóból! Ezzel újra megteremtették az amerikai film gazdasági alapját – az eredmény közismert.

- Lehet, hogy egyszer csak ráun az emberiség a technikai burjánzásra és más utat választ?

- Nem kell illúziókba ringatni magunkat, az emberiség nem un rá semmire, nincs abban a helyzetben. Más kérdés, ha azok, akik az emberiséget így van úgy uralják, irányítják: a császárok, vagy a multik vezérei unnak rá valamire... De nem unnak rá, nem erről van szó: ha rájönnek, hogy valami nem hoz már profitot, akkor változtatnak. Itt sem lehet a mi-t használni, mert ha én unok rá bármire, az nem jelent semmit, de ha a Microsoft elnöke un rá – mert rákényszerül –, az más kérdés.

- Tehát az internet sem egy belső, öröktől meglévő emberi igénynek köszönheti a sikerét, hanem annak, hogy valakiknek érdeke, hogy sikeres legyen?

- Gondolom, mikor az első bocskort megcsinálta valaki, nem azért tette, mert filozófiailag kikövetkeztette, hogy neki – és másoknak – az tetszeni fog, hanem rájött: a homokban jobb bocskorban járni, mint mezítláb; aztán kiderült: elég neki csak bocskort csinálni, és nem kell mondjuk kecskét tenyésztenie, mert a kecskét odahozzák egy pár bocskorért. Mindaddig viszonylag privilegizált helyzetet élvezhetett, amíg mások is meg nem tanultak bocskort készíteni; a privilégiumok fenntartásához valami újat kellett kitalálnia. Az információs társadalom is új privilégiumokat hozott létre, de a tábor ismét egyre szélesedik: ahogy annak idején megtanultak olvasni az emberek, most megtanulják használni a számítógépet, ami egyre olcsóbb és hozzáférhetőbb lesz. De hiába tanult meg az ember írni-olvasni, sok minden nem változott; mindig van valami, ami egy adott fejlődési iránynak gátat szab. Az információs társadalom növekedése talán a közvetítő nyelv, a modern latin, azaz az angol miatt fog megrekedni. Meddig használható ez a nyelv, mi fog gátat szabni neki? A mandarin, a szuahéli, a japán? Nem volt még olyan virágzás a történelemben, amit hanyatlás ne követett volna.

- Többet tudunk-e a világról a számítógép által, és többet fogunk-e tudni a jövő évezredben, vagy továbbra is igaz, hogy csak a művészet képes hiteles válaszokat adni?

- Kedvenc fizikusaim azt mondják: ha a világot tényleg teremtette valaki, akkor valószínűleg olyan jelrendszert használt, hogy ne lehessen megfejteni. A művészet is csak keresi a végső válaszokat, de valószínűleg egyvalamit soha nem fog az ember megtudni: hogy mi végre vagyunk a földön.

- Ezért, hogy utolsó filmjében végig nagyon keményen gúnyolódik, viccel a halállal? 

- Hát lehet a halállal másképpen bánni...?

(Az interjú nyomtatásban az Internet Kalauz 1999. áprilisi számában jelent meg, a Finálév sorozatban.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Címkefelhő

adóbevallás (9) álláskeresés (1) árfolyamkockázat (1) atm (1) Az Év Internetes Kereskedője (6) b2b (4) b2c (14) bankkártyás fizetés (13) bizalom (10) bookline.hu (11) cégkivonat (2) devizahitel (3) digitális aláírás (5) dvd (8) e-book (2) e-business (21) e-commerce (57) e-számla (14) e-ticket (2) elállási jog (3) ellenőrzés (13) előrendelés (2) eNET (3) extraprofit (2) Facebook (14) facebookology (4) Finálév (6) fogyasztóvédelem (14) Foursquare (4) Fred Wilson (2) Gerd Leonhard (4) GKIeNET (12) goldenblog (1) hitel (1) Hollywood (1) időpecsét (2) illegális (7) internet hungary (10) Internet Kalauz (10) internetadó (2) internetes befektetés (13) IVR (1) iwiw (5) jogszabályok (22) képzés (7) know-how (20) konferencia (32) közösségi vásárlás (13) kupon (10) kutatás (23) logisztika (6) m-commerce (12) mesh (5) Mobile Hungary (1) népszámlálás (1) netpiac.hu (12) netpincer.hu (8) netrisk.hu (6) nettv (2) niche piac (1) okostelefon (15) oktatás (6) online marketing (14) ötlet (15) QR-kód (2) referencia (5) réspiac (1) rövidítések (3) sajtószemle (16) sharing economy (6) SmartCommerce (11) Smartmobil (5) startup (2) stratégia (20) szek.org (35) szemkamerás vizsgálat (1) szerzői jog (3) szolgáltatás (17) tanácsadás (17) taxi (3) televízió (9) tesco (5) toplista (5) torrent (4) történelem (14) tréning (5) tudástár (24) Twitter (5) uber (3) usability (7) ügyfélkapu (6) ügyfélkezelés (4) ügyfélszolgálat (3) üzleti modell (25) üzleti terv (15) válságadó (2) vasárnapi boltbezárás (2) vatera.hu (16) Vedd a neten (5) Vodafone (3) web5let (2) webáruház (35) webergonómia (7) webkritika (8) webshop (34) YouTube (2)