Veszedelmes viszonyok

Az Internet Hungary legnagyobb támogatói idén az Apple és a Samsung. Na nem azért, mert ők szponzorálják a konferenciát, hanem mert a köztük zajló perek sora gyönyörűen példázza azt, amiről az egész rendezvény szólni fog, azaz a veszedelmes viszonyokat.

A történet azt hiszem, teljesen közismert, csak a két legfrissebb momentumot idézném fel: augusztus 24-én egy kaliforniai bíróság egymilliárd dolláros kártérítés megfizetésére ítélte a Samsungot az Apple szabadalmainak megsértéséért. Ugyanakkor tegnap Németországban a mannheimi tartományi bíróság épp ellentétes döntést hozott, mely szerint a Samsung nem sértette meg az Apple érintőképernyős technológiára vonatkozó szabadalmát. A két cég a világ minden táján perek sorozatait indította egymás ellen, és - részben az európai és amerikai szabadalmi jog eltérései miatt - nagyon változatos eredmények születtek. A dolog jogi vetülete nem érdekes most számomra, viszont van a történetben egy több helyen hangsúlyozott, üzleti oldalról nagyon érdekes elem: az Apple legnagyobb beszállítója - épp az érintőképernyők gyártójaként - a Samsung, a Samsung legnagyobb vevője pedig az Apple! Itt tehát két olyan fél pereskedik egymással, akik keményen egymásra vannak utalva.

Első pillantásra nem is érti az ember: ha a Samsung legnagyobb vevője az Apple, akkor az Apple diktál, hiszen ő fizet. Ám itt nem baltanyélről vagy csavaralátétről van szó, hanem innovatív technológiáról, amelynek fejlesztésébe nem csak az Apple, hanem a Samsung is hatalmas pénzeket fektetett bele, és az Apple rendeléseinek megfelelő színvonalú kiszolgálásához szükséges erőforrásokkal sem sok konkurens rendelkezik - legalábbis egyelőre. A nyár végi döntés óta blogokon, fórumokon, újságcikkekben szakemberek és laikusok hada vitatkozik azon, lopott-e a Samsung, vagy netán az Apple, jogos-e a döntés, vagy az iPhone lemásolása normális folyamat, ahogy az autók többségének is négy kereke van, mégsem mondjuk, hogy egymást másolják a gyártók.

Nem szeretnék a vitában állást foglalni, inkább nagy érdeklődéssel figyelem a történéseket, és izgalommal várom, ki mit fog erről mondani Siófokon. A probléma ugyanis nem csak az Apple és a Samsung problémája, hanem az egész digitalizálódó világé. Legyen szó okostelefonról, új technológiákról, a tartalom-előállítás üzleti modelljéről, hálózati semlegességről, vagy egyszerűen csak elhúzódó gazdasági válságról - minduntalan szembekerülünk azzal a kérdéssel, hogy harc vagy együttműködés. Ahogy az Internet Hungary alcíme is sejteni engedi: Veszedelmes viszonyok - együtt vagy együtt? - egyre világosabb, hogy a jövő az együttműködésé és az erőforrások megosztásáé, azaz valójában nincs választás, csak együtt lehet. Erre megy a világ, mert erre terelik az ökonómiai és ökológiai kényszerek: enélkül nincs fenntartható fejlődés, hiszen egyrészt nincs már fedezet az erőforrások elpazarlására, másrészt a környezeti erőforrások egyszerűen elfogynak.

(Javaslom a témával kapcsolatban korábbi írásomat: Erőforrás-megosztás - Gondolatok a napozóágyról, valamint Lisa Gansky TED-es előadását: Az üzlet jövője a „mesh” Az Internet Hungary 2012 programja pedig itt található.)

Memoár 2002.

10 évvel ezelőtt ezekben a napokban indult el a két társammal 1999-ben alapított NetPiac Online Filmáruház megújult webáruháza. A 2000-es nettó árbevételünk 25, a 2001-es 50 millió forint volt, és 2002. augusztusában már 54 millió forintnál tartottunk. Ezzel a forgalommal az akkori hazai e-kereskedelem több mint 2,5%-át adtuk, azaz akkora volt a piaci részesedésünk, mint ma körülbelül a Shopline-é.

Azt hiszem büszkén és szerénytelenség nélkül mondhatom, ezek akkor nagyon szép eredmények voltak, a 2002-es majd a 2003-as év mégis a cég életének legnehezebb időszakaként él emlékeimben. Ekkor értünk el arra a pontra, amit Bőgel György olyan pontosan leírt Útelágazás című blogbejegyzésében, illetve - e-kereskedelmi szempontból - az általam korábban leírt Öt Kihívás közül a 3. és 4. kihívással kellett megküzdenünk. Nézzük, mik is voltak a legnagyobb gondjaink:

• az évi 100%-os növekedés a készlet folyamatos növelését tette szükségessé, miközben a VHS-en és DVD-n realizált átlagos árrés 12-15% körül volt; ezt tetézte az is, hogy a DVD új formátum lévén, maga a kínálat is exponenciálisan bővült: 1999-es indulásunkkor 300 féle DVD-t lehetett kapni, 2002. év végére ez a szám több ezerre nőtt
• a napi 30-50 rendelés - átlagosan 2-3 termékkel - kiszolgálása már komoly kihívást jelentett emberi erőforrás, informatikai háttér és folyamatszervezés szempontjából is, ezért az egy főállású alkalmazott mellett sem volt elég, hogy az újságírói és tanácsadói munkám közben foglalkozzam a cég ügyeivel (jellemzően este 6 és éjjel 2 között)
• mindezek tetejébe a 2002-re 4 főre bővült tulajdonosi kör nem értett egyet a cég további fejlődési irányaiban, miközben a növekedés finanszírozására további tőkét kellett volna biztosítani.

2002-ben a fenti problémák megoldására három nagyon fontos változás történt a NetPiac életében:

1. Áprilistól - fizetés nélkül! - főállásban kezdtem foglalkozni a cég ügyeivel.
2. Tavasszal belekezdtünk az akkor piacvezetőnek számító hazai fejlesztésű StoreWizard webshop-keretrendszer implementálásába, ami mögé egy - mai szemmel is nagyon profi - készletnyilvántartó és számlázó rendszert (backoffice) tettünk.
3. Kivásároltam a cégből két tulajdonostársamat, így ketten maradtunk egy barátommal, aki pénzügyi befektetőként tagi kölcsönökkel segítette a céget a legnehezebb napok átvészelésében. Egyúttal gőzerővel elkezdtem szakmai befektetőt keresni, akit aztán 2003. tavaszára találtam meg.

Közben persze a piac sem tétlenkedett: egyrészt óriási változások történtek a hazai filmforgalmazók körében, másrészt elkezdett a DVD ára - és árrése! - drasztikusan csökkenni, harmadrészt egyre többen úgy gondolták, a DVD-webshop nyitása szuper dolog, főleg úgy, hogy nem kell adatbázis-építéssel bíbelődni, elég lelopni a miénket. Ugyan 2002-ben majdnem elértük a 100 milliós nettó árbevételt (97,5 M Ft), de a növekedés megtorpant, és 2003-ban csak 95 milliót csináltunk (persze úgy, hogy közben a rendelések száma jelentősen nőtt, viszont a DVD ára csökkent - tehát többet dolgoztunk kevesebbért).

A fejlesztések mégis meghozták az eredményt: 2004-ben ismét növekedtünk, a nettó árbevétel 144 millió forint lett és a 2003-as 12.219 db rendelés helyett 19.553 db rendelést teljesítettünk. 2006. karácsonyára pedig rekordot döntöttünk: volt olyan nap, hogy 3 ezer DVD-t adtunk fel a megrendelőinknek. A legnagyobb eredmény az volt, hogy mindezt úgy csináltuk meg, hogy a 2002-2003. során lezajlott fejlesztések után további jelentős beruházásra már nem volt szükség (persze folyamatosan csiszoltuk a rendszereinket, működési folyamatainkat stb.). Ezt a rendelési mennyiséget a webshophoz integrált számlázó és komissiózó rendszerünkkel és - engem is beleértve - négy darab munkatárssal - teljesítettük.

2002. októberében volt egy pont, amikor úgy éreztem, feladom (az okokról idén októberben, az esemény tízéves évfordulóján fogok beszámolni -> lásd itt). Végül átvészeltünk minden nehézséget, amiben sokat segített az Újgazdagok című filmem egyik szereplőjének esszenciális gondolata: "Olyan nincs, hogy valami nem sikerül, csak ha az ember feladja."

Császármorzsa

Legendák szólnak arról, hogy született egy-egy étel tévedésből vagy elrontott receptből. Ezek a történetek többnyire hihetőek és logikusak, de van egy kivétel: a császármorzsa. A mítosz szerint maga Ferenc Jóska találta ki a receptet, de valószínűbb, hogy a szakácsa volt - akárhogy is történt, semmilyen ésszerű magyarázatot nem találok arra, mi motiválta az alkotót, hogy egy szemmel láthatóan reménytelen és sehová sem vezető folyamatot - minden korábbi tapasztalatnak ellentmondva - következetesen végigcsináljon.

Bizonyára több olvasóm van, aki készített már császármorzsát. A jó smarni titka a minden kételyt felülmúló kitartás, ugyanis fél órán át kell kevergetni egy masszát, ami eleinte egyre inkább összetapad, csirizessé válik, ráragad a fakanálra, majd 20 perc elteltével az emberben az a határozott érzés alakul ki, hogy elrontotta és ki kell dobni a kukába. Nagyjából a huszonharmadik perc után azonban hirtelen megfordul a folyamat, és az addigra már lejárt szavatosságú csemperagasztóra hasonlító trutyi elkezd szétesni és a hátralévő néhány perc alatt aranysárga, gusztusos morzsává válik. A lényeget minden recept hangsúlyozza: keverd fél órán át a masszát, míg morzsa nem lesz belőle. Amikor az ember életében először csinál császármorzsát, le kell győznie a saját kételyeit, amiben segítségére van a szakácskönyv vagy a nagymama határozott utasítása, később meg már csak a megfájdult csuklójára koncentrál, de tapasztalatból tudja, hogy meglesz a kitartó munka gyümölcse. De vajon mi vezette I. Ferenc József osztrák császár és magyar király szakácsát, amikor a történelem során először elkészítette ezt az egyébként mennyei finomságot? Miből gondolta, hogy az egyre nehezebbnek és reménytelenebbnek tűnő folyamat végül mégis eredményes lesz?

Mi köze mindennek az e-kereskedelemhez? Bizony sok: a császármorzsa nem más, mint gasztronómiai innováció, valami olyasminek a létrehozása, ami nem rendelkezik előképpel, ami gyökeresen eltér attól, amiből született. A smarni eredetileg palacsintatésztából készül, de technológiai, formai szempontból teljesen eltér tőle, és az eredmény sem hasonlít a palacsintára: más az íze, illata, állaga, színe - ennek megfelelően a célcsoport is lehet egészen más, hiszen ha valaki szereti a palacsintát, nem feltétlenül szereti a császármorzsát is.

Az e-kereskedelem kereskedelemből készül, mégis nagyon-nagyon másfajta gondolkodást igényel, mert más a technológia, mások a folyamatok - és egészen más a fogyasztói élmény, ennek megfelelően maga a fogyasztó is. A jó kereskedő nem feltétlenül jó e-kereskedő, de ahhoz, hogy valaki jó e-kereskedő legyen, feltétlenül jó kereskedőnek is kell lennie. Értenie kell a különbségeket, legyen szó folyamatokról, fogyasztói igényekről vagy terméktulajdonságokról, és tudnia-éreznie kell, mikor milyen szempont számít. És nem csak értenie kell, hanem hinnie is kell abban, hogy jól érti, és képesnek kell lennie a látásmódját a napi gyakorlatra lefordítani.

Az e-kereskedelem múltja immár másfél évtizedes, rengeteg olyan dolog van, ami mára evidenciává vált, kialakulóban van egyfajta tudás arról, mik a működő megoldások, és mivel nem érdemes kísérletezni. De messze nem tartunk még ott, ahol mondjuk a pláza-építészet tart, azaz nem áll rendelkezésre egy stabil, a részkérdések döntő többségére választ adó, intézményesült tudás, aminek megszerzéséhez csak be kell ülni a megfelelő iskolapadba. Ezáltal felértékelődik az egyéni intuíció, a tapasztalati úton megszerezett saját tudás, és az eredményekkel alátámasztott magabiztosság. Tanácsadóként számomra ez sokszor jelent kihívást, hiszen ahhoz, hogy a munkám eredményes legyen, nem elég elmondanom a császármorzsa receptjét, az ügyfél hitére és kitartására is szükség van, mert neki kell aztán a csirizt fél órán át kavargatni.

A sikert néha úgy lehet elérni, ha valami olyasmit csinálunk végig következetesen, amiben rajtunk kívül szinte senki más nem hisz, mert nem látja azokat az összefüggéseket, amiket mi látunk, vagy nincs meg benne a szükséges intuíció. Ezzel küzdött meg a császármorzsa alkotója mellett sok mindenki más is Semmelweis Ignác-tól a Curie házaspárig - és sokszor ez kell ahhoz is, hogy valaki az internetes üzletben érjen el sikert.

(Ha tetszett a cikk, nyomj egy lájkot és olvasd el ezt is: A siker titka: az Öt Kihívás)

Arat az e-számla

Annak ellenére, hogy idén januárban az áfatörvénynek az elektronikus számla befogadására vonatkozó szigorításával sikerült egy erős hátraarcot csinálnia a kormányzatnak, az e-számla lényegesen jobban bekerült a köztudatba, mint azt vártam volna. A Számlázz.hu adatai is egészen elképesztőek: az előfizetők 15%-a választotta az e-számla csomagot, és az összes kiállított számla 24%-a volt elektronikus az elmúlt egy évben! Már nem tűnik olyan távolinak, hogy egy magára valamit adó (online) cég számára ciki legyen papíron számlázni.

Fúrják az e-számlát

Amikor 2008-ban bekerült az áfatörvénybe az e-számlázás szabályozása, minden akadály elhárult az elől, hogy az erre predesztinált cégek - elsősorban a különböző online szolgáltatók, ahol a cég nem kerül fizikai kapcsolatba a fogyasztóval - akár széles körben is áttérjenek erre a számlázási módszerre. Valamilyen rejtélyes okból azonban 2012. január 1-től úgy módosult a törvény, hogy ezentúl a számlakibocsátónak előzetes hozzájárulást kell kérnie a befogadótól ahhoz, hogy a számlát elektronikusan állítsa ki. A szabály önmagában semmilyen akadályt nem jelent, hiszen egyrészt az előzetes hozzájárulás egyszerű ÁSZF-módosítással elintézhető, másrészt az e-számlázáshoz - ha a felek között eleve nem online a kapcsolat - amúgy is el kell kérni a befogadó email címét. A visszalépés inkább kommunikációs jellegű: ezzel a módosítással a jogszabály mintegy megbélyegezte az e-számlát, és egyúttal lovat adott a papírhegyek tetején szocializálódott ortodox könyvelőtípusba tartozók alá, akik amúgy is minden ilyesmitől rettegnek. (Nem egy olyan emberrel találkoztam, aki azt mondta, azért nem jó neki az e-számla, mert a könyvelője nem fogadja el!) Persze az ügyön nem a könyvelők, hanem a posta veszítheti a legtöbbet, hiszen a papíron történő magánlevelezés és karácsonyi képeslapküldözgetés lényegében kihalt, így postán szinte már csak számlák utazgatnak, némi hivatalos levelezgetés mellett.

Nyomják az e-számlát

Miközben egyik oldalon fúrják az e-számlát, a másik oldalon azért olyan is akad, aki nyomja. A napokban jelent meg a hír, miszerint a NAV az ellenőreinek tartott továbbképzéseken - nem mellesleg a Számlázz.hu rendszerén keresztül - e-számlázásra tanítja a revizorokat. Nem elütés, jól írtam: a jeles revizorok ülnek az oktatóteremben a gépeik mögött, és kamu számlákat állítanak ki. :-) Jó, persze ezek nem kamu, hanem tesztszámlák, amiket utána megsemmisítenek és senki sem számol el utánuk áfát. Nem is ez a lényeg, hanem az, hogy erre azért van szükség, hogy az ellenőrök egyáltalán lássanak elektronikus számlát, és meg tudják tanulni, miként kell azt leellenőrizni.

A NAV eszerint arra készül, hogy előbb-utóbb az ellenőrei találkozni fognak e-számlákkal és kezdeniük kell vele valamit. Nem nagy dolog, mégis örömmel vettem a hírt, hiszen azt mutatja, akadnak emberek a közigazgatásban, akik számára fontos az innováció és tényleg szeretnék, hogy legyenek e-számlák, minél nagyobb számban. (Konkrétan Czöndör Szabolcsra, a NAV főosztályvezetőjére gondolok, aki kezdetektől fogva szívén viseli az e-számlázás kérdését és sokat is tesz a terjesztése érdekében.)

Matek

A Számlázz.hu-s eredmények tényleg igen kellemes meglepetést jelentettek. Az üzleti terv első verziójában nagyon visszafogottan mindössze 4%-nyi e-számla előfizetővel és - mondván, hogy ők sem csak e-számlákat fognak kiállítani - 3%-os e-számla aránnyal számoltunk. Ehhez képest az első 12 hónapban az előfizetők közel 15%-a választotta a 6 Ft-os e-számla kiállítást lehetővé tevő e-számla csomagot, és - ami ennél is sokkal megdöbbentőbb adat - az összes kiállított számla 24%-a volt e-számla. Ráadásul úgy, hogy a tervezettnél kétszer több számlát állítottak ki a felhasználók, így összességében az e-számla kiállítás tizenhatszorosa lett a tervben szereplőnek!

Persze ez nem jelenti azt, hogy az e-számla terjedése országosan ilyen mértékű lett volna, csupán az derül ki belőle, hogy a Számlázz.hu-nak sikerült egy meglehetősen innovatívan gondolkodó ügyfélkört elérnie. Mégis nagyon fontosnak tartom, hogy egy alapvetően a mikrovállalkozásokat és a KKV-szektort megcélzó szolgáltatónál ilyen jelentős sikert tudott elérni az elektronikus számlázás, hiszen első blikkre mindenki azt gondolta, hogy csak a nagy cégekre lehet eleinte számítani. Ám úgy tűnik, azzal, hogy a bankok, biztosítók, közüzemi- és távközlési szolgáltatók (karöltve a Díjnet-tel és a Távszámla.hu-val), felismervén az óriási megtakarítási lehetőséget, ügyfeleik tízezreit kezdték az e-számlára rábeszélni, egyúttal mindenki más számára is utat nyitottak afelé, hogy ezt a számlázási módot alkalmazzák. Érthető, hiszen ha valakit már meggyőzött a mobilszolgáltatója, utána az ügyvédjétől, könyvelőjétől, vagy netán a közös képviselőjétől is könnyebben elfogadja majd a soros számláját elektronikus formában.

Viszonylag közismert tény szakmai körökben, hogy a kilencvenes évek közepén a mobiltelefon terjedésének előrejelzésénél rettenetesen elszámolták magukat a cégek: az előfizetőszám növekedése nagyságrendekkel haladta meg a terveket. Van néha, hogy egy innováció annyira sikeres, hogy akkora növekedést egyetlen tanácsadó sem mer megjósolni. Nagyon szeretném, ha ez az e-számlával is így lenne...

Meddig nőhet az e-kereskedelem forgalma?

155 milliárdos árbevétel, 1,4 millió vásárló, 17% növekedés és 2,4%-os részesedés a teljes kiskereskedelmi forgalomból - ezek a legfontosabb jellemzői az e-kereskedelem 2011-es teljesítményének. Ha a kereskedők várakozásai, ahogy eddig lényegében mindig, idén is teljesülnek, akkor elmondhatjuk, hogy 2001., azaz a GKIeNET méréseinek kezdete óta az elektronikus kereskedelem forgalma mintegy százszorosára nőtt. De hol a növekedési görbe vége?

A IX. Elektronikus Kereskedelem Konferencia résztvevői már május 3-án részletesen megismerhették az e-kereskedelem 2011-es teljesítményére vonatkozó adatokat, amelyek rövid összefoglalója megtalálható a GKIeNET - T-Mobile: Jelentés az internetgazdaságról című, május 23-án kiadott kutatási jelentésében. Bejegyzésemben a jelentést kiegészítem a konferencián elhangzottakkal, illetve saját tapasztalataimmal, gondolataimmal.

Trendek

A SzEK.org tavaszi konferenciájának alcíme idén Túl a kamaszkoron (?) volt, jelezve, hogy a szokásos aktuális összefoglalók és rövidtávú jövőbetekintések mellett az e-kereskedelem eddigi történetét és várható jövőjét meghatározó alapvető folyamatokra, trendekre is figyelmet kívánunk fordítani. (A témaválasztás hátteréről részletesebben itt olvashat, illetve megnézheti a konferenciáról készült 8 perces videó-összefoglalót.)

Ehhez igazodva Kis Gergely (GKIeNET) hagyományos bevezető előadása a hazai, és részben a globális piacokon érzékelhető alapvető trendek összefoglalásával kezdődött. Ezekből emelnék ki néhányat, amelyeket az e-kereskedelem középtávú lehetőségei szempontjából fontosnak tartok:

• A végzettség nem akadály - Az elmúlt évtizedben számos olyan feladat, szakma jött létre, amelyek korábban nem léteztek, sőt, gyakran semmilyen előképük sincs, így a tradicionális egyetemek által nyújtott oktatás mellett rengeteg alternatív oktatási csatorna szerepe értékelődik fel.
• Jönnek a nők - A nők jelenléte a technológiai eszközök világában minden korábbinál erőteljesebb
• Egyszerű használhatóság - Kis Gergely szerint, de én ezt inkább úgy mondanám: Az időm mindig drága - azaz egyre többen utaznak a szabadidőnkre, ezáltal az egyre értékesebbé válik számunkra is. Minden egyes perc, amit fölösleges macerával töltünk, türelmetlenné és elégedetlenné tesz minket, így a felhasználók a nagyon egyszerű, világos és gyors dolgokat szeretik.
• Helyalapú reklámozás - míg az internet kezdeteinél a globalitáson, a tér és idő korlátlanságán volt a hangsúly, ma egyre inkább felértékelődik az az információ, hogy a felhasználó helyileg hol tartózkodik, hiszen így - reagálva a fent említett türelmetlenségre - azt az információt tudjuk elé tenni, amire épp ténylegesen szüksége van, vagy legalábbis jól tudja hasznosítani.
• Ár dilemma - Az internet által a termékek és szolgáltatások árainak terén megteremtett teljes transzparencia óriási kihívás elé állítja a vállalkozásokat, hiszen úgy kell - jelentős részben az árazásra építve - magukhoz csalogatniuk a fogyasztókat, hogy közben ne tegyék tönkre saját magukat, és még a jogszabályoknak is megfeleljenek. Először az ár-összehasonlító oldalak, majd az utóbbi másfél évben a közösségi vásárlás rohamos terjedése adott muníciót a néha kíméletlen árversenyhez.

Számok

A hazai e-kereskedelem fejlődését szemlélve érdemes egy pillantást vetni a teljes kiskereskedelmi forgalomra is, melynek tavaly már 2,4%-át tette ki az online értékesítés. Az alábbi grafikonon jól látszik, hogy a kiskereskedelem 2006-ig tartó egyenletes növekedése 2008-ig lelassult, majd csökkenésbe-stagnálásba váltott, mígnem 2011-ben visszaállt, sőt, kis mértékben meg is haladta a válság előtti szintet. (Részletes adatok a KSH adatbázisában találhatók.)

A magyarországi kiskereskedelmi forgalom (millió Ft)

Ehhez képest az e-kereskedelem forgalma a GKIeNET méréseinek kezdete, azaz 2001. óta 1,9 milliárd forintról 155 milliárdra nőtt. A realizált árbevétel szinte mindig meghaladta a várakozásokat, ez alól csak 2008. képez kivételt, amikor a növekedésbe először szólt bele a válság. 2011-ről elmondható, hogy a várt eredmények minimumát sikerült elérni: a 155-160 milliárd közé jósolt forgalomból 155 milliárd teljesült. Erre az évre a kereskedők előrejelzései szerint 175-180 milliárdos árbevétel várható a webshopokban, ami továbbra is két számjegyű, 13-16% közötti növekedést jelent.

Az online áruházak forgalmának alakulása 2001-2012 között (millió Ft)

Fejlettség

Az e-kereskedelmi piac növekedését szerencsére minőségi fejlődés is kíséri. Kialakult egy jól körülhatárolható, mintegy 15-20 nagy e-kereskedőt magában foglaló élboly, és egy további pár száz webshopból álló törzsgárda, akik amellett, hogy a teljes e-kereskedelmi forgalom mintegy 92-95%-át produkálják, szakmai színvonalukat, megoldásaikat, az ügyfelekhez, jogszabályokhoz, tisztességes működéshez való viszonyukat tekintve egységes tömböt képeznek. Jellemzően náluk nincs gond az adatfeltüntetési kötelezettségekkel, az ÁSZF-fel és adatvédelemmel, jól kezelik a garanciális problémákat és az elállási jogot, többféle fizetési módot - köztük az online bankkártyás fizetést - tesznek lehetővé, és az áru kiszállítására, átvételére is több opciót kínálnak.

Az elmúlt év legörvendetesebb eredménye ebből a szempontból, hogy több éves, 2-3% közötti toporgás után végre elkezdett nőni a bankkártyás fizetés aránya, amely azért még mindig nagyon alacsony: a webshopoknál 5% körüli, a szolgáltatás-értékesítést is beleszámítva pedig megközelíti a 12%-ot. Ezen a területen az elkövetkező pár évben óriási növekedésnek kellene bekövetkeznie, hogy utolérjük a fejlett e-kereskedelemmel rendelkező országokat, ahol lényegében más fizetési mód nem is létezik, mint elektronikus. (Lásd ezügyben a IX. E-kereskedelem Konferencia videós összefoglalójában kb. 1:00 percnél az allegroup.hu Kft. ügyvezetőjével, Csupor Erikkel készült interjút!)

A SzEK.org tavaly ősszel indított Vedd a neten! programja épp az e-kereskedelem minőségi fejlődését szolgálja: nem csak az új vásárlók bevonása a cél, hanem a bankkártyás fizetés arányának növelése és a webshopok általános minőségi jellemzőinek javítása is.

Inflexiós pont

A konferencia kimondva-kimondatlanul azt a kérdést kerülgette: vajon mennyit fog még nőni az e-kereskedelem? Dr. Bőgel György A legszebb férfikor címet viselő kitűnő előadásában a hibrid kukorica terjedésének történetével szemléltette a technikai-technológiai innovációra épülő piacok fejlődési görbéjét, amely a kezdeti lappangó periódus után hirtelen gyors emelkedésbe vált, majd ezt követően jön az inflexiós pont, ahol a meredek növekedési görbe lassulásba, majd stagnálásba, esetleg némi csökkenésbe fordul. (Az előadás összefoglalása elolvasható Bőgel György blogjában.)

Várható online részesedés a G20 országokban 2016-ban
(forrás: BCG)

Ha pusztán ebből a szempontból nézzük az e-kereskedelem jövőjét és a fejlődési görbét technikai elemzés alá vetjük, akkor nem sok jót jósolhatunk, hiszen a növekedés mértékének csökkenése egyértelmű tendenciát mutat: 2009-ben még 57% plusz volt az előző évhez képest, 2010-ben már csak 33%-os, 2011-ben 17%-os, és ha 2012-ben ismét a várakozások minimuma jön be, akkor 13%-os lesz. Ugyanakkor ha más mutatókat nézünk, azt látjuk, hogy nagy a lemaradásunk a fejlett EU-s országokhoz, és még nagyobb az USA-hoz képest. A 2,4%-os kisker-forgalom részesedés például nagyjából a 10 évvel ezelőtti amerikai értéknek felel meg, de bőven vannak még tartalékok az internetpenetrációban és az online vásárlók rendszeres internetezőkre vetített arányában (34%) is. Mindezeket figyelembe véve nem tűnik elrugaszkodott gondolatnak arra számítani, hogy az e-kereskedelem forgalma az évtized végéig legalább megduplázódik és eléri a kiskereskedelmi forgalom 5-6%-át. Ez mai értéken 360-420 milliárd forintos árbevételt jelent a webshopok számára, aminek eléréséhez elegendő az évi 10-14% közötti növekedést 2020-ig szinten tartani. És akkor még nem számoltunk a közösségi vásárlás megjelenéséhez hasonló, váratlan hatásokkal, vagy azzal a nagyon is várható, és remélhetően pozitív hatással, amit az okostelefonok térhódítása fejthet ki.