Bocsánat a hosszú hallgatásért, az első negyedév igen eseménydús volt számomra, egy nagy projekten dolgoztam tanácsadóként + SzeK.org ügyek (roadshow, oktatás, közhasznúság, konferencia) + megpróbáltam helyreállítani a hétvége szentségét, jórészt sikerrel.
Az április-május sem unalmas, most egy gyors bejegyzést éppen a tavasz egyik legfontosabb e-kereskedelmi eseményének, a SzEK.org tavaszi konferenciájának szentelek. Ez most már a hetedik ilyen konferencia, ami igen tekintélyes szám egy ilyen fiatal szakmán belül. Az idei téma: Hatékonyság/hatás - a program izgalmasnak ígérkezik. Minden információ egy helyen a SzEK.org oldalán:
http://www.szek.org/programjaink/konferenciak/67-vii-elektronikus-kereskedelem-konferencia
Egyúttal felhívom a figyelmet egy holnapi eseményre is, ugyancsak e-commerce konferencia, de inkább a feltörekvő liga számára, a Computerworld szervezésében, a SzEK.org szakmai védnöksége mellett.
Dátum: 2010. április 14.
Helyszín: Lions Garden Hotel (1146 Budapest, Cházár András utca 4.)
Minden továbi infó, program stb itt: http://computerworld.hu/konferencia/36
Elektronikus kereskedelem tanácsadás és blog - laikusoknak, kezdőknek, érdeklődőknek és profiknak
2010. április 13., kedd
2010. január 7., csütörtök
Az információ-kontroll ideje lejárt - Facebookológia
"...az információ kontroll alatt tartásának ideje lejárt. Aki ezzel próbálkozik, olyan, mintha egy gátat építene, ami mögött egyre nagyobb lesz a víz nyomása, és egyszer úgyis átszakad." - mondta az [origo]-nak Netanel "Net" Jacobsson, az AOL és a Facebook volt üzletfejlesztési vezetője a Vodafone-Twitter eset kapcsán. Ez a gondolat teljesen egybevág azzal, amit Gerd Leonhard mondott, és amire mostanában én is olyan sokszor hivatkozom. Az interjú egyébként rendkívül sokrétű és információgazdag, de egyik legnagyobb érdekessége talán létrejöttének háttere: Jacobsson azért volt Budapesten, hogy az iWiW-nek adjon tanácsokat. Az alábbiakban ennek az interjúnak a kapcsán támadt gondolataimat osztom meg, elsősorban arról, hogy miben hozott egészen új minőséget a Facebook az interneten.
Nem különösebben kell net-gurunak lenni ahhoz, hogy az ember észlelje: a Facebook - különösen azóta, hogy magyarul is elérhető - nagyon intenzív fejlődésnek indult, miközben az iWiW legalábbis stagnál. Bő fél éve azt tapasztalom, hogy egyre nagyobb számban ugyanazok az arcok kezdenek felbukkanni az ismerőseim között, akik 2002-2004 között az akkor még WiW néven futó iWiW-en: internetes és egyéb médiás kollégák, barátok, távoli ismerősök, early mover-ek és - ahogy Jacobsson fogalmaz - early adopter-ek. A közel ezer iwiwes ismerősömmel szemben a 200 alatti fészbúkos sokkal nagyobb aktivitást produkál. Ez visszaigazolja azt a személyes tapasztalatomat, hogy a Facebook használata nagyon kényelmes, felhasználóbarát, az események jól követhetők, és igen sokféle aktivitásra van lehetőség.
Az iWiW vs. Facebook kérdésével az internetes szakma már igen korán elkezdett foglalkozni. Valószínűleg Berényi Konrád volt az első, aki már több mint két évvel ezelőtt megírta blogjában, hogy szerinte ha - az akkor még csak angolul elérhető - Facebook-ot magyarítja valaki, akkor megelőzi a magyar közösségi oldalt. Tavaly szeptemberben az Indexen (naná!) már A Facebook megöli az iWiW-et? címmel jelent meg interjú Trevor Johnson-nal, aki a Facebook európai terjeszkedését irányító vezetője. Akkor a 300 millió fészbúkoló közül 450 ezer volt az aktív magyar felhasználó.
Jacobsson szerint: "Az iWiW kicsit olyan, mint egy csiszolatlan gyémánt. Igaz, hogy régóta itt van, emiatt a felülete, érzete is egy kicsit régi, és sok mindent lehet rajta javítani, de ha megnézzük, milyen sokan használják, milyen sokan hivatkoznak rá és frissítgetik az adatlapjukat nap mint nap, azt kell látnunk, nagyon sokat ki lehet hozni belőle." Facebook-vezetőként valószínűleg még Trevor Johnsonhoz hasonlóan beszélt volna Jacobsson is, ám most épp az a dolga, hogy a vélhetően némileg megszeppent tulajdonosnak tanácsokat adjon.
A két közösségi oldal közötti alapvető különbséget egyébként Jacobsson pontosan fogalmazza meg az intejúban, amikor azt mondja: a Facebook már nem is annyira közösségi oldal, hanem inkább egy technológiai platform. Ez a megállapítás azért különösen érdekes, mert az internet maga is egy technológiai platform, egy globális közösségi, kommunikációs tér, amin belül számos különböző további eszköz, alrendszer, felület van. Ha megnézzük a Facebook-ot, azt fogjuk látni, hogy az egyfajta hálózat a hálózatban: vannak rajta egyéni és céges oldalak, rajongói klubok, személyes weblapok, levelezőlisták, hírcsatornák, játékok és egyéb érdekes alkalmazások; lehet kommunikálni a hagyományos netes formákhoz hasonlóan: azaz levelezni, csetelni, és lehet új formában is: pl. egymás üzenőfalára írogatva. Ha egy kezdő internetező ki sem teszi a lábát a Facebook-körből, nagyjából ugyanazt a határtalan élményt kapja, mintha a Google-ról vagy más portálról indulva kezdene böngészni, azzal az alapvető különbséggel, hogy itt az övéi között marad, hiszen bármilyen tevékenységet végez, az valahogy összefüggésben lesz a fészbúkos barátaival. Azaz egy olyan hiperfelületet használ, ahol a tartalmakat egy strukturált referenciacsoporton keresztül éri el, illetve ő maga is fontos része mások referencia-struktúráinak. Nézzünk egy példát: az utóbbi hónapok slágertémája a H1N1 járvány volt, illetve az a kérdés, hogy oltassunk vagy ne oltassunk. Ha valaki rákeresett erre a Google-on, akkor azt a tartalmat, amit végül a témáról elolvasott, számára teljesen idegen emberek tömegei határozták meg: egyrészt azok az internetezők, kattintók, linkelők, akiknek tevékenysége alapján a Google keresőmotorja kiválasztotta, hogy mely cikkeket, írásokat, fórumokat helyezte a találati lista elejére; másrészt pedig az a néhány szerző, blogger, fórumozó vagy mindközönségesen grafomán elmebeteg (lásd összeesküvéselméletek), akik azokat a tartalmakat írták, amiket a kereső kihozott. A fészbúkoló elé kerülő tartalmak természetesen jórészt ugyanebből az írástömegből származnak, viszont nem a Google pagerank, vagy az [origo] ügyeletes szerkesztője határozza meg, hogy ebből milyen válogatás kerül elé, hanem elsősorban a barátai, a barátainak a barátai és azok, akikkel egy rajongói klubba vagy csoportba tartozik. Azaz egy olyan, nem véletlenszerűen kialakult embertömeg, amit az ismeretségi és érdeklődési rendszer strukturál. Tessék elképzelni ugyanezt mondjuk a televízión: ahelyett, hogy nyomkodnám a távirányítót össze-vissza, hogy valami nézhetőt találjak, a tévé maga szolgáltat nekem egy olyan műsor-összeállítást, ami az alapján készült, hogy mit néztek szívesen a barátaim.
Az információ-kontroll ideje tehát valóban lejárt, amennyiben kontroll alatt valamilyen központi ellenőrzést értünk. Kontroll helyett strukturálódás van, információ-evolúció, melynek során az információ és környezete alkalmazkodik egymáshoz. A H1N1 oltásról nem az az üzenet fog eljutni hozzám, amit mondjuk az egészségügyi kormányzat szeretne eljuttatni, hanem az, ami ebből az üzenetből a kapcsolati hálómon való keresztüljutás során kifejlődött. Valójában ez régen sem volt másképp: csak akkor a pletyka és rémhírterjedés során az eleve kevés információ eltorzult; ma viszont a feldolgozhatatlanul sok információból kapunk egy tartalmában lényegében változatlan, de nagyon strukturált és valamennyire testreszabott információrendszert.
Persze semmi új nincs abban, ha azt mondom: megint van valami az interneten, ami teljesen átalakítja az életünket. A háló bő évtizede mást sem csinál, mint felforgatja a világot. Ebben a sztoriban a Facebook valószínűleg az aktuálisan egyik legfontosabb elem, de minden bizonnyal 3-5 éven belül jön valami más. Ami pedig a Facebook vs. iWiW kérdést illeti: kár ezen rágódni, a kettő már rég nem egy kategória. Akinek igazán nagy és izgalmas kihívást jelent a Facebook, az természetesen a Google. És a Google nem tétlenkedik, lásd pl. Google wawe és nexus one.
Hm. Ha belegondolunk, hogy az egész egy éles kődarabbal kezdődött... :-)
Nem különösebben kell net-gurunak lenni ahhoz, hogy az ember észlelje: a Facebook - különösen azóta, hogy magyarul is elérhető - nagyon intenzív fejlődésnek indult, miközben az iWiW legalábbis stagnál. Bő fél éve azt tapasztalom, hogy egyre nagyobb számban ugyanazok az arcok kezdenek felbukkanni az ismerőseim között, akik 2002-2004 között az akkor még WiW néven futó iWiW-en: internetes és egyéb médiás kollégák, barátok, távoli ismerősök, early mover-ek és - ahogy Jacobsson fogalmaz - early adopter-ek. A közel ezer iwiwes ismerősömmel szemben a 200 alatti fészbúkos sokkal nagyobb aktivitást produkál. Ez visszaigazolja azt a személyes tapasztalatomat, hogy a Facebook használata nagyon kényelmes, felhasználóbarát, az események jól követhetők, és igen sokféle aktivitásra van lehetőség.
Az iWiW vs. Facebook kérdésével az internetes szakma már igen korán elkezdett foglalkozni. Valószínűleg Berényi Konrád volt az első, aki már több mint két évvel ezelőtt megírta blogjában, hogy szerinte ha - az akkor még csak angolul elérhető - Facebook-ot magyarítja valaki, akkor megelőzi a magyar közösségi oldalt. Tavaly szeptemberben az Indexen (naná!) már A Facebook megöli az iWiW-et? címmel jelent meg interjú Trevor Johnson-nal, aki a Facebook európai terjeszkedését irányító vezetője. Akkor a 300 millió fészbúkoló közül 450 ezer volt az aktív magyar felhasználó.
Jacobsson szerint: "Az iWiW kicsit olyan, mint egy csiszolatlan gyémánt. Igaz, hogy régóta itt van, emiatt a felülete, érzete is egy kicsit régi, és sok mindent lehet rajta javítani, de ha megnézzük, milyen sokan használják, milyen sokan hivatkoznak rá és frissítgetik az adatlapjukat nap mint nap, azt kell látnunk, nagyon sokat ki lehet hozni belőle." Facebook-vezetőként valószínűleg még Trevor Johnsonhoz hasonlóan beszélt volna Jacobsson is, ám most épp az a dolga, hogy a vélhetően némileg megszeppent tulajdonosnak tanácsokat adjon.
A két közösségi oldal közötti alapvető különbséget egyébként Jacobsson pontosan fogalmazza meg az intejúban, amikor azt mondja: a Facebook már nem is annyira közösségi oldal, hanem inkább egy technológiai platform. Ez a megállapítás azért különösen érdekes, mert az internet maga is egy technológiai platform, egy globális közösségi, kommunikációs tér, amin belül számos különböző további eszköz, alrendszer, felület van. Ha megnézzük a Facebook-ot, azt fogjuk látni, hogy az egyfajta hálózat a hálózatban: vannak rajta egyéni és céges oldalak, rajongói klubok, személyes weblapok, levelezőlisták, hírcsatornák, játékok és egyéb érdekes alkalmazások; lehet kommunikálni a hagyományos netes formákhoz hasonlóan: azaz levelezni, csetelni, és lehet új formában is: pl. egymás üzenőfalára írogatva. Ha egy kezdő internetező ki sem teszi a lábát a Facebook-körből, nagyjából ugyanazt a határtalan élményt kapja, mintha a Google-ról vagy más portálról indulva kezdene böngészni, azzal az alapvető különbséggel, hogy itt az övéi között marad, hiszen bármilyen tevékenységet végez, az valahogy összefüggésben lesz a fészbúkos barátaival. Azaz egy olyan hiperfelületet használ, ahol a tartalmakat egy strukturált referenciacsoporton keresztül éri el, illetve ő maga is fontos része mások referencia-struktúráinak. Nézzünk egy példát: az utóbbi hónapok slágertémája a H1N1 járvány volt, illetve az a kérdés, hogy oltassunk vagy ne oltassunk. Ha valaki rákeresett erre a Google-on, akkor azt a tartalmat, amit végül a témáról elolvasott, számára teljesen idegen emberek tömegei határozták meg: egyrészt azok az internetezők, kattintók, linkelők, akiknek tevékenysége alapján a Google keresőmotorja kiválasztotta, hogy mely cikkeket, írásokat, fórumokat helyezte a találati lista elejére; másrészt pedig az a néhány szerző, blogger, fórumozó vagy mindközönségesen grafomán elmebeteg (lásd összeesküvéselméletek), akik azokat a tartalmakat írták, amiket a kereső kihozott. A fészbúkoló elé kerülő tartalmak természetesen jórészt ugyanebből az írástömegből származnak, viszont nem a Google pagerank, vagy az [origo] ügyeletes szerkesztője határozza meg, hogy ebből milyen válogatás kerül elé, hanem elsősorban a barátai, a barátainak a barátai és azok, akikkel egy rajongói klubba vagy csoportba tartozik. Azaz egy olyan, nem véletlenszerűen kialakult embertömeg, amit az ismeretségi és érdeklődési rendszer strukturál. Tessék elképzelni ugyanezt mondjuk a televízión: ahelyett, hogy nyomkodnám a távirányítót össze-vissza, hogy valami nézhetőt találjak, a tévé maga szolgáltat nekem egy olyan műsor-összeállítást, ami az alapján készült, hogy mit néztek szívesen a barátaim.
Az információ-kontroll ideje tehát valóban lejárt, amennyiben kontroll alatt valamilyen központi ellenőrzést értünk. Kontroll helyett strukturálódás van, információ-evolúció, melynek során az információ és környezete alkalmazkodik egymáshoz. A H1N1 oltásról nem az az üzenet fog eljutni hozzám, amit mondjuk az egészségügyi kormányzat szeretne eljuttatni, hanem az, ami ebből az üzenetből a kapcsolati hálómon való keresztüljutás során kifejlődött. Valójában ez régen sem volt másképp: csak akkor a pletyka és rémhírterjedés során az eleve kevés információ eltorzult; ma viszont a feldolgozhatatlanul sok információból kapunk egy tartalmában lényegében változatlan, de nagyon strukturált és valamennyire testreszabott információrendszert.
Persze semmi új nincs abban, ha azt mondom: megint van valami az interneten, ami teljesen átalakítja az életünket. A háló bő évtizede mást sem csinál, mint felforgatja a világot. Ebben a sztoriban a Facebook valószínűleg az aktuálisan egyik legfontosabb elem, de minden bizonnyal 3-5 éven belül jön valami más. Ami pedig a Facebook vs. iWiW kérdést illeti: kár ezen rágódni, a kettő már rég nem egy kategória. Akinek igazán nagy és izgalmas kihívást jelent a Facebook, az természetesen a Google. És a Google nem tétlenkedik, lásd pl. Google wawe és nexus one.
Hm. Ha belegondolunk, hogy az egész egy éles kődarabbal kezdődött... :-)
2009. december 16., szerda
Az újságíró afférja az igazsággal
Az újságírói pályát 1984-ben kezdtem egy megyei lap gyakornokaként, és bár klasszikus sajtómukát nagyjából hat éve nem végzek, a mai napig ezt a szakmát tekintem leginkább az identitásom részének. Több száz cikk, interjú, filmkritika, rengeteg rádiótudósítás és riport, mintegy kétszáz órányi - jelentős részben élő - tévéadás, három nagy és több kisebb dokumentumfilm van a hátam mögött. A szakma majd mindegyik válfajában kipróbáltam magam. Generációm számára még fontos (volt?) a munka - legyen az írott betű, kép vagy csak hang - megformáltsága: nyelvhelyesség, helyesírás; kép, hang minimum legyen rendben, de lehetőleg illeszkedjen a tartalomhoz, fejezzen is ki valamit.
Félreértés ne essék: nem óhajtok siránkozni, hogy régen jobb világ volt! Nemrég hallottam egy konferencián Uj Péter (Index.hu főszerkesztő) előadását arról, hogy az internetes újságírásban egyszerűen nincs idő arra, hogy az elütésekre, helyesírásra satöbbire odafigyeljenek; és ezen nem szabad fennakadni, mert míg régen hatalmas apparátus kezén mentek át az írások, mire végérvényesen és megváltoztathatatlanul nyomtatásba kerültek, addig ma percek alatt állnak össze a cikkek - amik többé nem is csak cikkek, hanem posztok, bejegyzések, kommentek stb. -, és bármikor lehet még a megjelenés után is módosítani rajtuk. (Más kérdés, hogy általában nem teszik.) Uj Péternek igaza van, és a többség - mivel nyilván nem szakmai szemmel olvas - észre sem veszi a hibák jelentős részét, azaz a tartalom, a mondandó így is átmegy. Annyiban azért vitatkoznék vele, hogy ez a fajta lazaság szerintem nem engedhető meg pl. emberek, helyek neve és művek címe esetében. Hiába voltam biztos Uj Péter nevének írásmódjában, azért csekkoltam a biztonság kedvéért (5 másodpercet vett igénybe), szerintem ezt megköveteli a másik ember iránti tisztelet.
A kérdés, ami engem nyugtalanít, az, hogy vajon ha az újságíró ilyen lazán kezeli a nyelvet, nem kezeli-e hasonló lazasággal az igazságot? Nem arra gondolok, hogy nem törődik az igazsággal, vagy netán hazudik, hanem megtesz-e mindent annak érdekében, hogy a lehető legtöbbet és legpontosabban tudjon meg egy adott ügyről, és azt világosan és a tényekhez hűen adja vissza? Amikor azt írja az Index - a főoldalán is hosszan megtalálható cikkben -, hogy Újra engedélyköteles az online kereskedelem, számol-e állításának súlyával, hatásával és utánanéz-e annak, amit mond? Megteszi-e azt, ami minimálisan elvárható egy ilyen témában? Szerintem sajnos nem! Valójában egyáltalán semmi mást nem tesz, mint egy sajtóközlemény alapján fogalmaz egy cikket, anélkül, hogy elmélyülne egy kicsit a témában. Mondom kicsit, egészen kicsit! Ugyanis nem igényel hosszú kutatást, pusztán figyelmes olvasást, hogy kiderüljön az egyébként névtelen szerző számára: az e-kereskedelem nem engedélyköteles! Ezt sem a cikkben is belinkelt jogszabályok, sem az apropóul szolgáló sajtóközlemény nem állítja. A cikkre reagálva a SzEK.org-nál kiadtunk egy sajtóközleményt, melyben megírtuk: nem engedélykérést, csak bejelentési kötelezettséget ír elő a jogszabály az e-kereskedők számára. A közleményt az Index is megkapta, és bár elég sok helyen megjelent az elmúlt 24+ órában, náluk nem. Miközben az eredeti, téves állítás ugyebár legalább másfél napig virított a főoldalon.
Másik, ugyancsak friss eset: tegnap felhívott egy szerkesztő a magyar királyi rádiótól. Mivel a napokban egyrészt a fent is taglalt ügy miatt, másrészt a szexshopok kapcsán a fogyasztóvédőkkel tartott egyeztetésünk miatt nagyon sok újságíró hívott lapoktól, rádióktól, biztos voltam benne, hogy most is ez a téma. Kiderült, hogy nem. Arról akar velem beszélgetni egy reggeli műsorban, hogy is áll ma Magyarországon az e-kereskedelem, úgy általában. Mondom, erről beszélgettünk 20 percig ugyanazon adó egy másik, délelőtti műsorában éppen egy hete, és hogy azt gondoltam, a sajtóközlemény miatt hív. Igenigen, azt is látta, arról is beszélhetünk, de őt az érdekelné nagyon, hogy míg külföldön az interneten szinte mindent lehet kapni, addig nálunk csak a műszaki cikkek mennek, és van ez a probléma a bankkártyákkal is, és egyáltalán, miért nem megy náluk ez úgy, mint máshol! Kérdem: mi a gond a bankkártyákkal? Hát hogy lopják őket, és hogy nem szabad megadni a bankszámla-számunkat (sic!) az interneten, meg a jelszavunkat, és egyáltalán... Nem mentem bele annak taglalásába, hogy mi a különbség a bankszámla-szám és a bankkártya-szám, valamint a bankkártya lopás és a bankkártya-szám lopás között; miért biztonságosabb (mert visszavonható!) az interneten fizetni; pusztán azt mondtam el, hogy Magyarországon is mindent lehet kapni az interneten, nem csak műszaki termékeket, bár tény, hogy az áruknál fogva ezek produkálják a legnagyobb forgalmat; hogy az e-kereskedelem árbevétele a válság ellenére is változatlanul évi 50%-kal nő, és idén várhatóan 95 milliárd forint lesz. Még telefonon keresztül is szinte kézzelfogható volt a kolléga csalódottsága, miután nem igazoltam vissza a prekoncepcióit. Mondta, hogy most lemegy a stúdióba, ahonnan el tudja készíteni a telefoninterjút és hamarosan hív. Azóta sem hívott. Biztos talált valakit, aki jobban el tudta mondani nálam, milyen veszélyes az e-kereskedelem, és menyire nem megy Magyaroszágon; tán még azt is hozzátéve, hogy ez a kormány megszorító intézkedései és kapkodása miatt van.
Az újságírónak nem kell mindenhez értenie. De ha valamiről ír, interjút, riportot, tudósítást készít, ahhoz bizony valamennyire legalább értenie kell! Szaklapnál nagyon, a közrádiónál elfogadható szinten. Amihez pedig annyi lövése van, mint egy teljesen átlagos, kistelepülési háziasszonynak, arról lehetőleg baráti társaságban se beszéljen, de műsort semmiképpen se készítsen róla!
Kapcsolódó írások:
Félreértés ne essék: nem óhajtok siránkozni, hogy régen jobb világ volt! Nemrég hallottam egy konferencián Uj Péter (Index.hu főszerkesztő) előadását arról, hogy az internetes újságírásban egyszerűen nincs idő arra, hogy az elütésekre, helyesírásra satöbbire odafigyeljenek; és ezen nem szabad fennakadni, mert míg régen hatalmas apparátus kezén mentek át az írások, mire végérvényesen és megváltoztathatatlanul nyomtatásba kerültek, addig ma percek alatt állnak össze a cikkek - amik többé nem is csak cikkek, hanem posztok, bejegyzések, kommentek stb. -, és bármikor lehet még a megjelenés után is módosítani rajtuk. (Más kérdés, hogy általában nem teszik.) Uj Péternek igaza van, és a többség - mivel nyilván nem szakmai szemmel olvas - észre sem veszi a hibák jelentős részét, azaz a tartalom, a mondandó így is átmegy. Annyiban azért vitatkoznék vele, hogy ez a fajta lazaság szerintem nem engedhető meg pl. emberek, helyek neve és művek címe esetében. Hiába voltam biztos Uj Péter nevének írásmódjában, azért csekkoltam a biztonság kedvéért (5 másodpercet vett igénybe), szerintem ezt megköveteli a másik ember iránti tisztelet.
A kérdés, ami engem nyugtalanít, az, hogy vajon ha az újságíró ilyen lazán kezeli a nyelvet, nem kezeli-e hasonló lazasággal az igazságot? Nem arra gondolok, hogy nem törődik az igazsággal, vagy netán hazudik, hanem megtesz-e mindent annak érdekében, hogy a lehető legtöbbet és legpontosabban tudjon meg egy adott ügyről, és azt világosan és a tényekhez hűen adja vissza? Amikor azt írja az Index - a főoldalán is hosszan megtalálható cikkben -, hogy Újra engedélyköteles az online kereskedelem, számol-e állításának súlyával, hatásával és utánanéz-e annak, amit mond? Megteszi-e azt, ami minimálisan elvárható egy ilyen témában? Szerintem sajnos nem! Valójában egyáltalán semmi mást nem tesz, mint egy sajtóközlemény alapján fogalmaz egy cikket, anélkül, hogy elmélyülne egy kicsit a témában. Mondom kicsit, egészen kicsit! Ugyanis nem igényel hosszú kutatást, pusztán figyelmes olvasást, hogy kiderüljön az egyébként névtelen szerző számára: az e-kereskedelem nem engedélyköteles! Ezt sem a cikkben is belinkelt jogszabályok, sem az apropóul szolgáló sajtóközlemény nem állítja. A cikkre reagálva a SzEK.org-nál kiadtunk egy sajtóközleményt, melyben megírtuk: nem engedélykérést, csak bejelentési kötelezettséget ír elő a jogszabály az e-kereskedők számára. A közleményt az Index is megkapta, és bár elég sok helyen megjelent az elmúlt 24+ órában, náluk nem. Miközben az eredeti, téves állítás ugyebár legalább másfél napig virított a főoldalon.
Másik, ugyancsak friss eset: tegnap felhívott egy szerkesztő a magyar királyi rádiótól. Mivel a napokban egyrészt a fent is taglalt ügy miatt, másrészt a szexshopok kapcsán a fogyasztóvédőkkel tartott egyeztetésünk miatt nagyon sok újságíró hívott lapoktól, rádióktól, biztos voltam benne, hogy most is ez a téma. Kiderült, hogy nem. Arról akar velem beszélgetni egy reggeli műsorban, hogy is áll ma Magyarországon az e-kereskedelem, úgy általában. Mondom, erről beszélgettünk 20 percig ugyanazon adó egy másik, délelőtti műsorában éppen egy hete, és hogy azt gondoltam, a sajtóközlemény miatt hív. Igenigen, azt is látta, arról is beszélhetünk, de őt az érdekelné nagyon, hogy míg külföldön az interneten szinte mindent lehet kapni, addig nálunk csak a műszaki cikkek mennek, és van ez a probléma a bankkártyákkal is, és egyáltalán, miért nem megy náluk ez úgy, mint máshol! Kérdem: mi a gond a bankkártyákkal? Hát hogy lopják őket, és hogy nem szabad megadni a bankszámla-számunkat (sic!) az interneten, meg a jelszavunkat, és egyáltalán... Nem mentem bele annak taglalásába, hogy mi a különbség a bankszámla-szám és a bankkártya-szám, valamint a bankkártya lopás és a bankkártya-szám lopás között; miért biztonságosabb (mert visszavonható!) az interneten fizetni; pusztán azt mondtam el, hogy Magyarországon is mindent lehet kapni az interneten, nem csak műszaki termékeket, bár tény, hogy az áruknál fogva ezek produkálják a legnagyobb forgalmat; hogy az e-kereskedelem árbevétele a válság ellenére is változatlanul évi 50%-kal nő, és idén várhatóan 95 milliárd forint lesz. Még telefonon keresztül is szinte kézzelfogható volt a kolléga csalódottsága, miután nem igazoltam vissza a prekoncepcióit. Mondta, hogy most lemegy a stúdióba, ahonnan el tudja készíteni a telefoninterjút és hamarosan hív. Azóta sem hívott. Biztos talált valakit, aki jobban el tudta mondani nálam, milyen veszélyes az e-kereskedelem, és menyire nem megy Magyaroszágon; tán még azt is hozzátéve, hogy ez a kormány megszorító intézkedései és kapkodása miatt van.
Az újságírónak nem kell mindenhez értenie. De ha valamiről ír, interjút, riportot, tudósítást készít, ahhoz bizony valamennyire legalább értenie kell! Szaklapnál nagyon, a közrádiónál elfogadható szinten. Amihez pedig annyi lövése van, mint egy teljesen átlagos, kistelepülési háziasszonynak, arról lehetőleg baráti társaságban se beszéljen, de műsort semmiképpen se készítsen róla!
Kapcsolódó írások:
- Az online újságírók is digitális analfabéták?
- Egyre több a hülyeség a tévében
- Sereghajtók helyett élmezőnyben a magyar webáruházak?
- A női lapozó sötétben lapozgat
2009. december 13., vasárnap
Megint Vodafone - továbbra sem hallják az idők szavát
Előfizetői kalandomat a Vodafone-nal még lehet mentegetni azzal, hogy a rendszer kis fogaskerekeinek diszfunkcionális működése nem feltétlenül jellemzi a vállalat egészét, egyszerűen pechem volt és kész. (Valljuk be, azért nagyon nagy jóindulat kell ehhez a megközelítéshez.) A héten viszont lényegében az egész internet véleményformáló közösségével találta magát szembe a cég, amikor kirúgta a T-Mobile leállásakor ügyesen twitterező online marketinges munkatársát; aki nyilvánvalóan semmi mást nem csinált, mint ami a dolga: a munkaadója népszerűsítése érdekében élt az internet, azon belül a közösségi média eszközeivel. Az eset részletei kiderülnek az áldozattal készült interjúból.
Tanulságos Suba János kommunikációs igazgató az Indexnek tett kijelentése, miszerint azért rúgták ki Müller Tamást, mert "engedély nélkül és sportszerűtlenül nyilatkozott a versenytárs problémájáról." Hogy miről? Problémájáról! Elgondolkoztam, hogy ez valami sajátos magyar értelmezése a PC-nek? Amikor szemérmesen nem mondjuk ki, mi van valójában. Amcsi módra a drogosra azt mondjuk, drogproblémái vannak, az alkoholistának meg alkohol-problémái. Az eredeti angol kifejezés persze ennél is szemérmesebben hangzik, mert drinking problem-ről, azaz ivási problémáról beszélnek. Gondolom nem tud nyelni, akinek ilyenje van...
Erről az álságos megfogalmazásról nekem a Cohen testvérek tavalyi filmjének (Burn After Reading) nyitójelenete jut eszembe, melyben az újra formájára lelt John Malkovich, mint ivással vádolt CIA-s azt ordítja vissza főnökének: "I have a drinking problem? Fuck you, Peck, you're a Mormon. Compared to you we all have a drinking problem!"
Az eset egyetlen pozitív üzenete, hogy ezek szerint a Vodafone-nál úgy gondolják, hogy a Twitter fontos médium. Ezt abból gondolom, hogy Suba János szerint engedélyt kellett volna kérnie a kirúgott alkalmazottnak ahhoz, hogy üzenetet rakjon ki rá. Feltételezem, anélkül, hogy valaha is online marketingesek lettünk volna a telefontársaság alkalmazásában, mindannyian el tudunk játszani a gondolattal, mi történik, ha valaki engedélyt akarna kérni egy ilyen üzenethez. Nagyjából egy hétbe telne csak az, amíg kiderül, ki az illetékes egyáltalán Twitter-ügyben. Ha a világ egyik legnagyobb telekommunikációs cégének magyar leánya még az értékesítésben sem nagyon számol az internettel - márpedig webáruházak már több mint tíz éve vannak -, akkor el tudjuk képzelni mekkora helyet foglal el a cég kommunikációs stratégiájában a közösségi médiával kapcsolatos rész.
Kíváncsi vagyok, elemzik-e majd a Vodafone illetékesei az eset tanulságait. [Elemezték, ill. elemeztették, lásd: Ok, csörögjetek ránk! ;)... - Hallo, itt doransky] Mert ugye mi is lett az eredmény? Kirúgtak egy twitterező alkalmazottat, aki mellett szinte pillanatok alatt kiállt a fél magyar internet, a Vodafone elég rossz színben tűnik fel a sztoriban - de nem a viccelődés miatt -, és az egész ügy pedig annyira elterjedt az egész neten, hogy elhomályosítja az eredeti problémát, a T-Mobile leállását, illetve az azt követő kötbér-mizériát. Magyarul: később arra már senki sem fog emlékezni (leszámítva persze a telefonálni nem tudó T-előfizetőket), hogy a probléma úgy kezdődött, hogy lehalt a T-Mobile, hanem csak arra, hogy a Vodafone kirúgott egy fiatal srácot, mert - amúgy a Vodafone népszerűsítése érdekében - twitterezett.
Ez a kis történet gyönyörűen illusztrálja azokat a közösségi média nyomán megjelenő változásokat, amikről Gerd Leonhard beszélt az Internet Hungary-n tartott előaádásban: From Top-Down To Social, From One-Way to Interactive - a világ változik, a kommunikációban és a marketingben a fölülről lefelét felváltja a közösségi, az egyirányút az interaktív. Egy cég kommunikációs és marketingstratégiájának a jövőben a közösség erejére, a felhasználói aktivitásra is kell építenie. Megnő a szerepe a gépezet kis csavarjainak is: a különböző osztályokon dolgozó fiatalok maguk is többnyire felhasználói cégük termékeinek, továbbá életük egy részét az interneten töltik; bizony, számítani kell a kreativitásukra, aktivitásukra - és igen: az önállóságukra is! A twitterező, fészbúkozó alkalmazott egy új trend képviselője, nem szabad ezzel a trenddel szembemenni; felismerni és használni kell a lehetőségeit!
Tanulságos Suba János kommunikációs igazgató az Indexnek tett kijelentése, miszerint azért rúgták ki Müller Tamást, mert "engedély nélkül és sportszerűtlenül nyilatkozott a versenytárs problémájáról." Hogy miről? Problémájáról! Elgondolkoztam, hogy ez valami sajátos magyar értelmezése a PC-nek? Amikor szemérmesen nem mondjuk ki, mi van valójában. Amcsi módra a drogosra azt mondjuk, drogproblémái vannak, az alkoholistának meg alkohol-problémái. Az eredeti angol kifejezés persze ennél is szemérmesebben hangzik, mert drinking problem-ről, azaz ivási problémáról beszélnek. Gondolom nem tud nyelni, akinek ilyenje van...
Erről az álságos megfogalmazásról nekem a Cohen testvérek tavalyi filmjének (Burn After Reading) nyitójelenete jut eszembe, melyben az újra formájára lelt John Malkovich, mint ivással vádolt CIA-s azt ordítja vissza főnökének: "I have a drinking problem? Fuck you, Peck, you're a Mormon. Compared to you we all have a drinking problem!"
Az eset egyetlen pozitív üzenete, hogy ezek szerint a Vodafone-nál úgy gondolják, hogy a Twitter fontos médium. Ezt abból gondolom, hogy Suba János szerint engedélyt kellett volna kérnie a kirúgott alkalmazottnak ahhoz, hogy üzenetet rakjon ki rá. Feltételezem, anélkül, hogy valaha is online marketingesek lettünk volna a telefontársaság alkalmazásában, mindannyian el tudunk játszani a gondolattal, mi történik, ha valaki engedélyt akarna kérni egy ilyen üzenethez. Nagyjából egy hétbe telne csak az, amíg kiderül, ki az illetékes egyáltalán Twitter-ügyben. Ha a világ egyik legnagyobb telekommunikációs cégének magyar leánya még az értékesítésben sem nagyon számol az internettel - márpedig webáruházak már több mint tíz éve vannak -, akkor el tudjuk képzelni mekkora helyet foglal el a cég kommunikációs stratégiájában a közösségi médiával kapcsolatos rész.
Kíváncsi vagyok, elemzik-e majd a Vodafone illetékesei az eset tanulságait. [Elemezték, ill. elemeztették, lásd: Ok, csörögjetek ránk! ;)... - Hallo, itt doransky] Mert ugye mi is lett az eredmény? Kirúgtak egy twitterező alkalmazottat, aki mellett szinte pillanatok alatt kiállt a fél magyar internet, a Vodafone elég rossz színben tűnik fel a sztoriban - de nem a viccelődés miatt -, és az egész ügy pedig annyira elterjedt az egész neten, hogy elhomályosítja az eredeti problémát, a T-Mobile leállását, illetve az azt követő kötbér-mizériát. Magyarul: később arra már senki sem fog emlékezni (leszámítva persze a telefonálni nem tudó T-előfizetőket), hogy a probléma úgy kezdődött, hogy lehalt a T-Mobile, hanem csak arra, hogy a Vodafone kirúgott egy fiatal srácot, mert - amúgy a Vodafone népszerűsítése érdekében - twitterezett.
Ez a kis történet gyönyörűen illusztrálja azokat a közösségi média nyomán megjelenő változásokat, amikről Gerd Leonhard beszélt az Internet Hungary-n tartott előaádásban: From Top-Down To Social, From One-Way to Interactive - a világ változik, a kommunikációban és a marketingben a fölülről lefelét felváltja a közösségi, az egyirányút az interaktív. Egy cég kommunikációs és marketingstratégiájának a jövőben a közösség erejére, a felhasználói aktivitásra is kell építenie. Megnő a szerepe a gépezet kis csavarjainak is: a különböző osztályokon dolgozó fiatalok maguk is többnyire felhasználói cégük termékeinek, továbbá életük egy részét az interneten töltik; bizony, számítani kell a kreativitásukra, aktivitásukra - és igen: az önállóságukra is! A twitterező, fészbúkozó alkalmazott egy új trend képviselője, nem szabad ezzel a trenddel szembemenni; felismerni és használni kell a lehetőségeit!
2009. november 30., hétfő
A fogyasztóvédők megvédenek a vásárlástól
Magyarország különös hely. Például nap mint nap találkozni a közúti forgalomban extrém szabálysértőkkel, de még soha nem láttam, hogy bárkit rajtakaptak volna. Pedig nem nehéz. Ugyanakkor ha egy útépítés, vagy netán csak puszta fakivágás, útszéli kaszálás, szemétszedés után kint felejtenek valahol egy nyílegyenes, jól belátható, teljesen veszélytelen útszakaszon egy negyvenes táblát, biztosra lehet venni, hogy előbb-utóbb ott megjelenik a szerv, hogy felejthetetlen felvételekkel örvendeztesse az autósokat. A szerv a fotóapparáttal felszerelt gépjárművel persze legalább nyolcvannal hajt a helyszínre (érthető: ki bír egy nyílegyenes úton, lakott területen kívül 3 percnél tovább negyvennel menni?), nem használ megkülönböztető jelzést (amúgy helyesen, mert nincs vészhelyzet) és a volánnál ülő közeg holtbiztos, hogy félkézzel telefonál (nyilván össztársadalmi érdekből).
Mindez most azért jutott eszembe, mert a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság a fogyasztók védelme érdekében rászállt néhány webáruházra, hogy levegye őket laza fél millára legalább. A tettenért bűnösök azt követték el, hogy webáruházukban termékek azonosítására, felismerésére alkalmas fotókat és információkat helyeztek el, sőt, a kosárba gomb segítségével még vásárlásra is ösztönöztek. Mindezt olyan termékeknél (pl. szexuális ingerkeltésre alkalmas tárgyak, cigaretta, alkohol), amiket egyébként tilos reklámozni, kivéve magán a terméken, illetve az árusítás helyén, az üzletben. Mivel a vonatkozó jogszabályba nincs beleírva tízcentis piros betűkkel, hogy a webshop is üzletnek minősül (amúgy maga az internet, az elektronikus vagy a web szó sem szerepel benne), a fogyasztóvédők, teljesen nyilvánvalóan a fogyasztók hathatós védelme érdekében, azonnal akcióba léptek. Először is kijelentették, hogy a webshop nem üzlet, utána pedig kiállítottak egy csekket 500.000, azaz ötszázezer magyar forintról. Mint a SzEK.org elnöke, kénytelen vagyok moderálni magam, ezért most nem mondok semmit inkább, csak belinkelem nektek a hivatalos állásfoglalásunkat.
Az internet kulcsfogalmai: innováció, nyitottság, együttműködés. Ezek nélkül nincs siker. Se on-, se off-line...
Mindez most azért jutott eszembe, mert a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság a fogyasztók védelme érdekében rászállt néhány webáruházra, hogy levegye őket laza fél millára legalább. A tettenért bűnösök azt követték el, hogy webáruházukban termékek azonosítására, felismerésére alkalmas fotókat és információkat helyeztek el, sőt, a kosárba gomb segítségével még vásárlásra is ösztönöztek. Mindezt olyan termékeknél (pl. szexuális ingerkeltésre alkalmas tárgyak, cigaretta, alkohol), amiket egyébként tilos reklámozni, kivéve magán a terméken, illetve az árusítás helyén, az üzletben. Mivel a vonatkozó jogszabályba nincs beleírva tízcentis piros betűkkel, hogy a webshop is üzletnek minősül (amúgy maga az internet, az elektronikus vagy a web szó sem szerepel benne), a fogyasztóvédők, teljesen nyilvánvalóan a fogyasztók hathatós védelme érdekében, azonnal akcióba léptek. Először is kijelentették, hogy a webshop nem üzlet, utána pedig kiállítottak egy csekket 500.000, azaz ötszázezer magyar forintról. Mint a SzEK.org elnöke, kénytelen vagyok moderálni magam, ezért most nem mondok semmit inkább, csak belinkelem nektek a hivatalos állásfoglalásunkat.
Az internet kulcsfogalmai: innováció, nyitottság, együttműködés. Ezek nélkül nincs siker. Se on-, se off-line...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
Címkefelhő
adóbevallás
(9)
álláskeresés
(1)
árfolyamkockázat
(1)
atm
(1)
Az Év Internetes Kereskedője
(6)
b2b
(4)
b2c
(14)
bankkártyás fizetés
(13)
bizalom
(10)
bookline.hu
(11)
cégkivonat
(2)
devizahitel
(3)
digitális aláírás
(5)
dvd
(8)
e-book
(2)
e-business
(21)
e-commerce
(57)
e-számla
(14)
e-ticket
(2)
elállási jog
(3)
ellenőrzés
(13)
előrendelés
(2)
eNET
(3)
extraprofit
(2)
Facebook
(14)
facebookology
(4)
Finálév
(6)
fogyasztóvédelem
(14)
Foursquare
(4)
Fred Wilson
(2)
Gerd Leonhard
(4)
GKIeNET
(12)
goldenblog
(1)
hitel
(1)
Hollywood
(1)
időpecsét
(2)
illegális
(7)
internet hungary
(10)
Internet Kalauz
(10)
internetadó
(2)
internetes befektetés
(13)
IVR
(1)
iwiw
(5)
jogszabályok
(22)
képzés
(7)
know-how
(20)
konferencia
(32)
közösségi vásárlás
(13)
kupon
(10)
kutatás
(23)
logisztika
(6)
m-commerce
(12)
mesh
(5)
Mobile Hungary
(1)
népszámlálás
(1)
netpiac.hu
(12)
netpincer.hu
(8)
netrisk.hu
(6)
nettv
(2)
niche piac
(1)
okostelefon
(15)
oktatás
(6)
online marketing
(14)
ötlet
(15)
QR-kód
(2)
referencia
(5)
réspiac
(1)
rövidítések
(3)
sajtószemle
(16)
sharing economy
(6)
SmartCommerce
(11)
Smartmobil
(5)
startup
(2)
stratégia
(20)
szek.org
(35)
szemkamerás vizsgálat
(1)
szerzői jog
(3)
szolgáltatás
(17)
tanácsadás
(17)
taxi
(3)
televízió
(9)
tesco
(5)
toplista
(5)
torrent
(4)
történelem
(14)
tréning
(5)
tudástár
(24)
Twitter
(5)
uber
(3)
usability
(7)
ügyfélkapu
(6)
ügyfélkezelés
(4)
ügyfélszolgálat
(3)
üzleti modell
(25)
üzleti terv
(15)
válságadó
(2)
vasárnapi boltbezárás
(2)
vatera.hu
(16)
Vedd a neten
(5)
Vodafone
(3)
web5let
(2)
webáruház
(35)
webergonómia
(7)
webkritika
(8)
webshop
(34)
YouTube
(2)